Ez az a nap, ami úgy kezdődött, hogy összetörtük Z kocsiját, de ez nem hátráltatott minket, csak egy kicsit, mert utána átültünk a másikba, és csakazértis elmentünk szörfözni. A nyár utolsó napján, ragyogó napsütésben.
 |
 |
 |
 |
Tuesday, 31 August 2010
Monday, 30 August 2010
magic tree
A ráadás mára: hazafelé tartottam, és megláttam egy gesztenyefát földig érő ágakkal, és meg akartam nézni közelebbről, hátha találok zöld gesztenyéket fotózni. Leguggoltam, benéztem az ágak közé... és gesztenyék helyett sokkal érdekesebbet találtam. Sok sok apró origami daru, felfűzve. A zöld levelek között. Varázslatos volt.
Ashton Court
Azt a címet akartam adni, hogy vasárnapi séta, amikor rájöttem, hogy nem is vasárnap van. Ráadásul holnap sem megyünk dolgozni. Duplajóság. De a lényeg: délután elmentem egyet sétálni.
Az Ashton Court egy szép nagy ház, hatalmas parkkal (erdővel, legelőkkel, golfpályával) körülvéve a híd másik oldalán. Általában különböző rendezvényekre lehet kibérelni, esküvők, karácsonyi partik, konferenciák, de van néhány fesztivál is, aminek otthont ad. Ma épp nem volt semmi különös, csak nyárvégi szépidő - és persze (ismerjük az angolokat) nagyon sokan választották, hogy kiheveredjenek a zöldbe egy piknikkosárral, biciklizzenek, megsétáltassák a kutyát, meglabdáztassák a gyereket.
A parkban el lehet veszni, van rózsakert is, és a legjobb:
... szarvasok.
Sunday, 29 August 2010
Pen-y-Fan (megint)
Voltunk már ugyan, de hegyet mászni jó, úgyhogy reggel felkerekedtünk, hogy ismét megnézzük Dél-Wales legmagasabb dombját hegyét. De persze megint bank holiday weekend, és az ember mindenféle dolgot eltervez, aztán a fele sem úgy sikerül, mint szerette volna. Mert hogy augusztus van, és akkor arra számít az ember (legalábbis a magyar), hogy meleg van és napsütés. Miután három éve itt vagyunk, ilyen nagy reményeink már nincsenek, elég ha a feltételekből mondjuk egy teljesül - meleg vagy napsütés. Ehhez képest az volt, hogy felhős - kicsit kitisztul - esik - fúj - kisüt - fúj - esik - esik - felhős... ami azzal járt, hogy bőrigáztunk - keresztülfújt rajtunk a szél - megszáradtunk - lefújta a fejünket a szél - megint eláztunk - meg még egy kicsit.
De a legjobb, hogy mindezt nem ketten csináltuk végig, hanem vittünk magunkkal gyanútlan áldozatokat is (akik különben nagyon aranyosak voltak, kicsit se panaszkodtak, sőt tartották bennünk a lelket).
A szerencse az egész szerencsétlenkedésben, hogy ugyan végül nem mentünk fel a csúcsra, de így is volt látnivalónk bőven, a táj gyönyörű, most még egy kicsit zöldebb is volt, mint mikor legutóbb láttuk.
A nap fénypontja: a hegyi pónik felbukkanása.
Friday, 27 August 2010
hazafelé
Ma valami hihetetlen show kerekedett a nap végére, és nem is tudom, hogy igazán vissza tudom-e adni. Az ég... pillanatok alatt változott a semmiből olyanra, hogy sötétszürke volt, de majdnem lila, közben laposan sütött a nap, és ettől minden sárga lett. Aztán pár perc múlva rózsaszínes-barnás, aztán rózsaszínes-lilás-kékes... aztán elmúlt. De az a negyed óra... valami egészen szürreális volt. Lehet, persze, hogy hozzájárult a lelkiállapotom is, mindez este nyolckor történt, miután 11 órája az irodában voltam. És ezért is nem nagyon sikerült megörökítenem, mert az egész idő alatt az irodában voltam - vezettem - a beszállítónknál voltam - vezettem... és bár az utolsó szakaszt kétszer megszakítottam villogni/fotózni, de messze nem adja vissza az élményt...
És az egész városon keresztülívelő óriási, tökéletes szivárványt még nem is említettem.
Tuesday, 24 August 2010
Saturday, 21 August 2010
hog roast
Ma ilyen céges összejövetelen voltunk, ahol volt egészben sütött malac (nem nekem), golf, meg rounders, meg sok gyerek, babáztam is, meg volt élőzenekar, akik játszottak mjúzt (akiket amúgy három hét múlva látunk megint élőben, alig várom). Sütöttem almatortát, meg ettem álcsirkét, és egész jó is volt.
De ami a lényeg: hogy egy bááájos pici faluban voltunk, a Cotswolds csücskében, zöldzöldzöld dombok körben, mézeskalács kőházikók, színes ajtók, romantika.
Wednesday, 18 August 2010
Subscribe to:
Posts (Atom)