Ma egész napra napsütést mondtak, ehhez képest egész nap felhős volt, ennyit az időjósokról. Viszont nekem szerencsém van, mert egész este a vasárnapi képeket rendezgettem. És akkor hétágra sütött. Ragyogott. Szikrázott.
Már régóta terveztük, és most végrevégre elmentünk Z egyik kollégájával (Alex) túrázni. Walesnek három nagy nemzeti parkja van: Snowdonia, ahol egyben a szigetek legmagasabb hegycsúcsa is található, a Pembrokeshire tengerpart, ami gyönyörű, és drámai, és mindenféle védett állatok élnek ott, és a Brecon Beacons. A térképen csak egy zöld pacni, dimbekdombok, barlangok, vízesések, némi erdő... Hát ide mentünk. És megmásztuk a Dél legmagasabb pontját. Persze, ha azt vesszük, ez se nagyon magas, 886 méter az még mindig csak domb. De azért elég kimerítő volt ... nameg ugye én kb kétszer annyit mentem, mint mindenki más, mert jaj, nekem el kell mennem a domb másik oldalának a szélére is, hogy onnan is legyen egy fotó, meg én itt visszamegyek úgy tizenöt métert, mert abból a szögből jobb volt... És most van nagyonsok majdnemegyforma képem a csupasz dombokról.
De persze imádtam.
Azok a gyönyörű, halvány, kopár dombok. Csak némi fű, meg moha. És a nap meg a szél.
Ja és megvolt a szezon első grillezése is - kis hordozható tálcás, és ugyan kicsit megfagytunk, de nagyonnagyon jó volt.
No comments:
Post a Comment