Thursday 29 July 2010

lányrablás

Az volt, hogy kellett volna menni a Downsra ugrálnunk (szörfös tréning), ehelyett Szabina megkért, hogy el tudnám-e vinni megnézni egy motort, amit esetleg megvenne. Aztán miután ezt lebeszéltük, írt, hogy hozzak fogkefét. El lettem rabolva, ottalvósra.
És kaptam tortát, ittunk pezsgőt, meg a második üveg bort fogyasztjuk. Csoki, pattogatott kukorica, duma duma duma... Köszönöm csajok!

Wednesday 28 July 2010

harminc dolog

Szóval... van ez a születésnap-dolog holnap... És eddig nem nagyon írtam róla, de teljesen ki voltam bukva az utóbbi időben. Mert basszus ez az utolsó kettessel kezdődő évem, komolyan öregszem, és a majdnem harminc éves, az már tényleg felnőtt, ugye? Ehhez képest itt vagyok én, és mit értem el az életben? Még ha nem is beszélünk az olyan dolgokról, hogy házasság, lakás, kutya-macska, gyerek, karrier, rengeteg olyan dolog van, amit még nem csináltam. 
Tehát - írtam egy listát. Harminc dolog, amit szeretnék harmic éves korom előtt megcsinálni. Persze ez nem fogadalom, nem történik semmi, ha esetleg valami mégsem jön össze, de egy irányvonal.
Aztán majd meglátjuk.

  1. kajakozni a tengeren
  2. megnézni egy színdarabot Londonban
  3. varrni valamit
  4. beiratkozni egyetemre
  5. 10 km-t futni
  6. sikeresen szörfözni
  7. elmenni egy fotóstanfolyamra
  8. venni egy gumicsizmát
  9. legalább hetente egyszer járni jógázni
  10. 1000 (de legalább 100) darvat hajtogatni
  11. kötni egy sapkát     ✓
  12. lyukkamerával fényképezni
  13. elmenni egy klasszikus koncertre
  14. életben tartani a növényeimet
  15. havi egy 'randi'
  16. vonatozni Angliában
  17. elmenni bálnát nézni
  18. minden nap egy fotó
  19. megtanulni búvárkodni
  20. szerezni egy diktafont
  21. megnézni havonta egy fekete-fehér filmet
  22. megtanulni horgolni
  23. autósmoziba menni
  24. 'csak úgy' ajándékokat adni
  25. önkénteskedni
  26. látni a Sarki Fényt
  27. képeslapokat küldeni
  28. megtanulni egy dalt (gitár és ének)
  29. egy napot teljesen egyedül tölteni
  30. dokumentálni ez egészet

Candy

Hazajöttem, és valami fura volt. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mi, csak úgy néhány dolog nem pont ott volt, ahol hagytam, meg volt egy porcica a szoba közepén, amit én nem engedtem oda... igen, az ilyen apróságok is feltűnnek az embernek, mikor tíz napig egyedül van, szóval igazán nem kéne, hogy akárki más elmozdítsa a cuccait. De mivel nem tudtam hova tenni a dolgot, nem foglalkoztam vele, mentem a konyhába lepakolni a vásárlást... és akkor ért a döbbenet. Mert eltűnt a hűtőnk.
Panaszkodtunk már rá egy ideje a karbantartó bácsinknál, úgy látszik végre lépett is. És kaptunk egy újat.
Először kicsit tapsikoltam, meg örültem, még vissza is pakoltak az újba, tök rendesek, hurráhurrá; akkor be is pakolom az új cuccokat én is... És hát... Az új hűtő nagyon pici. Mármint persze kívülről akkora, mint a régi volt, pont kitölti a helyet, meg minden, de belül meg valahogy sokkal kisebb. Minden*. Két polc van csak, nem három, és az ajtón is, és mivel ilyen önleolvasztós vagymi rendszer van benne, ezért kevésbé is mély, mint a másik volt. Szóval most az eddigi ócska, jegesedő egy darab hűtőszekrényünk helyett van egy hiperszuper, A+ energiabesorolású kétharmad hűtőnk. Még nem döntöttem el, hogy jól jártunk-e. 

* na jó, egy dolgot találtam: a zöldséges fiókba mintha több minden férne. ez pozitív. mondjuk azt nem tudom Z mit fog hozzá szólni...

Tuesday 27 July 2010

tele volt


Monday 26 July 2010

the other side of the world

Megerkezett rendben, es most nagyonsok merfold es nyolc ora idokulonbseg valaszt el minket. Fura nagyon.

Sunday 25 July 2010

ha vasárnap, akkor piac

Lehet, hogy ezt mostanában nem emlegettem, de azért még most is járunk. Talán nem minden vasárnap, de amikor épp úgy jön ki. A piac jó, mert a piac színes, és nyüzsgő, és a sok kacat mellett lehet olcsón zöldség-gyümölcsöt kapni.



Az egyik nagy kedvencünk ez a kötényes pasi itt fent - egy hűtőkocsiból árul húsokat, de hihetetlen élvezetesen, árverés-szerűen. Van neki mikrofonja a fején, és csak mondja-mondja-mondja folyamatosan. És akkora adag gyönyörű húsokat ad nagyon olcsón, hogy csak pislog az ember. Vásárolni nem nagyon szoktunk nála, mert két-három kilónál kevesebbet nem nagyon ad egy adagra, azt pedig egy darab húsevőnek sokáig tart elfogyasztani (fagyasztónk meg ugye nincs). Szórakozásnak viszont jó.



A másik nagy kedvencem, ezek a tálas gyümölcsök. Egy tál alma, egy tál szilva, egy tál barack, egy tál szőlő, egy tál dödölle ... egy fontért.
És hogy én milyen kincsekkel jöttem ma haza?


Paradicsom, cukkini, cékla, csemegekukorica, áfonya, sárgabarack.

Monday 19 July 2010

Grimen

Tegnap jo nagy faba vagtuk a fejszenket, es meg nem vagyunk benne biztosak, hogy vegul jol dontottunk, remelem majd egyszer kiderul, hogy igen.
Az tortent, hogy Z hata megint kivan, most eppen kb ket hete. Ez egyreszt szokatlanul hosszu, altalaban hamarabb rendbejon, masreszt meg ugy egyaltalan, nem jo ez igy, hogy ujra es ujra lerobban vele. Es arra gondoltunk, hogy lehet, hogy koze van hozza a matracnak, meg hogy nincs rendes agy... szoval tegnap felkerekedtunk, es elmentunk agyat venni. Aki ismer minket, az tudja, hogy az ilyen nagy volumenu donteseket nem szoktuk elkapkodni, hetekig toprengunk, tobbszor is visszamegyunk a boltba, merlegeljuk a lehetosegeket... Ehhez kepest tegnap vettunk egy agyat. Persze oooorakig toprengtunk, korbementunk, ebedeltunk, meregettunk, toprengtunk, megvettuk, nagynehezen felraktuk a kocsi tetejere, hazavittuk, kis segitseggel leszedtuk a kocsi tetejerol, felszenvedtuk a magasba, osszeraktuk... es most nem vagyunk biztosak benne. Nagyon nagy, es vastag a matrac (de jo kemeny, az kell a hatunknak), es az egesz eppcsak befer oda, ahova kell neki, de ugye a vastagsaga miatt az egesz sokkal magasabb, es olyan fura. Igy nehezebb elerni a mogotte levo pakolos reszt, meg nem lehet majd a korlatra teregetni. Viszont siman elerem a kapcsolot fekve.
Na mindegy, majd meglatjuk. Az agy-projekt kulonben tenyleg az egesz napunkba kerult, valamikor tizenegy korul fejeztuk be a szerelest, es akkor meg teregetni kellett meg vacsorazni, es vegul nem is aludtunk az uj agyunkban, mert tul faradtak voltunk zuhanyozni, de az uj agyba meg nem akartunk csak ugy lefekudni. Szoval majd ma tesztelunk.

Thursday 15 July 2010

esik


Kérem vissza a nyarat.

Tuesday 13 July 2010

Sevilla - a Katedrális


Valahol itt hagytuk abba az Andalúzia sztorit legutóbb, és mivel most épp olyan időszak van, amikor vagy nyavalygok, vagy nem írok... akkor inkább mesélek.
Miután kipihentük magunkat az árnyékban, délután felkerekedtünk megint a napsütésbe. Hallottunk már sokat a sevillai katedrálisról, hogy gyönyörű, és kihagyhatatlan... És tényleg, kívülről imádtam. Csupa csipke, csupa kis égbenyúló tornyocska meg díszítés, szépséges, kontrasztos a kék-kék-kék ég előtt. Belülről viszont... eeeh... nekem nem volt akkora szám. Nagy, meg szép... de pl a granadai sokkal jobban tetszett.


Viszont van a katedrálisnak egy harangtornya, a Giralda, amit imádtunk. Nagyon sokat kellett felfelé mennünk, de nagyon megérte.


A harangok, a galambok, a látvány...

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Wednesday 7 July 2010

hihetetlen

* hogy meg mindig latszik ezen az oldalon a futos bejegyzes, pedig mar mintha evezredek teltek volna el azota
* iden meg egy darab sajttortat se csinaltam
* akkora szarazsag van Angliaban, hogy imadott Downs-omon teljesen ki van egve a fu. sargara. ebben a zold-zold-zold orszagban
* egy hete Julius van

Tuesday 6 July 2010

sitting, waiting, wishing

Mivel szombaton nagyjából egész nap a vízben voltunk, nem nagyon vannak képek. A tengerparton víz van, meg homok, meg só, meg szél... hatalmas veszélyzóna a fényképezőgépnek.
A vacsorát a parton grilleztük meg a hangulat kedvéért, de addigra már elég fáradtak voltunk, szóval a naplementét nem vártuk meg...



Viszont hihetetlenül élveztük Szabinával mindketten a hatalmas életet a parton. Frizbi, foci, rögbi, krikett, szélsárkányok, eldobós grillek, kajakosok, bodyboardosok... és persze még este is jöttek a szörfösök. 



Mi meg csak ültünk, és moziztunk.

Monday 5 July 2010

Gower


Vasárnapra hatalmas szélvihar lett, meg hideg, meg hatalmas hullámok, aztán később eső is, úgyhogy végül úgy döntöttünk, inkább nem kockáztatjuk meg a szörfözést (Z szerint lufinyulak vagyunk). Cserébe csavarogtunk egy kicsit a környéken. Láttunk másik három tengerpartot, meg kicsi várat, összevissza fújta a szél a hajunk, ettünk pub-ban ebédet...
Szinte csak a Dianával fotóztam, szóval a képekre még kicsit várni kell, de azért egy homályos polaroid van. Ez itt a Three Cliff Bay, ami gyönyörű amúgy, csak még mindig bénázok az SX70-el, és kicsit túlexponáltam, ezért olvad egybe a tenger, a homok és az ég. 
Kedvenc juniusi keresokifejezesem: cseresznyefagyi.

Sunday 4 July 2010

good vibrations

Megjottunk, es imadtam, es mar volt egy kis sikerelmenyem is, de a szorfozes kemeny munka.
Eloszor is bele kell kuzdeni magad a vizesruhaba. Ami nem mindig nehez, de a kolcsonzos ruhaknak nem mindig van idejuk megszaradni, es ha vizes, akkor meg kell szenvedni vele. Raadasul homok van benne, de ez ilyen visszatero motivum. Tehat benne vagy a ruhaban, akkor meg kell fogni a szorfdeszkat, es lejutni vele a partra. A deszka nem kifejezetten nehez, a tanuloknak habszivacsbol keszulteket adnak csak (konnyebben a felszinen marad, konnyebb vele elkapni a hullamot, kevesbe faj, ha magadat vagy mast megutsz vele), viszont hosszu, es szeles. Es amit a filmekben lehet latni, hogy csak ugy a hona ala kapja az ember, es fut vele... na azt mi nem csinaltuk. Mert egyreszt nem nagyon erem at keresztbe, masreszt oriasi felulet, es a szel valahogy ilyenkor mindig oldalrol fuj, gyozze egyenesben tartani az ember, harmadreszt a fene se akar bokaig ero homokban (ugye, mar megint a homok!) egy ekkora cuccal a hona alatt futkoraszni. Lejutsz a partra, kicsit bemelegitesz, gyonyorkodsz a joseggu oktato sracokban, aztan hajra. A vizben az egyik legnagyobb akadalyozo tenyezo a deszka, a masik meg a viz. Mert ugye az elkepzeles az, hogy a deszkaval egyutt el kene jutnod a parttol valameddig, aztan elkapni egy hullamot, es ki a partra. Csakhogy a hullamok nem ugy mukodnek, hogy csak akkor jonnek, amikor mar te is kifele jonnel (ennek a megoldasan kulonben dolgozunk), hanem folyamatosan. Szoval elindulsz befele, cibalod a deszkat magaddal, aztan jon egy hullam, es kb feleutig visszataszit. Ujra es ujra. Es ujra. Es beterit, es sos, es csipi a szemedet es a szadat. De kitarto vagy, eljutsz egy szimpatikus helyre, es ekkor jon a neheze. Fel a deszkara, iranyba fordulsz, evezel, kitolod, felhuzod, felallsz, egyensulyozol... borulsz. Es kezded elorol az egeszet. 
Szazbol kabe ketszer sikerul (egyelore), de mikor igen... az hihetetlen jo.