Anne

Hat elolvastam Anne Frank naplojat. Tudom, eleg keson, de valahogy eddig kimaradt az eletembol. Viszont nagyon tetszett. Termeszetesen nem a tartalma, akarhogy is nezzuk, a vilaghaboru es a fasizmus szornyusegeinek emlekirata, de nagyon tetszik az a mod, ahogy ez a fiatal lany irasaval megorokitette eletet, minden gondolatat. Anne 1929-ben Frankfurtban szuletett, 1933-ban koltoztek csaladjaval (szuleivel es noverevel, Margot-val) Amszterdamba, mikor Hitler naci partja gyozott a valasztasokon. 1940-ben a nemetek megszalltak Hollandiat, itt is elkezdodott a zsidok uldozese, es a lanyok kizarolag zsido iskolaba jarhattak. Anne a tizenharmadik szuletesnapjara kapta a naplot ajandekba - eletet ettol a naptol kezdve kiserhetjuk figyelemmel. 1942 nyaran Margot behivot kapott a munkataborba. Mar korabban is tervezgettek, de vegul ez volt az utolso csepp, aminek hatasara a csalad a bujkalas mellett dontott.
Anne nagyon reszletesen, gyermeki naivsaggal szamol be mindenrol, ami korulotte tortenik - a mindennapjaikrol, az etkezesekrol csakugy, mint olvasmanyairol, es a 'kulvilag' esemenyeirol. De ami a legjobban tetszett: ahogy a sorok kozott a 13 eves kislanybol a ket ev alatt fiatal felnott lesz. Stilusa mindvegig megmarad - szellemes, kicsit csipos humoru, nyilt, es kimeletlenul oszinte, de a kezdeti gyermeki fecsegesbol a konyv vegere leginkabb a komoly, majdhogynem filozofiai mondanivalo marad. Mindekozben Anne vegig optimista maradt, minden 'levelet' athatja a vidamsag es elni akaras, es hogy mennyire bizik a szerencses vegkifejletben - amit vegul nem erhetett meg.
1944 augusztasaban fedeztek fel rejtekhelyuket, es az utolso szerelvennyel inditottak a csaladot Auschwitzba. Annet es noveret kesobb atszallitottak Bergen-Belsenbe, ahol 1945 marciusaban (csupan par hettel a felszabadulas elott) tifuszjarvanyban halt meg.