Wednesday, 28 July 2010

Candy

Hazajöttem, és valami fura volt. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mi, csak úgy néhány dolog nem pont ott volt, ahol hagytam, meg volt egy porcica a szoba közepén, amit én nem engedtem oda... igen, az ilyen apróságok is feltűnnek az embernek, mikor tíz napig egyedül van, szóval igazán nem kéne, hogy akárki más elmozdítsa a cuccait. De mivel nem tudtam hova tenni a dolgot, nem foglalkoztam vele, mentem a konyhába lepakolni a vásárlást... és akkor ért a döbbenet. Mert eltűnt a hűtőnk.
Panaszkodtunk már rá egy ideje a karbantartó bácsinknál, úgy látszik végre lépett is. És kaptunk egy újat.
Először kicsit tapsikoltam, meg örültem, még vissza is pakoltak az újba, tök rendesek, hurráhurrá; akkor be is pakolom az új cuccokat én is... És hát... Az új hűtő nagyon pici. Mármint persze kívülről akkora, mint a régi volt, pont kitölti a helyet, meg minden, de belül meg valahogy sokkal kisebb. Minden*. Két polc van csak, nem három, és az ajtón is, és mivel ilyen önleolvasztós vagymi rendszer van benne, ezért kevésbé is mély, mint a másik volt. Szóval most az eddigi ócska, jegesedő egy darab hűtőszekrényünk helyett van egy hiperszuper, A+ energiabesorolású kétharmad hűtőnk. Még nem döntöttem el, hogy jól jártunk-e. 

* na jó, egy dolgot találtam: a zöldséges fiókba mintha több minden férne. ez pozitív. mondjuk azt nem tudom Z mit fog hozzá szólni...

2 comments:

nor@ said...

Mélységes együttérzésem. Nálunk is mini-hűtő van, de mi inkább csak akkor vagyunk bajba vele, ha vendégek vannak. Kettőnknek egészen jó ez a méret.

vik said...

az igazan nagy bevasarlasokrol mar ugyis leszoktunk, de igy majd meginkabb sokszor kell keveset...
ami bosszanto kicsit azert, mert csomo penzt lehetne sporolni. de persze mindegy, most ez van.