como la luz fluye

Chambao @ Bristol Colston Hall

ido

"Idotlen fenyek kozt repultem a
fenyszigettenger porszemszigeten
szigetporszemek fenyporszeme, en."

/Szabo Lorinc/

Cardiff Castle

Hogy azért mégiscsak írjak egy kis kultúráról is:

A Cardiff kastély fura módon a város közepén található, történelme pedig (természetesen) régesrégre nyúlik vissza. A kastély területén már a rómaiak idejében is valami erődítésféle állt, amit azóta már számtalanszor átépítettek a legújabb divatnak megfelelően. Ettől még nem válna különlegessé az épület, mert ez elég sok várra/kastélyra jellemző. Érdekessé akkor fordult a történet amikor a kastély valamikor a 18. században a Bute grófok kezébe került. A Bute család a 19. században kikötőépítésben, bányászatban és ingatlanban utaztak, amiből nem kis vagyonra tettek szert, mellékesen megszerezték a márki címet, és Cardiff kedvenc nemesi családjává váltak, mivel az egykori kis halászfalut virágzó kikötővé formálták. Ez már csak azért is nagy szó, mert az eredetileg skót család évente kb. hat hetet töltött összesen itt - jópár 'házuk' volt mindenfelé szétszórva az országban.
John Crichton-Stuart, Bute 3. márkija, az erősen katolikus (saját döntésére keresztelkedett át, az akkor még anglikán többségű országban!), kicsit elvarázsolt világban élő, de dúsgazdag üzletember-arisztokrata 1868-ban felkérte William Burgest az elismert műépítészt, hogy alakítsa át a cardiffi kastélyt késő gótikus, középkori stílusban. A viktoriánus Nagy-Britanniában nagy divat volt ez a historizálás (mondjuk Magyarország is ügyesen tartotta velük a lépést ebben az időben, lásd a milleneumi emlékműveket és épületeket Budapesten), sok hasonló stílusú épület található szerte az országban.
Képek.

so cool, so rock'n'roll

A hétvégét megint nem töltjük magányosan - pénteken érkezett hozzánk Gyilok (az ő vendégszeretetét élveztük még nyáron Truroban). Ráadásul nem üres kézzel jött, így már tegnap este élvezhettük a kétgitáros magánkoncertet.
Reggel sooookáig lustiztunk, a fiúk pizzát sütöttek reggelire, aztán elindultunk Cardiffba. Mio valamiért mindenáron Gloucesteren keresztül akart minket vinni, de nem hagytuk magunkat, belőttük az irányt és robogtunk, meg is érkeztünk - majdnem rögtön a várhoz. Majdnem, mert rendőrök állták utunkat és terelgettek el minket. Fura volt, de persze mindegy, találtunk parkolóházat, majd sétálunk. Aztán sétáltunk, és rengeteg ember volt mindenhol. És oké, hogy Wales fővárosa, de azért mégis. És akkor feltűnt, hogy az embereken mez van, meg hülye kalapok, meg zászlók, meg ki van feste az arcuk... és rájöttünk, hogy rögbi van. Wales-Olaszország. Itt, Cardiffban. Így persze érthető volt a sok rendőr, meg útlezárások, de nem baj, lehet, hogy egyébként nem lett volna alkalmunk az út közepén korzózni. :)
Nem láttunk olyan sokat a városból különben, viszont nézegettünk kirakatokat, megállapítottuk, hogy bizonyos szempontból Cardiff 'nagyvilágibb', mint Bristol - egészen más üzletek vannak itt, ráadásul több, és nagyobbak is.
Ha már egyszer három zenésszel voltam (két már zenész, egy látens), muszáj volt betérnünk egy hangszerboltba. Hatalmas volt, rengeteg szépséggel, mindenki talált kedvére bogarásznivalót.
Úgy egy óra múlva sikerült elszakadni, és megnéztük a várat.
Addigra megint sok ember lett az utcákon, vége lett a meccsnek (Wales győzött, hurrá), meg nagyon éhesek is lettünk, és valaki tudta, hogy van ilyen Cardiffban, és akkor már nem volt kérdés, hogy hová megyünk. Irány a .:Hard Rock Cafe:.! Hihetetlen jót ettünk, és koktél, és zene.
A nap színe a bordó.

csend

Annyira szeretnek irni nektek ide valamit, de nem jonnek a szavak. Szurke, hideg hetkoznapok vannak csak.

Brean Down

A rengeteg meg- és kibeszélnivaló miatt aztán otthagytuk a srácokat magukban (Ibi nálunk aludt), és az egész szombatot is ötösben tölthették. Vasárnap már együtt kerekedtünk fel - nem messzire ugyan, de így is látványos volt. Brean Down-ban egyszer nyáron már jártunk a strandon, most fel is másztunk. A 'hegy' kb 110m magas, és másfél kilométer hosszan nyúlik be a Bristoli Csatornába. A csücskén álló erődöt a 19. században építették, majd a második világháborúban fegyverezték újra, de a hely nagy népszerűségnek örvendett már az ókorban is, erre utalnak egy kelta szentély és egy vaskori erőd maradványai. Nem mellesleg pedig gyönyörű.

sok jó

Jaj, szóval persze, tudom, hogy elmaradásban vagyok, és ha már így beharangoztam, hogy eseménydús hétvége meg minden, akkor írjak is róla...

Az egész ott kezdődött, hogy még valamikor januárban voltunk a lányokkal 'kocsmázni', ahol Ibi megemlítette, hogy ugye van a Sikesznek születésnapja, és hogy mivel nagyon hiányolja a barátait, meglepetésként idehozza neki őket egy hétvégére. Hú, ez tényleg tökjó, meg akkor majd csinálhatnak mindenféle pasis dolgokat. Aztán hazamentem, mesélem Zének, aki meg mondja, hogy tényleg tökjó, őt meg hívta Patrik, hogy ugye már beszéltünk róla korábban, hogy jönne megnézni/megvenni a szerelmét, és akkor most jönne. Haha, egyre izgalmasabb, de persze nembaj, sokan leszünk. És akkor a korona minderre akkor került fel, mikor Szabina hívott csütörtök délután, hogy a nő közölte vele, hogy már nem szeretné, hogy tovább ott maradjon, és esetleg jöhet-e hozzánk... És hát ugye sok jó ember kis helyen is, szóval jöhetett. :)
Így pénteken volt készülődés, tortasütés (nyers maradt :(), éjféli repterezés, lakásban elbújás, és naaaagy meglepetés.

el

Hosszu es (varhatoan) esemenydus hetvege all elottunk, szoval most el, aztan majd jovunk vissza a sztorikkal - osszeeskuvesrol, szuletesnaprol, baratokrol meg ilyesmi. Vagy majd meglatjuk.

200.

És ez a kétszázadik.
Pezsgő.

choc/love

mit érdemel

... az a bűnös (vagy inkább hülye), aki már majdnem egy éve itt él, és tisztában van azzal, hogy a dolgok hogy is működnek itt, mégis képes volt elszalasztani a buszt, úgy ráadásul, hogy OTT ÁLLT A MEGÁLLÓBAN!!! Mert gondolta tökjó, még van pár perc, akkor előkészíti az aprót. És amíg kurkászott a pénztárcában a busz szépen jött - és el is ment, mert a lány nem integetett.
Aztán persze végül megvolt a büntetés is, mert várni kellett a következőre, szerencsére ezúttal csak negyedórát.

reggel

Ahogy vartam a vonatra lent az arokban, meg olyan almos volt a vilag. Fent a Whiteladies-en valami gepekkel dolgoztak, de valami nagyon messzirol hallatszott a kalapalas, ettol eltekintve csend, az utca zaja mintha valami buran kivulrol erkezne. A galambok is csak gubbasztottak felborzolt tollakkal a hazteton, a talpfak kozott a koveken zuzmara, de a messzi platanok csucsan mar csillog a nap... Kicsit Syberia-hangulat. Leginkabb a folyon a vastag tejfeher kod-takaro...

Anne

Hat elolvastam Anne Frank naplojat. Tudom, eleg keson, de valahogy eddig kimaradt az eletembol. Viszont nagyon tetszett. Termeszetesen nem a tartalma, akarhogy is nezzuk, a vilaghaboru es a fasizmus szornyusegeinek emlekirata, de nagyon tetszik az a mod, ahogy ez a fiatal lany irasaval megorokitette eletet, minden gondolatat. Anne 1929-ben Frankfurtban szuletett, 1933-ban koltoztek csaladjaval (szuleivel es noverevel, Margot-val) Amszterdamba, mikor Hitler naci partja gyozott a valasztasokon. 1940-ben a nemetek megszalltak Hollandiat, itt is elkezdodott a zsidok uldozese, es a lanyok kizarolag zsido iskolaba jarhattak. Anne a tizenharmadik szuletesnapjara kapta a naplot ajandekba - eletet ettol a naptol kezdve kiserhetjuk figyelemmel. 1942 nyaran Margot behivot kapott a munkataborba. Mar korabban is tervezgettek, de vegul ez volt az utolso csepp, aminek hatasara a csalad a bujkalas mellett dontott.
Anne nagyon reszletesen, gyermeki naivsaggal szamol be mindenrol, ami korulotte tortenik - a mindennapjaikrol, az etkezesekrol csakugy, mint olvasmanyairol, es a 'kulvilag' esemenyeirol. De ami a legjobban tetszett: ahogy a sorok kozott a 13 eves kislanybol a ket ev alatt fiatal felnott lesz. Stilusa mindvegig megmarad - szellemes, kicsit csipos humoru, nyilt, es kimeletlenul oszinte, de a kezdeti gyermeki fecsegesbol a konyv vegere leginkabb a komoly, majdhogynem filozofiai mondanivalo marad. Mindekozben Anne vegig optimista maradt, minden 'levelet' athatja a vidamsag es elni akaras, es hogy mennyire bizik a szerencses vegkifejletben - amit vegul nem erhetett meg.
1944 augusztasaban fedeztek fel rejtekhelyuket, es az utolso szerelvennyel inditottak a csaladot Auschwitzba. Annet es noveret kesobb atszallitottak Bergen-Belsenbe, ahol 1945 marciusaban (csupan par hettel a felszabadulas elott) tifuszjarvanyban halt meg.

megmég

Az is volt még, hogy mikor délután hazaértünk, akkor rájöttünk, hogy az esti találka nálunk lesz, szóval pikkpakk előrehoztuk a vasárnapra tervezett takarítást, és én nem is értem hogy csináltuk, de most rend van és tisztaság és jó illat.

Este felavattuk a Catant, semmi nem volt itthon, répával etettük a vendégeket (viszont jó bor volt hozzá :P). Ma meg reggelihez Lost, aztán bevásárlás, főzőcske (tonhalszték rulz), délután szundi. Jó nekünk.

Wells

A szombat címszavakban:
* ragyogó napsütés
* GPS első útja, érdekes volt nagyon, mert mindenféle kis mellékutakon vezetett minket (amik egyébként a térképünkön nincsenek rajta)
* legkisebb angol város - de város, mert katedrálisa van
* bájos, szűk kis utcák, színes ajtók, a parkokban hóvirág és nárcisz ezrével
* régimódi édességbolt - aaakkkkora nyalókát kaptam! :)
* óriási, gyönyörű székesegyház, 'a templom macskája', smaragdfüves temető-kerengő, szédülős toronyfotó
* hurrá, ebéd a piactéren - hatalmas hamburgerzsemlében sültkolbász + hagyma + mustár
* sétakávé (Zének sétasör)
* püspüki palota zárva, mert még nincs április - nembaj, megetettük a kacsákat meg sirályokat

Képek itt.

gyors

Ismet egy elso. Tegnap kaptunk egy kis feher boritekot, egy (pontosabban harom oldalnyi) zold levellel. Gyorshajtas, meg valamikor januar elejen. 30 helyett 38 mph (60.8 km/h). De elmehet Z egy workshopra 60 fontert, ahol megbeszelik, hogy is kene vezetni. :)

kamillák januárban

Ja nem, az másik mese volt. Na mindegy, úgyis értitek...

palacsin

Már majdnem végeztünk a mai nappal (konkrétan számolgattam a perceket, hogy mikor jöhetek már haza), amikor kollega benyögte, hogy tökjó, alig várja a vacsit, merthogy ma PancakeDay van. Bocs... MICSODA?? Hát penkék, tudod ilyen lapos, meg édes... Értem én, de miaz, hogy napja van? Mármint persze jó, szeretjük, sőt. De eddig az angolok nem nagyon tűntek ki a palacsintaimádatukkal.
Aztán kiderítettem. Hogy ma Húshagyókedd van, azaz mától kezdődik a Húsvét előtti negyvennapos böjt. És mivel a böjt alatt nem eszik az ember se tejet, se tojást, cukrot pláne, azokat el kellett fogyasztani, meg ne romoljanak. És erre a legalkalmasabb a palacsinta.
Ha egyszer palacsintanap, akkor palacsintanap. Csináltam is 4 + 1 darabot összesen. Szerintem életem legkisebb adagja. :)

holnap szendvics

Na hát mosogatni nem lehet, mert nincs melegvíz (még szerencse, hogy a zuhanyozós melegvíz külön van), de holnap megszerelik. Így viszont főzni sem tudok (nincs tiszta lábosom :P), pedig olyan jól kitaláltam azt a paradicsomlevest...

tavaszi szél

Ugyan egyelőre vizet nem áraszt (bár locsog szakad rendesen), de a tetőt majdnem elviszi fölülünk. Szó szerint - Sztivinek lesz munkája megint, a két-három összetört pala helyett másikat szerezni. Persze a szél miatt hideg is van még mindig, de áztattam magam egy órát forró vízben és most jól érzem magam.

Mai nap egyenlege: majdnem rend és tisztaság a konyhában (közben vacsiztunk és így ugye megint lehet mosogatni), friss ágynemű, már nem nyikorgó ágy, szétszortírozott számlák és mindenféle papírok, és két (!) adag tiszta ruha.

És ilyenem is van:Meg nárciszok, de egyelőre még csak nagyon bimbó, ha már kezdenek szépek lenni, csinálok képeket.

rule the world

Tudom, hogy nagyon le vagyunk maradva, mert ezt már rég tudja mindenki, de most már mi is: a Stardust nagyon jó mese.

'yeah you and me we can ride on a star'

sunny day

Mivel ugye Mary meg mindig nem jo, tomegkozlekedek, es mivel a busz draga es lassu, valtottam vonatra, ami olcsobb es gyorsabb. Viszont az ot perc helyett kb negyedorat kell setalnom. Ez egyreszt jo, mert testmozgas, masreszt jo, mert mindig tortennek velem dolgok, ma peldaul ket cukisag:
* tunderi, gyonyoru, zsemleszinu spanielkolyok (tudod, oriasfulek, hatalmas tappancsok), aki mindenaron baratkozni akart velem, es hozzanyomkodta a rozsaszin nozijat a tenyeremhez
* csengos, buta cicus, aki amig vartam, vagy otszor probalt meg atjonni az uton, de ahanyszor eljutott a feleig-haromnegyedeig, es meglatott egy autot, ahelyett, hogy gyorsan atfutott volna, visszafordult, es par perc mulva kezdte az egeszet elorol

Szoval mosolyogva indult a napom.