* meg mindig kohogok (igeeen, tobb, mint egy honapja). raadasul most be is nathasodtam. felhivtam a dokimat, a kovetkezo idopont december elseje, hurra. szoval most masik dokihoz megyek.
* felfedeztem, immar ket ev hasznalat utan a google reader-ben a 'keep unread' gombot. mondjatok lecci, hogy az nem volt mindig ott...?
* a 22-es csapdaja unalmas. nem szeretek konyveket felbehagyni, de nem biztos, hogy ehhez a hatszaz oldalhoz van turelmem...
* nem tudom, hogy emlitettem-e mar - hajt megint az orchidea, mar jo felmeteres palcikaja van. kivancsi vagyok, mivel erdemeltem ki, egyaltalan nem kenyeztetem szerencsetlent.
* eeees idenezzetek:
eletem elso karacsonyi kaktusza. mondjuk ahogy nezem nem karacsonyra fog kinyilni, de akkoris. mar annak is orulnek, hogy eletbenmaradt, de igy... csak gyonyorkodok. es persze nem merem elmozditani... :)
Van ez a film (megnezheto online, ingyen, hasznaljatok ki!). Mar egy ideje hallottam rola innen-onnan (pl Nora is irt rola), kb egy honapja letoltottem, de csak ma reggel dontottunk ugy, hogy megnezzuk. Es... kicsit vegyesek az erzeseim.
A HOME egy gyonyoru termeszet/dokumentumfilm. Yann Arthus-Bertrand rendezte, Luc Besson kozremukodesevel, mint producer, gondolatebresztokent, hogy mi is tortenik a Folddel, es ebresztokent, hogy mi is tehetunk ellene.
A film gyonyoru, es latvanyos - persze ezt mar megszokhattuk Yann Arthus-Bertrand kepeinel, imadom. Egeszen mas szemszogbol latja az ember a dolgokat, tenyleg csodalatos. A kommentar viszont... Nem is tudom... Nem emlitve, hogy csupa olyan dolgokrol beszel (kiveve amit a kanadai olajhomokrol mondott), amit mar tudtunk korabban is, hihetetlen szajbaragos. Ertem en, hogy valoszinuleg nem kifejezetten mi vagyunk a kozonseg, akik amugy is torodunk a kornyezetvedelemmel, hanem akik eddig meg nem, de tenyleg el kell mondani egy ora alatt otszor, hogy a Foldon minden elem egymassal osszekottetesben all - a Nap, a fold, a viz, a fak...? Harmadikos kornyezetismeret tananyag. Es egy kicsit osszeszedetlen is - ismetel egy csomo dolgot, de egyaltalan nem ter ki pl a hulladek kerdesere.
Szoval a film feletol leginkabb csak a kepekert neztuk.
Es tudod, mikor kezdett el hatni ram? Mikor mar teljesen lemondtam rola. Eldontottem, hogy ez egy szep film, nem tobb. Persze, romboljuk a kornyezetunket bla bla, tonkretesszuk ezt a gyonyoru Foldet bla bla. Nem mondom, hogy ez rendben van, egyaltalan nem, de eleg az, hogy megmutatjuk, hogy mit csinalunk, hogy amit csinalunk az rossz? Hol vannak a megoldasok?
Es akkor jottek a kepek a kezdemenyezesekrol. Napkollektorok, szeleromuvek... es egy kicsit meghatodtam. Ez meg mindig keves, es nem teljesen vagyok meggyozodve rola, hogy tenyleg tudunk valtoztatni a dolgokon (van egy elmelet, de megintcsak hosszu sztori, errol majd talan maskor), de jo latni/erezni, hogy talan, ha mindenki hozzaad egy keveset, akkor lehet jobban csinalni. Ha nem is visszaforditani a folyamatot, de nehany hibat kijavitani.
Szoval igy. Nezd meg, es dontsd el, hogy TE tudsz-e tenni valamit.
Amugy hatalmas szelviharunk van, mar tegnap este kezdodott, remelhetoleg nem marad sokaig. Es persze esik is, de ahhoz hozza vagyunk szokva. Viszont a szel hangos, zorgeti az ablakokat, es meg hidegebbnek erzi az ember a hideget. Tehat nem megyunk sehova, csend van, meg forro leves.
Es lehet, hogy kesobb sutok kortes pitet.
Az idezet a vihar miatt jutott eszembe, es azt hiszem meg nem osztottam meg korabban, pedig nagyon tetszik.
Jo sokaig tartott, de elerkeztunk a Skocia - tundermese utolso fejezetehez. Sajnos nagyon keves idonk jutott erre a csinos varosra, es foto sem keszult sok, de van egy olyan erzesem, hogy ide visszajovunk meg.
Szoval munka alatt vegig tukonules, az osszes kollega engem irigyel (es nem csak azert, mert fel otkor leleptem). Aztan rohanas a fiukhoz, persze dugo mindenhol, at a masik kocsiba, autopalya, irany Birmingham. Uvolt a 'they will not force us..., they will not control us...', de persze utepites miatt terelgetes, meg csak otvennel tudunk menni, meg baleset van... tenyleg minden kozbejon, hogy mi ne erjunk oda idoben. De hosok vagyunk, es sikerul, es jeeeezusom mennyi ember, de itt vagyunk, es egesz kozel is jutunk. Aztan varunk-varunk, kezdodjonmar, elottem a csaj guitar heroes-t jatszik az iphone-jan... es akkor egyszercsak megszolalnak az elso utemek, lehull a lepel a tornyokrol, es mar mindenki ugral, es beszippant minket a tomeg, es hirtelen mar meg kozelebb vagyunk a szinpadhoz. Es nincs gondolat, csak a zene, es a tomeg, es mindenki egyutt, es hihetetlen jo.
Aztan ugy a harmadik szam kornyeken jott el, hogy meg kellett kernem a sracokat, menjunk kicsit hatrebb - ilyen meg nem volt velem soha, de egyszeruen elfogyott a levegom, es ereztem, hogy kezdek szedulni, nem sok hianyzott, hogy osszeessek. Szerencsere par sorral arrebb mar ritkult, es ott nem is volt semmi gondom (egy darabig, kesobb meg egyszer eljatszottuk ezt).
