Earl of Pembroke

Valahogy folyamatos elmaradasban vagyunk az unnepekkel - nevnapok, szuletesnapok, evfordulok... igy tortenhetett az is, hogy junius 15-re szerveztuk Anya szulinapi meglepeteset. Vasarnap jo koran keltunk, es leautoztunk Dartmouthba. Ez egy tunderi kisvaros - folyotorkolat, aprocska var, oriasi kikoto... es bar probaltunk titkolozni, nem lehetett sokaig.

Az Earl of Pembroke hamar felkelti az emberek figyelmet buszke ringatozasaval, egbe nyulo arbocaival... szoval igen. VELE megyunk vitorlazni! :) Sajnos a reggeli napsutes utan hamar megjelentek a szurke kis felhok az egen, egyaltalan nem volt szep idonk, es miutan elhagytuk a kikotot teljesen csendes volt minden, egyaltalan nem volt szelunk sem, de igy is jol szorakoztunk.

Oszepsege 1948-ban epult Svedorszagban, eredetileg Orionnak hivtak es fat kereskedtek vele a Balti tengeren. Jelenlegi tulajdonosahoz 1979ben kerult, es teljesen felujitottak.

Tipus: haromarbocos barka

Hossz: 44 m

Arboc: 28 m

Vitorlafelulet: 883 m2

Suly: 174 t

uj szereplok

Van egy uj ideiglenes matraclakonk kulonben - Gyuri (alias Spigo). Szinten ex-Kulker, meg egyutt dolgozott Zolival a joghurtos cegnel, meg veluk voltunk januarban sielni. Szoval Gy. vasarnap erkezett, es rohamleptekben haladt elore a hivatalosan is bristoli lakova valas rogos utjan: hetfon mar dolgozott, ES nezett egy lakast, tegnap lefixalta az arat, ES ma ala is irta a szerzodest. Kozben pedig blogot is ir, ide: http://szigetlako.blog.hu

Buszkek vagyunk ra.

Kedden pedig jon Sari.

Forde Abbey

Ezzel a bajos hellyel internetes barangolasaim kozben talalkoztam (hehe, ahogy szinte mindig tortenik). Cisztercita apatsag volt a kozepkorban, csaknem 400 evig szerzetesek tanultak a gyonyoru epuletben, es setaltak a hatalmas parkban. A 16. szazadban szallt vegul a koronara majd kerult szinte rogton magankezbe - es (persze tulajdonosok hosszu sora utan) most a Roper csalad viseli gondjat.

Sajnos ottjartunkkor epp eskuvot tartottak, igy csak a kertet tudtuk bebarangolni, remelhetoleg legkozelebb tobb szerencsenk lesz.

whatever

"Whatever you are, be a good one."

[Abraham Lincoln]

nihil

A viharok ellenere is csak nagyon lassan hul le a levego, ugy tunik tenyleg nyar van, vagy mi. Mondjuk a nap sem akar kisutni, remelem a hetvegere osszeszedi magat. Merthogy Harbour Festival lesz, es szeretnek elmenni.

Azt hiszem szeretnek.

Mert sajnos a hulye depresszios honvagy / nem tudom mit akarok / nem jo semmisem is itt van megint. Pedig vannak emberek korulottem, es kedvesek, es jok hozzam, de en nem tudok szivbol visszamosolyogni, hiszen mindjart elbogom magam - a semmiert. Es nem, ennek semmi koze a szulinapomhoz, biztos a hold meg a csillagok, vagy a hormonok, es majd elmulik, ahogy jott. Csak most epp rossz, szoval ne szoljatok hozzam.

nna

Most 'végre' esik. Locsog. Dézsából.
És dörög is.
Különben jó. Nyári zápor.

matek

his dark materials

Az utóbbi csendes időszak egyik oka az volt, hogy (szerencsére) nagyon sokat olvastam. Sokat és jót. Tehát most olvasónapló.

Philip Pullman zseniális gyerekkönyvíró, sorozatosan kapja a különböző irodalmi díjakat, elismeréseket (2001-ben az Amber Spyglass elnyerte a Whitbread legjobb könyv díját, megelőzve sok 'komoly' könyvet). Az angolok imádják, 30 nyelvre fordítják... és pár hónappal ezelőttig én semmit sem hallottam róla. Tavaly év végén kezdték játszani a mozikban az új amerikai szuperprodukciót, Az arany iránytűt, és bár a film maga szerintem nem akkora durranás, felkeltette az érdeklődésemet. Főleg, mikor kiderült, hogy ez egy trilógia első része, és hogy könyv, és akkor már éreztem, hogy nagy hiba volt a filmet látni először. Persze mindegy. A könyveket Zsókától kaptam kölcsön - egyesével... és persze mondanom sem kell, alig bírtam lerakni őket, és alig győztem kivárni, mikor kapom a következőt... aztán egyszercsak vége lett.
Northern lights, The subtle knife, The amber spyglass. Két tinédzser, egy iránytű, egy kés, számtalan párhuzamos világ, boszorkányok, angyalok, beszélő jegesmedvék, szellemek, démonok... Mesevilág, komoly mondanivalóval jóról és rosszról, életről és halálról, engedelmességről és lázadásról, hitről, istenről, az élet értelméről. Ami miatt persze nagyon sokan támadják is - leginkább az egyház és a konzervatívak (bár persze érthető is, Pullman nagy ateista, és elég egyértelműen az intézményesített hit ellen van), mondják a 'legveszélyesebb brit írónak' és van aki az összes könyvét máglyára vetné. Igen, a 21. században!
Szóval nagy port kavar, elgondolkodtató, gondolatébresztő, és közben hihetetlenül élvezetes. Tessék olvasni.
Részletes kritika itt. Részletes sztori itt.

meleg

Szerintem simán rekord dőlt a mai nappal (de legalábbis ittlétünk alatt biztosan). Július 23., Bristol, 25 (ismétlem: huszonöt!) fok. És süt a nap.

Nem is tudom, mit kívánhatnék még.

(igaz, hogy a hétvégére már megint esőt mondanak, de mi ugye a mának élünk)

Haynes [megint]

Igen, voltunk mar itt (majdnem pont egy eve). Igen, akkor is csaladdal. De hat ugye ez az, amit az en autobolond oseimmel sem lehetett kihagyni.

Tobb, mint egy honapja voltak itt, es miutan penteken elkuldtuk oket Bathban csavarogni, szombatra ok valaszthattak. Es termeszetesen ez volt az egyik.

A Haynes Motor Museum Anglia legnagyobb automuzeuma. Raadasul ez igy nem is pontos: celjuk restauralni, megorizni, megmutatni az autos- es motoros tortenelem kiemelkedo darabjait. A muzeum minden jarmuvet legalabb egyszer hasznaltak, es nagy reszuk most is mukodokepes allapotban van - sot, ottjartunkkor (apak napja alkalmabol) ki is lehetett volna probalni nehanyat az alomautok kozul.

Rengeteg szepseget gyujtottek ossze, talan azt is mondanam, hogy tul sokat, mert az ember lanya egy ido utan egyszeruen telitodik, es nem all meg olyan autocsodak elott, amiket ha onmagukban lennenek, valoszinuleg percekig nezegetne. Es meg igy is orakig ott voltunk. A masik dolog, ami nem annyira tetszik, az a szuk hely: hatalmas a hangar, ahova kiallitottak az autokat, de nagy szamuk miatt gyakorlatilag szardiniasdoboz lett a helybol. Jo nagy doboz, femszardiniakkal. Szoval sajnos nem lehet korbejarni (es korbefotozni) oket.

Persze meg igy is nagy elmeny - foleg akarkinek, aki kicsit is erdeklodik az autok irant.

Galeria itt.

50mm f1.8 II. EF

Ezernyi más dolog van, amit meg kéne osztanom előbb veletek, de ezt nem bírom magamban tartani, mert hatalmas boldogság van. Ma megérkezett az új optikám a fényképezőgépemhez, és szerelem, és imádom, és körbeér a vigyor a fejemen. Szóval készüljetek, százával jönnek majd az ilyen (szűk mélységélességű) gyönyörűségek.

Elő-szülinap magamtól, nekem.

a rivierarol

Megjottunk, es egyben vagyunk, es leegtunk lebarnultunk. Es mondanam, hogy kipihentuk magunkat, de nem teljesen.
Indulas elott nem aludtam semmit - tuloraztam persze, es akkor meg szepitkezni kellett, meg bepakolni meg minden, a gep meg hajnalban indult. Viszont miutan berendezkedtunk a szallason vettem friss bagettet es maris sokkal jobban ereztem magam. Meg aludtam is, es az is sokat segitett. Nagyjabol fel ora alatt kulonben bejartuk az egesz varoskat. Eloszor egy kicsit meg is remultunk, mennyire nincs itt semmi, es hogy mennyire nagyonnagyon sok az oreg, hogy tejoeg hova jottunk. A 'tejoeg hova jottunk' azert is, mert a jegyek foglalasa utan tudtuk csak meg, hogy Le Cap d'Agde gyakorlatilag Europa nudista fovarosa. De aztan vegul egyaltalan nem lattunk meztelenkedoket.

Es jo volt. Jo volt, mert nem volt semmi programunk. Talan meg az is jo volt, hogy nem volt semmit csinalnunk ott. Csak voltunk, napoztunk, zenet hallgattunk, ultunk kavezokban, ittunk bort, olvastunk sokat... es mindekozben olyan lassan telt az ido, mint szerintem meg soha.

Nem is tudok sokat irni rola.

Talan meg az utolso napunkat emlitenem meg: ahol delelott hajokaztunk, aztan a delutant ataludtuk, es valamikor nyolc korul indultunk, hogy vacsora. Es legyen tengergyumolcsei. Es korbejartuk az osszes kikotomenti ettermeket, es egy helyre be is mentunk, de elhajtottak minket, hogy valami 'problema' van, es menjunk vissza kesobb, szoval csak mentunk tovabb. Es leertunk a strandra a nagyon puccos barok koze, az egyiknel elo jazz szolt, es persze Sz. rogton bezsongott. Ugyhogy leultunk a szomszed bar teraszara, ittunk kyr royalt, ettunk nyalkas kagylot meg halat, neztuk a csillagokat, meg a tengert, meg a tuzijatekot, hallgattuk a jazzt... es giccsesen nagyonnagyon jo volt nekunk.

csendes

Olyan lassan, csendesen, lagyan esik az eso, mintha csak hopelyhekkent szallingoznanak a cseppek. Es persze szurke minden megint.
Na nem baj. Majd legkozelebb valami napos helyre koltozunk.

faradt

Annyira tipikus kulonben, hogy most robbanok le - hoemelkedesem van, es ugy faj a torkom, alig birok beszelni (huje legkondi). Z elment tegnap, egy hete min 10 orat dolgozom naponta, biztos kimerult vagyok, de akkoris. Ma meg be kell szereznem nehany nelkulozhetetlen dolgot, feltolteni a zenegepet, feltolteni a fenygepet, es beszuszakolni mindent a kisborondbe, ugy, hogy ne legyen tiz kilonal tobb. Nem is kell mas, csak a furdoruham.

Hurra, holnap utazom. Vegulis jonekem.

csalfa

Hurra, nyertek a spanyolok, de kozben meg mar folyamatosan a franciakra gondolok.

Meg egy (meg egy kicsi) nap.