a rivierarol

Megjottunk, es egyben vagyunk, es leegtunk lebarnultunk. Es mondanam, hogy kipihentuk magunkat, de nem teljesen.
Indulas elott nem aludtam semmit - tuloraztam persze, es akkor meg szepitkezni kellett, meg bepakolni meg minden, a gep meg hajnalban indult. Viszont miutan berendezkedtunk a szallason vettem friss bagettet es maris sokkal jobban ereztem magam. Meg aludtam is, es az is sokat segitett. Nagyjabol fel ora alatt kulonben bejartuk az egesz varoskat. Eloszor egy kicsit meg is remultunk, mennyire nincs itt semmi, es hogy mennyire nagyonnagyon sok az oreg, hogy tejoeg hova jottunk. A 'tejoeg hova jottunk' azert is, mert a jegyek foglalasa utan tudtuk csak meg, hogy Le Cap d'Agde gyakorlatilag Europa nudista fovarosa. De aztan vegul egyaltalan nem lattunk meztelenkedoket.

Es jo volt. Jo volt, mert nem volt semmi programunk. Talan meg az is jo volt, hogy nem volt semmit csinalnunk ott. Csak voltunk, napoztunk, zenet hallgattunk, ultunk kavezokban, ittunk bort, olvastunk sokat... es mindekozben olyan lassan telt az ido, mint szerintem meg soha.

Nem is tudok sokat irni rola.

Talan meg az utolso napunkat emlitenem meg: ahol delelott hajokaztunk, aztan a delutant ataludtuk, es valamikor nyolc korul indultunk, hogy vacsora. Es legyen tengergyumolcsei. Es korbejartuk az osszes kikotomenti ettermeket, es egy helyre be is mentunk, de elhajtottak minket, hogy valami 'problema' van, es menjunk vissza kesobb, szoval csak mentunk tovabb. Es leertunk a strandra a nagyon puccos barok koze, az egyiknel elo jazz szolt, es persze Sz. rogton bezsongott. Ugyhogy leultunk a szomszed bar teraszara, ittunk kyr royalt, ettunk nyalkas kagylot meg halat, neztuk a csillagokat, meg a tengert, meg a tuzijatekot, hallgattuk a jazzt... es giccsesen nagyonnagyon jo volt nekunk.