A hétvégét megint nem töltjük magányosan - pénteken érkezett hozzánk Gyilok (az ő vendégszeretetét élveztük még nyáron Truroban). Ráadásul nem üres kézzel jött, így már tegnap este élvezhettük a kétgitáros magánkoncertet.
Reggel sooookáig lustiztunk, a fiúk pizzát sütöttek reggelire, aztán elindultunk Cardiffba. Mio valamiért mindenáron Gloucesteren keresztül akart minket vinni, de nem hagytuk magunkat, belőttük az irányt és robogtunk, meg is érkeztünk - majdnem rögtön a várhoz. Majdnem, mert rendőrök állták utunkat és terelgettek el minket. Fura volt, de persze mindegy, találtunk parkolóházat, majd sétálunk. Aztán sétáltunk, és rengeteg ember volt mindenhol. És oké, hogy Wales fővárosa, de azért mégis. És akkor feltűnt, hogy az embereken mez van, meg hülye kalapok, meg zászlók, meg ki van feste az arcuk... és rájöttünk, hogy rögbi van. Wales-Olaszország. Itt, Cardiffban. Így persze érthető volt a sok rendőr, meg útlezárások, de nem baj, lehet, hogy egyébként nem lett volna alkalmunk az út közepén korzózni. :)
Nem láttunk olyan sokat a városból különben, viszont nézegettünk kirakatokat, megállapítottuk, hogy bizonyos szempontból Cardiff 'nagyvilágibb', mint Bristol - egészen más üzletek vannak itt, ráadásul több, és nagyobbak is.
Ha már egyszer három zenésszel voltam (két már zenész, egy látens), muszáj volt betérnünk egy hangszerboltba. Hatalmas volt, rengeteg szépséggel, mindenki talált kedvére bogarásznivalót.
Úgy egy óra múlva sikerült elszakadni, és megnéztük a várat.
Addigra megint sok ember lett az utcákon, vége lett a meccsnek (Wales győzött, hurrá), meg nagyon éhesek is lettünk, és valaki tudta, hogy van ilyen Cardiffban, és akkor már nem volt kérdés, hogy hová megyünk. Irány a .:Hard Rock Cafe:.! Hihetetlen jót ettünk, és koktél, és zene.
A nap színe a bordó.
Reggel sooookáig lustiztunk, a fiúk pizzát sütöttek reggelire, aztán elindultunk Cardiffba. Mio valamiért mindenáron Gloucesteren keresztül akart minket vinni, de nem hagytuk magunkat, belőttük az irányt és robogtunk, meg is érkeztünk - majdnem rögtön a várhoz. Majdnem, mert rendőrök állták utunkat és terelgettek el minket. Fura volt, de persze mindegy, találtunk parkolóházat, majd sétálunk. Aztán sétáltunk, és rengeteg ember volt mindenhol. És oké, hogy Wales fővárosa, de azért mégis. És akkor feltűnt, hogy az embereken mez van, meg hülye kalapok, meg zászlók, meg ki van feste az arcuk... és rájöttünk, hogy rögbi van. Wales-Olaszország. Itt, Cardiffban. Így persze érthető volt a sok rendőr, meg útlezárások, de nem baj, lehet, hogy egyébként nem lett volna alkalmunk az út közepén korzózni. :)
Nem láttunk olyan sokat a városból különben, viszont nézegettünk kirakatokat, megállapítottuk, hogy bizonyos szempontból Cardiff 'nagyvilágibb', mint Bristol - egészen más üzletek vannak itt, ráadásul több, és nagyobbak is.
Ha már egyszer három zenésszel voltam (két már zenész, egy látens), muszáj volt betérnünk egy hangszerboltba. Hatalmas volt, rengeteg szépséggel, mindenki talált kedvére bogarásznivalót.
Úgy egy óra múlva sikerült elszakadni, és megnéztük a várat.
Addigra megint sok ember lett az utcákon, vége lett a meccsnek (Wales győzött, hurrá), meg nagyon éhesek is lettünk, és valaki tudta, hogy van ilyen Cardiffban, és akkor már nem volt kérdés, hogy hová megyünk. Irány a .:Hard Rock Cafe:.! Hihetetlen jót ettünk, és koktél, és zene.
A nap színe a bordó.
No comments:
Post a Comment