a rénszarvasokról

Mi más lehetne még hátra a lappföldi beszámolóból?

A rénszarvasok szelídek, szépek, és nagyon jó fejnek tűntek. Először második este találkoztunk velük. Húztuk a bevásárlást magunk mögött a kék szánkón, még nem szoktuk meg a sötétet (közvilágítás minimális, szerencsére) és zseblámpával épp bevilágítottunk az utcánkba - és három világító szempár nézett vissza az út közepéről. Persze lekapcsoltuk, és vártunk, hogy akkor most mi lesz. Mégiscsak vadak, meg agancsuk is van, és nem voltunk benne biztosak, hogy most ők félnek-e vajon tőlük, vagy potenciális ellenség vagyunk, akiktől meg kell védeni a területet...? Aztán nem történt semmi, ők is csak néztek minket. Viszont nagyon hideg volt, és a sötét miatt sokat nem láttunk belőlük, úgyhogy a várakozás kezdett unalmas lenni, elindultunk feléjük, hazafelé. És nem kifejezetten ijedősen, de azért bevonultak a fák közé mikor közelebb értünk.

Másodszorra még világosban futottunk össze. Én épp a túlélésért küzdöttem (=cipeltem a sícuccot a vállamon a busztól a házig. nehéz, plusz sícipő volt rajtam. dombra fel.), és akkor egyszercsak valaki kisétált elénk az útra a szomszéd ház mögül. Meglepődtünk/megtorpantunk, aztán nem sokkal később jött a párja is - mint kiderült, a szomszéd bácsi zargatta el őket a teraszról. Azt mondta, hogy szokott kirakni nekik régebben ennivalót, de aztán nagyon odaszoktak, és aranyosak ugyan, de fél, hogy az agancsukkal véletlenül kiverik az ablakot, úgyhogy majd építenie kell valami kerítésfélét. A szarvasok eközben előttünk sétáltak, át az udvaron, és voltak olyan kedvesek, hogy megvárták, míg lerakom a léceket, előkapom a gépet, és megörökítem őket az utolsó pillanatban az erdő és az udvarunk közötti hókupacon.

Ez a két találkozás elég is volt ahhoz, hogy megkedveljem a rénszarvasokat, így mikor arról döntöttünk, hogy az utazási iroda által ajánlott attrakciók közül mit is nézzünk meg, nem volt olyan nehéz a választás. Rénszarvasfarm. Szánoztunk, simogattuk, etettük őket, Z megtanult számi lasszót dobni... és mindeközben nagyon hideg volt, ezért kép nem sok van, de higgyétek el, hogy jó volt. :)

tavaszi szél

"life is what happens to you while you're busy making other plans"

[John Lennon]

a faházról

Nem meséltem még a szállásunkról. Nagyon sokat hezitáltunk, hogy mit is válasszunk - hotel, apartman faház (mérlegelve a mindenféle szempontokat), de aztán persze a józanész ellen döntöttünk. És szerintem jól. :)

Volt tehát egy kicsi házunk (sorház középső) kettőnknek egy hétig, kandallóval, szaunával, elöl-hátul fenyvessel. Nem voltunk teljesen elzárva a világtól, de úgy húsz percet kellett gyalogolni a hotelig (a falu központja), és onnan még kb tizet a boltig. Első nap nem ismertük még a síbusz útvonalát, és bénáztunk egy sort (azaz gyalogoltunk nagyonsokat), de aztán belejöttünk, megálló ugyan nem volt, de gyakorlatilag az utca végén fel tudtunk szállni a buszra, ami a felvonóhoz vitt minket.

Ja és a faház, az tényleg faház. Fatörzsekből. Szépen egymásra rakják őket, némi filc-szerű anyag van köztük, mint szigetelés, és ennyi. Kívül-belül szép, gömbölyű, faszínű. Van kandalló hangulatkeltésre, amúgy pedig padlófűtés.

szerelem

Tudom, hogy karacsony meg nagyon messze van. Meg a szulinapom is. De komolyan. Mennyire szerettek ti engem? Mert ezt nekem talaltak ki. Antik konyvborito az Almara. Ugyehogy?

Gyonyoru.

amit iden kihagytunk

Na de majd legkozelebb.

Kep a Boston Globe-tol.

a síelésről

Yllas (ejtsd: üllasz) egy nagyon kicsi hegy, sőt inkább csak domb, a maga 718 méterével. De mint kiderült, a méret annyira nem számít, mert legalább annyira jó síelésélményt nyújtott, mint az Alpok. Sőt. Először is: van hó. Sok. Gyakorlatilag minden nap esett. Ha napközben esetleg nem, akkor éjszaka. És a friss havon nagyon jó síelni. Másodszor: hideg van. Nagyon hideg. Nem olvad el a hó napközben, és lesz lucskos felső rétege, hogy aztán éjszaka jéggé fagyjon - amin nem annyira jó síelni, hanem porhó marad. Harmadszor: nincsenek emberek. Én nem is értem, de valahogy eltűnik a tömeg azon a helyen. Nincs sorbanállás a sílifteknél, nem kell kerülgetni senkit a pályákon... a legtöbb síelő egy pályán akkor láttam, mikor elém került az egyik sísuli (oktató + öt manó + mi ketten = nyolc ember!).

Persze vannak árnyékos oldalai is a dolognak: Olaszországban minden liftnél van egy hütte, itt összesen volt három választási lehetőségünk, ebből egy a hegy teljesen másik oldalán. És nincsenek tészták, ami nekem nagy szívfájdalom, sose felejtem el a tavalyi fokhagymás-spenótos-koktélparadicsomos gnocchimat... Aztán hideg is van. Nagyon hideg. Voltak olyan napok, mikor felkeltünk, és nicsak, már majdnem süt a nap. Aztán mire felér az ember a hegy derekáig, addigra kiderül, hogy ott kezdődik a felhő, és nincs egyedül, mert a széllel jár, ráadásul a felhőben havazik. És elindulsz lefelé a nagy fehérségben, nem tudod, hol ér véget a hó, és kezdődik az ég; van ugyan maszkod, de azért érzed ahogy a szúrós kis hópelyheket az arcodba csapja a szél, és csak siklasz, és reménykedsz, hogy majd ügyesen átjutsz a hóátfúvásokon. Lent pedig már egészen melegnek tűnik az éghajlat a csúcshoz képest... :)

Ez nem hangzik jól különben, de nem rossz. Jól fel kell persze öltözni, gyapjú aláöltözet, miegymás, de ha ez megvan, akkor minden nap hősnek érezheted magad. Olyanok voltunk, mint a sarkkutatók, meg a bácsik a Delta elején: csak mentünk-mentünk a hóviharban rendületlenül, és "there is no sound but the wind"... Ja, mert Finnországban csend is van, és hihetetlen nyugi.

little bird

Zenezseni.

Imogen Heap @ O2 Arena Bristol

I saw a light

Biztos mindenkinek van olyan, nekem rengetegszer, mikor helyekhez, eseményekhez különböző illatokat, de főleg színeket társítok. Spanyolország egyértelműen vörös (csíkok a zászlóban, a háztetők, a föld...), Anglia főleg szürkék és zöldek, Olaszország kék, kék, kék... és mostantól Finnország nekem rózsaszín.

Kicsit féltem utazás előtt, mikor foglaltuk a jegyeket januárban, a nappali órák száma három és fél volt. Múlt hétre felkúszott úgy hatra, de akkor is: egy épp hideg, szürke, esős helyről indulunk egy másik hideg, sötét helyre. Tényleg akarom én ezt? Így utólag, akármilyen nagyon hideg is volt (és nagyonnagyon hideg volt), igen. Mert amikor van fény, akkor az gyönyörűséges. Ugye hó van, meg fák, és minden mintha fekete-fehér lenne, meg a síszemüvegen keresztül látja az ember, úgyhogy leginkább sárga, aztán leveszed, és szépséges szűrt fény, és mivel nagyon alacsonyan jön, rózsaszín fátyollal bevonva az egész világ. Mutatom.