Sunday, 4 July 2010

good vibrations

Megjottunk, es imadtam, es mar volt egy kis sikerelmenyem is, de a szorfozes kemeny munka.
Eloszor is bele kell kuzdeni magad a vizesruhaba. Ami nem mindig nehez, de a kolcsonzos ruhaknak nem mindig van idejuk megszaradni, es ha vizes, akkor meg kell szenvedni vele. Raadasul homok van benne, de ez ilyen visszatero motivum. Tehat benne vagy a ruhaban, akkor meg kell fogni a szorfdeszkat, es lejutni vele a partra. A deszka nem kifejezetten nehez, a tanuloknak habszivacsbol keszulteket adnak csak (konnyebben a felszinen marad, konnyebb vele elkapni a hullamot, kevesbe faj, ha magadat vagy mast megutsz vele), viszont hosszu, es szeles. Es amit a filmekben lehet latni, hogy csak ugy a hona ala kapja az ember, es fut vele... na azt mi nem csinaltuk. Mert egyreszt nem nagyon erem at keresztbe, masreszt oriasi felulet, es a szel valahogy ilyenkor mindig oldalrol fuj, gyozze egyenesben tartani az ember, harmadreszt a fene se akar bokaig ero homokban (ugye, mar megint a homok!) egy ekkora cuccal a hona alatt futkoraszni. Lejutsz a partra, kicsit bemelegitesz, gyonyorkodsz a joseggu oktato sracokban, aztan hajra. A vizben az egyik legnagyobb akadalyozo tenyezo a deszka, a masik meg a viz. Mert ugye az elkepzeles az, hogy a deszkaval egyutt el kene jutnod a parttol valameddig, aztan elkapni egy hullamot, es ki a partra. Csakhogy a hullamok nem ugy mukodnek, hogy csak akkor jonnek, amikor mar te is kifele jonnel (ennek a megoldasan kulonben dolgozunk), hanem folyamatosan. Szoval elindulsz befele, cibalod a deszkat magaddal, aztan jon egy hullam, es kb feleutig visszataszit. Ujra es ujra. Es ujra. Es beterit, es sos, es csipi a szemedet es a szadat. De kitarto vagy, eljutsz egy szimpatikus helyre, es ekkor jon a neheze. Fel a deszkara, iranyba fordulsz, evezel, kitolod, felhuzod, felallsz, egyensulyozol... borulsz. Es kezded elorol az egeszet. 
Szazbol kabe ketszer sikerul (egyelore), de mikor igen... az hihetetlen jo.

4 comments:

euthymia said...

Nagy gratula!!!
Amúgy mi, ha megyünk a tengerbe, bárhol, bármikor, mindig veszünk fel úszószemüveget :)(tudom, viccesen néz ki, de legalább nem csíp)

nor@ said...

Nem tudom, próbáltatok-e már vizisíelni... sós vízben.
Az a pár másodperc, amíg nem állsz fel rendesen a deszkára, no az átmossa az egész tested. Kívül-belül :) De utána fantasztikus érzés repeszteni. Teljesen meghoztad a kedvemet a szörfözéshez.

vik said...

az a baj az uszoszemuveggel, hogy erosen lekorlatozza az ember latoteret, marpedig itt nagyon fontos, hogy lasd mi folyik korulotted (hol jon a hullam, hol van a tobbi szorfos, es amikor epp nincs alattad - hol a te deszkad :))
es amugy tokre aggodtam, hogy majd ki fogja mosni a kontaktlencset a szemembol, de szerencsere nem

vik said...

@Nor: igen, a sos viz az minket is fertotlenitett rendesen, akarhogy igyekszik az ember, azert nem lehet elkerulni, hogy ne nyeljen belole. a masik meg, hogy meg orak mulva is folyik a viz az ember orrabol, mikor lehajol - eloszor nagyon furan ereztem magam miatta, de persze mindenki igy van vele, szoval szerencsere senki nem nez furan rad :)