Szoval munka alatt vegig tukonules, az osszes kollega engem irigyel (es nem csak azert, mert fel otkor leleptem). Aztan rohanas a fiukhoz, persze dugo mindenhol, at a masik kocsiba, autopalya, irany Birmingham. Uvolt a 'they will not force us..., they will not control us...', de persze utepites miatt terelgetes, meg csak otvennel tudunk menni, meg baleset van... tenyleg minden kozbejon, hogy mi ne erjunk oda idoben. De hosok vagyunk, es sikerul, es jeeeezusom mennyi ember, de itt vagyunk, es egesz kozel is jutunk. Aztan varunk-varunk, kezdodjonmar, elottem a csaj guitar heroes-t jatszik az iphone-jan... es akkor egyszercsak megszolalnak az elso utemek, lehull a lepel a tornyokrol, es mar mindenki ugral, es beszippant minket a tomeg, es hirtelen mar meg kozelebb vagyunk a szinpadhoz. Es nincs gondolat, csak a zene, es a tomeg, es mindenki egyutt, es hihetetlen jo.
Aztan ugy a harmadik szam kornyeken jott el, hogy meg kellett kernem a sracokat, menjunk kicsit hatrebb - ilyen meg nem volt velem soha, de egyszeruen elfogyott a levegom, es ereztem, hogy kezdek szedulni, nem sok hianyzott, hogy osszeessek. Szerencsere par sorral arrebb mar ritkult, es ott nem is volt semmi gondom (egy darabig, kesobb meg egyszer eljatszottuk ezt).
Amugy az elmeny: megfizethetetlen.
Batran kijelenthetem, hogy eletem eddigi legjobb koncertje (bar nagyonnagyon varom, hogy decemberben a Placebo valami hasonlot hoz).
No comments:
Post a Comment