Az utóbbi csendes időszak egyik oka az volt, hogy (szerencsére) nagyon sokat olvastam. Sokat és jót. Tehát most olvasónapló.
Philip Pullman zseniális gyerekkönyvíró, sorozatosan kapja a különböző irodalmi díjakat, elismeréseket (2001-ben az Amber Spyglass elnyerte a Whitbread legjobb könyv díját, megelőzve sok 'komoly' könyvet). Az angolok imádják, 30 nyelvre fordítják... és pár hónappal ezelőttig én semmit sem hallottam róla. Tavaly év végén kezdték játszani a mozikban az új amerikai szuperprodukciót, Az arany iránytűt, és bár a film maga szerintem nem akkora durranás, felkeltette az érdeklődésemet. Főleg, mikor kiderült, hogy ez egy trilógia első része, és hogy könyv, és akkor már éreztem, hogy nagy hiba volt a filmet látni először. Persze mindegy. A könyveket Zsókától kaptam kölcsön - egyesével... és persze mondanom sem kell, alig bírtam lerakni őket, és alig győztem kivárni, mikor kapom a következőt... aztán egyszercsak vége lett.
Northern lights, The subtle knife, The amber spyglass. Két tinédzser, egy iránytű, egy kés, számtalan párhuzamos világ, boszorkányok, angyalok, beszélő jegesmedvék, szellemek, démonok... Mesevilág, komoly mondanivalóval jóról és rosszról, életről és halálról, engedelmességről és lázadásról, hitről, istenről, az élet értelméről. Ami miatt persze nagyon sokan támadják is - leginkább az egyház és a konzervatívak (bár persze érthető is, Pullman nagy ateista, és elég egyértelműen az intézményesített hit ellen van), mondják a 'legveszélyesebb brit írónak' és van aki az összes könyvét máglyára vetné. Igen, a 21. században!
Szóval nagy port kavar, elgondolkodtató, gondolatébresztő, és közben hihetetlenül élvezetes. Tessék olvasni.
Részletes kritika itt. Részletes sztori itt.
Northern lights, The subtle knife, The amber spyglass. Két tinédzser, egy iránytű, egy kés, számtalan párhuzamos világ, boszorkányok, angyalok, beszélő jegesmedvék, szellemek, démonok... Mesevilág, komoly mondanivalóval jóról és rosszról, életről és halálról, engedelmességről és lázadásról, hitről, istenről, az élet értelméről. Ami miatt persze nagyon sokan támadják is - leginkább az egyház és a konzervatívak (bár persze érthető is, Pullman nagy ateista, és elég egyértelműen az intézményesített hit ellen van), mondják a 'legveszélyesebb brit írónak' és van aki az összes könyvét máglyára vetné. Igen, a 21. században!
Szóval nagy port kavar, elgondolkodtató, gondolatébresztő, és közben hihetetlenül élvezetes. Tessék olvasni.
Részletes kritika itt. Részletes sztori itt.
No comments:
Post a Comment