mielenkiintoinen

Ez azért érdekes lesz... :)

Most pedig villámgyorsan finnül tanulunk. Ymmärrätekö?

házi feladat

Van ugye ez a tanfolyamom, aminek a végén majd lesz vizsga, ami bizonyítja, hogy vagyok annyira jó angolul, hogy mehessek egyetemre. A tanárnéni folyamatosan sulykolja belénk, hogy szókincs, szókincs, szókincs, és hogy olvassunk sokat. És én olvasok ugye (nem olyan nagyon sokat, de valószínűleg többet, mint az átlag), de most megkaptuk, hogy nem akármit, hanem újságot. Igazit. (azt is megtanultuk rögtön, hogy vannak a 'tabloid' lapok, ami a Sun, a Mirror, meg ilyenek, otthon a Blikk; meg vannak a 'broadsheet' lapok, a Times, az Independent... ezek a komolyan veendőek) Tehát vettem egy újságot.

És megszenvedtem vele. Mármint a dolog még folyamatban, mert már másfél napja olvasom, de még mindig van benne betű, de ráadásul rengeteg minden, amit nem értek. Nem csak szavak (azok is), de van, hogy olvasom a mondatot, de a végén csak egy nagyon halvány elképzelésem van, miről is szólt az egész. Szomorú. Szánalmas. Arról nem is beszélve, hogy foggalmam sincs a politikáról. És igaz, hogy nem is nagyon érdekel, de ezt a luxust ezentúl nem engedhetem meg magamnak.

Ja és megpróbálkoztam azzal is, hogy jó, hát a cikkeket nem értem, de hát a szórakozás is az újság része, akkor nézzük a keresztrejtvényt... mondanom sem kell, hatalmas kudarc.

Az egyetlen része az újságnak, amit élveztem olvasni, az a könnyedebb hangvételű melléklet volt a közepén, főleg a cikk, ami arról szól, miért is van okunk mosolyogni:

nyeh

Nora pont most irt egy 'szurke, szurkebb, meg szurkebb' cimu bejegyzest, es igen, nalunk is valami ilyesmi van. Szurke eg elott szurke agak, a szurke uton gurulnak a szurke autok... Es meg igazan hideg sincs, csak olyan semmilyen. Es tudom, ne nyafogjak, mert tegnap sutott a nap, de akkoris... ilyenkor az embernek tenyleg semmihez nincs kedve, csak osszekucorodni a kanapen, es valami hulyeseget nezni. Vagy pl. a napos spanyol kepeket. Semmikepp sem dolgozni.

Viszont szerencsere mar csak hat nap. Napsutes lehet, hogy nem lesz, de lesz fahaz, renszarvasok, minusz husz fok, es ho, ho, ho. Alig varom.

easy like Sunday morning

Sevilla - Alcazares Reales

A kiralyi palota. A sztoribol nem szabad kihagyni, hogy benaztunk egy sort elotte, mert odamentunk szepen, es toprengtunk, hogy Alcazar vagy Katedralis, hatalmas sor volt mindenhol, meg kozben majdnem del lett, tuz a nap, negyven fok. Es tudom, ezert sirtunk egesz nyaron, legyen napsutes, meg meleg, de akkor is... es aztan leultunk arnyekba, kicsit pihegunk, iszunk vizet, meg eldontjuk mi legyen, es meglattam valamit, kattintok, es... megtelt a memoriakartya. Nembaj, csere. Es... nem talaltuk. Uristen, a szobaban hagytuk. Szoval a negyven fokban keresztulcaplattam a fel varoson, vissza a hostelbe - csak, hogy rajojjek, a memoriakartya vegig nalunk volt, csak epp a hatizsak egy olyan zsebeben, amit nem neztunk meg (mert ott biztos nincs). Luzer. De legalabb Z ezalatt elment fodraszhoz, lett neki spanyolos/kisfius nagyon rovid frizuraja.

Tehat. Alcazares, mert tobb palotarol van szo, osszekotve romantikus kis udvarokkal/kertekkel. Eredetileg a morok epitettek, csupa csipke, zold, es viz, de az emeleti reszeket a kiralyi csalad a mai napig hasznalja, ha Sevillaba jonnek. Eleg nagy keveredese kulonbozo stilusoknak, de osszessegeben megis harmonikus valahogy. Es magnolia-, narancs-, es jazminillat mindenhol. Meg menyasszonyok (ugy tunik mindenki ezen a szombaton hazasodott, es persze mind itt akartak fotozkodni). Es kaki-t ettunk az egyik kis szokokutnal.

white

Flickr eyecandy. Sajnos nem az enyemek, de kedvencek.

1. dogwood blossoms, 2. Braid, 3. Untitled, 4. Untitled, 5. If there's ever an answer, it's..., 6. Untitled, 7. sketch book, 8. perfect little white things, 9. Untitled

Sevilla - Plaza de Toros

A Plaza de Toros, azaz 'bikater', maga az arena, ahol a bikaviadalokat rendezik. Tobbnyire kor alaku, a romai amfiteatrumokhoz hasonlo epulet, kozepen homokkal felszorva (az 'arena' szo spanyolul homokot jelent). Persze vannak kivetelek, mint peldaul San Sebastianban a sima, kockakoves, teglalap alaku ter, ahol a kornyezo hazak erkelyeire lehetett jegyeket venni az eloadasra.

A hagyomanyos spanyol bikaviadal a 'corrida de toros' (bikak versenye) - ahol harom matador (olo) kuzd meg ket-ket bikaval. Mindegyik matadornak hat segitoje van: ket picador, akik lohaton ulnek, harom bandillero, akiknek a szines kendoik vannak, es egy kardhordozo. A bandillerokat es a matadorokat hivjak altalaban torreadoroknak, ok 'tancolnak' a bikakkal. Az egesz harc gondosan koreografalt, allando szorakoztatast nyujt, a ruhak, a szinek, a mozdulatok... de akarhogyis, a vegen a bikanak meg kell halnia. Nem fogok itt most belemenni a bikaviadalok etikai oldalanak feszegetesebe, a bikak lassu halalaba, sem a masik oldal, a spanyol kulturalis orokseg vedelmebe... meg tudom erteni, hogy ragaszkodnak hozza, de nyugodt szivvel (es gyomorral) vegigulni nem tudnam.

Viszont az epulet... az epulet, az lenyugozo. Szombaton reggeli utan ezt neztuk meg eloszor. Nagyon szep volt, ahogy a feher/sarga karika ragyogott a kek eg elott, de a szajtatos dobbenet akkor jott, mikor beertunk. Mert hatalmas. Alig fert bele a nagylatoba. Es azt is csak akkor, mikor az idegenvezeto mar elkuldte a csoportot, mi meg visszamosolyogtuk magunkat kettesben fotozni...

ja es

Mivel meg mindig nincs elegunk a hobol meg a jegbol, meg a hidegbol, ket het mulva jol elmegyunk sielni egyet a renszarvasok koze, a Mikulas foldjere. Izgi. Talan meg Eszaki Fenyt is latunk majd... :)

once more with feeling

felhos

Itt meg mindig mindent beborito egyenletes szurkeseg van, nem erkezett meg a friss ho, amit igertek. Helyette kis hir: idojarastudosok uj felhofajtat fedeztek fel. Hivjak vicceskedve 'Jacques Cousteau' felhonek is, mert olyan mintha zavargo tengert latnank alulrol, de hivatalosan 'Undulatus asperatus'. Mindenesetre szep.

Kepek a National Geographic-tol.

big wheel

Fura, hiaba dolgozunk mar egy hete, valahogy megis ugy erzem, hogy csak ezen a heten kezdodik el igazan az ev, kerultunk vissza a mokuskerekre. Talan, mert a mult het nagyreszt a feher csipkes mesevilagban telt. Viszont mostanra olvadt annyit, hogy szurke lucskos minden, es meg az eg is olyan piszkosszurke, es mintha nagyon alacsonyan is lenne... visszatert a valosag. Igy viszont ez a tokeletes hetfo arra, hogy en is ujra elkezdjek a tornaterembe jarni, holnap kedd, es kezdodik a suli, szerdankent pedig szeretnek megint jogazni jarni.

Ja es mindehhez semmi koze, de par napja eleg sokat forognak ekorul a gondolataim, szoval megosztom itt is: kaptam egy fotos felkerest. Marmint olyat, hogy 'figyi, van kedved kepeket csinalni rolunk?' Es nagyon izgulok, ez azert egeszen mas, mint amikor alnokul folyamatosan fenykepezi az ember azokat, akik korulotte vannak (minden tiltakozas ellenere). Itt lehet tervezgetni, es iranyitgatni oket, es kreativkodni... Persze kicsit felek is tole, embereket fotozni kivul van a komfortzonamon, a viragok meg a dombok sokkal egyszerubbek... de alig varom.

guilty

frozen

En tenyleg, tenyleg szeretnek masrol irni, mint a horol es hidegrol, de mivel szokatlan, es uj, es izgalmas, mindenki errol beszel, es ez tolti ki a napjainkat. Hogy -10 fok van, naponta ketszer kell jeget kaparni a kocsirol, hogy korcsolyapalya a jarda, mert senki nem erzi a sajat felelossegenek eltakaritani a hazak elol a havat, hogy van olyan kollega, aki mar harmadik napja nem jon be dolgozni a ho miatt, hogy nincs teligumi, hogy az angoloknak foggalmuk sincs, hogy kene hoban/jegen vezetni, hogy minuszok maradnak meg jovo heten is, es egyszeruen nem lehet befuteni a lakast (sem az irodat) rendesen, mert az angol nyilaszarokat/szigetelest nem erre az idojarasra talaltak ki...

Azert ne aggodjatok nagyon, meleg leves, kockaspled, es megint befejeztunk egy evad Buffy-t. Este pedig forraltborozunk Zsokaeknal.

még hó

hójelentés

Van. És még jön. Most megyek megnézem, ki tudom-e ásni Ebit és begurulni dolgozni...

* * *

Az elobb gyonyoru hatalmas pelyhekben esett a ho. Most egy kicsit csendesedett, de ejszakara is havazast mondanak, es persze mindenki panikol a kozlekedes miatt. A negyevszakos gumi engem is aggaszt egy kicsit, meg hogy se jegoldom, se kisseprum nincs a kocsiban... de kozben vigyorgok, mint a vadalma, es olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek. Vagy, mint aki sosem latott meg havat.

Nem is ertem. Eeen, aki abszolut nyari leanynak vallom magam. En, aki sose szerettem a telet, a hideget... most imadom. Es alig varom a sielest. A tel legyen hideg. A nyar legyen meleg. Es kozben legyen langyos tavasz, rengeteg viraggal, es persze osz is, gyonyoruseges szines levelekkel. Eljenek az evszakok!

felalomban

. ma is kaparni kellett a jeget, de csak kivulrol kicsit, azt hiszem jobb, ha nem a haz elott parkolok.

. ha minden igaz, meg tobb tel jon, estere havazast mond - kivancsian varom. foleg, hogy hogyan fogunk kozlekedni.

. csend van. meg tervek. beszeltem egy hiteltanacsadoval, jo lenne venni egy lakast, de nagyon sok mindent kell meg vegiggondolni, meg atszervezni, meg megbeszelni. meglatjuk, meglatjuk.

. kave. este pedig kakaozunk Szabinaval.

a hidegrol

Azert az felhaborito, hogy tegnap reggel hiaba beszeltem vegre ra magam, hogy felkelek koran, es kimegyek zuzmarat fotozni (es eloszor hagyom el a hazat az uj evben) - mert nem volt semmi. Erre ma reggel? Nana, hogy kaparni kell a deret a kocsirol. Korbekorbe. Na de, hogy belul is? Gyonyoruseges jegviragok voltak a szelvedomon keresztbe. Hulyehulyehulye angol idojaras. Para. Grrrr. Legalabb a gep lett volna nalam, hogy lefotozzam... Aztan par perc melegedes utan leolvasztottam, gurulok dolgozni - es a nap felkelt a hatam mogott. Es az addig is gyonyoru, feher fatyolba oltozott Downs hirtelen rozsaszinre valtozott. Es en persze mindent megbocsatottam. Szeretlek, angol tel.

Sevilla - meleg, tapas, jázminillat

Kora délután érkeztünk, a repülőből kilépve rögtön forrólevegő-falba ütközve... végre.

Reptérbusz, másikbusz, lepakolunk a hostelben. Nem a központban, de nagyon hangulatos, csupa azulejos (festett kerámia 'csempe', nagyonspanyol) minden. És végrevégre spanyolul is beszélünk megint. Vagy legalábbis próbálkozunk.

Elindulunk csavarogni, de a folyó másik partjára nem jutunk át - Triana nagyon tetszik, nem túristás, hanem nagyon életszerű. Találunk egy hatalmas, vörös templomot, előtte óriási fikuszfa (fogalmam sincs, mi az igazi neve, de ilyen nagy fényes levelei vannak, mint a Ficus Elastica-nak), és annyi madár, és akkora ricsaj, csiripelés, amit én még soha. Viszonylag korán (= nyolc körül) beülünk egy tapasbárba, mert már kopog a szemünk. Kecskesajt, olajbogyó, sonka, padlizsán, és persze bor. Aztán persze muszáj lesétálni, eljutunk a hídig, és még elcsípjük a tűzijáték végét. Csak nekünk, csak most. Az élet szép. Még mindig nagyon meleg van, eszünk fagyit, közben nézzük az embereket. Végig-végig édes jázminillat terjeng mindenhol. Hazasétálunk, és kerül jázmin a hajamba is.

Képek.

Andaluzia - hol volt, hol nem volt

Rengeteget gondolkoztunk, hogy hova is menjünk nyaralni. Nem könnyű, mert a tenger-napsütés-meleg csak nekem igazán vonzerő. És bár rengeteg tengernélküli hely van, amit szeretnék látni, az angol nyár után igazán vágytam egy kis melegre. Viszont Spanyolországot mindketten imádtuk, akármikor szívesen megyünk, hazamegyünk. És igaz, hogy se Sevilla, se Granada nem tengerpart, ez a kompromisszum elég jónak tűnt nekem is. Egy hét, péntektől-péntekig.

Itt fent a jegyzeteim - készüljetek... :)

madarak

Úgy volt, hogy megyünk Jonhoz (tudod, a dobos) ebédre, az új lakásába, de aztán Z nem érezte elég jól magát, és itthon maradtunk. Csináltam hagymalevest, és moziztunk. A Vándormadarak nem egy új film, de eddig valahogy kimaradt. Fura kicsit, mert természetfilm, de vetítették a mozik is, meg minden. Természetfilm, de nincsenek benne a szokásos kommentárok. Csak kellemes zene, és gyönyörű képek.

leltár

Tavaly év elején elkezdtem egy kis listát vezetni, és meg kell mondanom egy kicsit csalódtam magamban most, hogy átnéztem.

Az egy év alatt huszonkilenc könyvet olvastam el (kettő folyamatban van, de az nem számít), ebből tizenhatot angolul, összesen 12508 oldal. Elhúztam az időt a 'Short History of Nearly Everything'-el, amihez majdnem két hónap kellett, hogy átrágódjak. Meg Dickens sem volt könnyű falat, több klasszikust kéne olvasnom. Összességében nem túl sok. Az ér, hogy van, amit többször is? A Twilight-könyveket, szóval gondolom nem. Hm. Szomorú. Na majd talán idén.

new

Nagyon boldog új évet mindenkinek, hihetetlen, hogy milyen gyorsan eljött... Mintha tegnap lett volna, hogy a Winebar-ban ültünk, és vártuk 2009-et - pedig tegnap egészen máshol ültünk és vártuk 2010-et. Kis lájtos parti, karaoke, sok-sok nevetés, ölelés... kettőkor haza, ettünk lencsét, és már kilenckor fent voltunk. Viszont abban nem akarok hinni, hogy olyan lesz az év, mint a mai nap, mert akkor megint nem csinálunk sokat... :)

.