all hollow's eve

Ééééés... ez a hétvége is eltelt. Csendesen, de nagyon tevékenyen. 

Tevékenyen, mert átrendeztük a lakást teljesen. Már amennyire ebben a hatalmas lakásban lehet ugyanazokat a bútorokat tologatni... mindenesetre ez a felállás eddig még nem volt, és egyelőre nagyon tetszik mindkettőnknek. Még van néhány apró simítás hátra, aztán majd jövök képekkel. 

Csendesen, mert ugye múlt héten mindketten itthonvoltunk, ezért nem igazán akartunk ugrálni a hétvégén sem, nem voltunk Halloween partiban, és megint nem lett őszi ruhatáram. De persze jó volt ez így.

Most lett kész a kis svéd mandulatorta amit sütöttem, elvileg mindjárt megérkeznek a vendégeink és jól megesszük.

Amúgy pedig megint vége lett egy hónapnak, heló november.

Granada - el Realejo

Granadában a szállásunk el Realejo-ban, a régi zsidónegyedben volt. Szűk, macskaköves kis utcák, legtöbbjük csak gyalog vagy robogóval megközelíthetőnek látszik, de le lettünk dudálva, szóval igen - a helyiek bejönnek kocsival is. :) A hostel nagyon hangulatos, kis belső udvaros ház, jó hűvös van bent. Fáradtak vagyunk, és éhesek... de kíváncsiak is. Az utcáról zene- és leginkább dobszó hallatszik be, elindulunk a hang irányába. 

Pár utcányira rá is akadtunk a forrásra - kis tér, templom, sok ember, tömjén, Virgen. Nem tudjuk, milyen Szűz, hogy mit ünnepelnek, de igazából nem is fontos. Maga az ünneplés, a körmenet, az ének annyira spanyol, része a mindennapoknak (ez egy hétfő!), hogy csak mosolyogsz és örülsz nekik.

Még világos van, de mi már éhen halunk, szégyen, de muszáj valami. Kiülünk az utcára a többi turista közé, és ha turista, akkor már adjuk meg neki rendesen: paella és sangria. 

Kis csavargás, mazcleta a hostel előtt, mexikói a señor pirotecnic, beszélgetünk vele és megint örülünk.

Z unatkozott és játszott egy utcai lámpával ♥

... seta a Westonbirt Arboretumban

Itthon vagyok, rendezgetem az ezermillió őszi képet. És az ősz = komolyzene. Mostanában Chopin. Mindjárt mutatok szépet...

hideg, meg sárga

Csak hogy adjak egy kis életjelet magunkról: nekem sikerült lemerítenem az elemeimet, és jól megfáztam, csütörtökön kezdődött, és ma reggel értem az orrbedugulós + köhögős fázisba, pedig a négy nap alatt mindent megtettem, hogy ez ne így legyen. És jöhetnék most a magyarázattal, hogy ez azért van, mert nincs egy rongyom sem (különben tényleg), de szerintem inkább mozgáshiány, meg vitamin, változnak az évszakok, meg elegem van a munkából (nem mintha itthon maradtam volna).

De a lényeg az, hogy gyönyörű őszünk van ugyan, de közben tényleg hideg lett, ma már kaparnom is kellett a jeget a kocsiról, és ilyenkor én semmi másra nem vágyom, csak sűrű, forró levesekre. Pénteken hazaértem munka után, és persze hulla voltam, de egész nap minestronéról álmodtam, és már majdnem rávettem magam, hogy meg is valósítsam, mikor Z bedobta, hogy menjünk inkább le a kis törzshelyünkre. Imádom, imádom, imádom, hogy öt perc alatt vagyunk ott, gyakorlatilag kívülről tudjuk a menüt, mosolyog a pincér, mikor meglát, és negyedóra múlva már kanalazom.

Szombaton chili con carne - carne nélkül, szóval mondjuk, hogy csilisbab, tegnap pedig...

Két ilyen gyönyörűség, egy szál zeller, egy répa, hagyma, fokhagyma, kicsi csili, só, bors, zsálya - illatos, szépséges, sűrű leves.

Már csak a színért is megéri... :)

good morning, sunshine

Az első deres reggel, de szerencsére kocsit kaparni nem kellett, elolvadt mire leértem a ragyogó napsütésben.

Amúgy dögrováson vagyok, de igyekszem összeszedni magam a hétvégére.

sapka

Nem tartott ilyen sokáig, már úgy egy hete kész van. Kék, és be kell vallanom egész büszke vagyok rá. Abban nem vagyok biztos, hogy hordani is fogom, mert mintha egy kicsit nagy lenne rám (egyenméret volt  a mintakönyvben, és úgy tűnik nekem az átlagosnál kisebb fejem van) - szóval ha valakit érdekel, csak tessék-tessék, megy postafordultával.

És megvan az első dolog, amit kihúzhatok a listáról.

víz, víz, tiszta víz

Blog Action Day van ma, és a téma: VÍZ. Nem csináltam még ilyet, de ugye mindennek eljön egyszer az ideje...

A víz jelentőségét számunkra (és a bolygó számára) gondolom nem kell részletezni: a Föld kétharmadát víz borítja, és az emberi test is körülbelül ugyanekkora hányadban áll vízből, az Élet (ahogyan mi ismerjük) nélkülözhetetlen feltétele. Épp ezért lenne fontos, hogy vigyázzunk is rá - ne szennyezzük azt a kevés tiszta vizünket, ami van, és ne pazaroljuk.

Két dolog van még, amit most megosztanék:

Az egyik egy érdekesség - a különböző élelmiszerek megtermeléséhez szükséges vízmennyiség. Mennyivel több víz kell egy kisebb darab marhahús (harminc deka húshoz 4650 liter) előállításához, mint pl egy kiló krumpliéhoz (900 liter). Újabb pluszpont a vegetáriánusoknak... :)

A másik nem kapcsolódik szorosan - eddig sajnos akármennyire is szelektáltuk az összes szemetünket, nem sikerült azt a szokást levetkőznünk, hogy üveges vizet vegyünk. Nem mindig, és nem sokat, de azért mindig meg tudunk tölteni egy zacskót a palackokkal, hogy elvigyük a gyűjtőbe. Tudjuk, hogy valószínűleg nem nagyobb az ásványianyag tartalma, és gyakorlatilag csak az extra szemétért fizetünk... mégis, meg tudtuk magunknak magyarázni, hogy rossz a csapvizünk íze, hogy most kell, mert utazunk, és az útra... De most megkaptam az utolsó lökést, és megrendeltem egy ilyet. Hurráhurrá, még egy kicsit zöldebbek lettünk!

Amúgy pedig hosszú-hosszú szünet után ma voltam először spanyolon. És majdnem sírtam a végén szégyenemben, annyira gyalázatosan rosszul ment. Se nyelvtan, se szókincs. Van mit behoznom bőven, és az sem vigasztal, hogy legalább érteni értek mindent - sokra megyek vele, ha aztán nem tudom megválaszolni a kérdéseket, meg nem tudom kifejezni magam. Vagy hogy elfelejtettem az összes ragozást és igeidőt. Nyeh. De legalább megvan a hétvégi programom...

Eden Project - III

Úgy döntöttünk, ebéd után megyünk az esőerdőbe. És mi más lehetett volna az ebéd, mint cornish pasty? Húsos a fiúknak, hagymás-sajtos a lányoknak. És miután így felkészültünk... beléptünk az ajtón...

... és sokk. 

Hiába tudja az ember, hogy meleg, és párás. Belépsz, és mintha falba ütköznél. Nehéz a levegő. És természetesen rögtön beködösödött az összes fényképezőgép. Óvatos törölgetés, tíz másodperc, és újra. És újra. Szemüvegeseknek esélytelen. És a meleg... egy darabig jólesik, szokatlan persze, nem ehhez vagyunk szokva itt Angliában, de nem kellemetlen. Úgy egy húsz perc múlva viszont már mindannyian törölgettük a homlokunkat, és próbáltuk szellőztetni a ránkragadt ruhákat. Mi lehet itt, mikor süt a nap, neadjisten nyár van...?

De persze mindez nem számít. Mert le vagy nyűgözve. Az egész építménytől, a technológiától, a növényektől, hogy itt tényleg másfél hektár őserdő van, hogy minden burjánzik. És teleszájjal vigyorogva gyönyörködsz.

Pálmák, és liánok, és bambusz, és ezermillió növény, amit nem ismerek, meg persze itt is a haszonnövények: cukornád, kakaó (aminek a babja a növény szárán nő, ti tudtátok?), vanília, ananász, banán... És nagy, említettem már, hogy milyen nagy ez az 'üvegház'? Nem mondom, hogy el lehet veszni benne, mert azért be van határolva, hogy merre lehet csavarogni, követni kell az ösvényt... de ettől eltekintve... majdnem el lehet veszni benne.

Az extra (kis pluszpénzért hatalmas élmény): van egy kis lógós terasz a nagy kupola közepén. Ide lehet fellépcsőzni, és belátni a dzsungelt felülről. Tériszonyosoknak csak óvatosan (bár anya és Z is élvezte), mert az egész cucc mozog, és csak egy rács van a lábad alatt, de amúgy szerintem kötelező. 

Eden Project - II

Nem is tudom, hol kezdjem. De talán hagyjuk a legjobbat a végére.

A kisebbik sátor a mediterrán világ növényeinek ad otthont. Spanyolország után nekünk ez inkább otthonos volt, mint kifejezetten különleges, de azért akadtak érdekességek. Az éghajlat hasonlóságai miatt ide sorolták pl Dél-Afrikát is, és ott jónéhány dologról fogalmunk sem volt, hogy micsoda.

Hatalmas agavék, rengeteg színes bougainvillea, jázmin, rózsaszín amarilliszek...

Akármilyen szépek voltak, a legtöbbet mégis a haszonnövényeknél időztünk. A kis kert mellett volt egy néni, aki már épp készülődött haza, de volt nála egy cserép, ami felkeltette a figyelmemet. Egy gyapotnövény. Odamentünk, megfogdostam, és mint az ilyen nénik szoktak, elkezdett velünk beszélgetni. És beszéltünk a gyapotról, a pamutról, hogy a gyapjú a legtisztább anyag, amit viselhetsz (legkisebb ökológiai lábnyom, persze leszámítva, ha Új-Zélandról szállítják), hogy az iparilag termelt fehér gyapotot mennyi vegyszerrel kezelik, viszont van egy sokkal ellenállóbb, ami nem fehér, hanem a barna gyönyörű árnyalatait viseli, és tökéletesen alkalmas biotermelésre. Aztán volt nála egy mini rokka is, amit épp egy könyvméretű dobozzá csomagolt össze, és ezzel összefüggésben megtudtuk, hogy miért van az indiai zászló közepén egy kerék... de ez most hosszú sztori lenne. Mindenesetre rengeteg információval gazdagabban fejeztük be a beszélgetést.

Eden Project - I

Van ez a hely, ahova azóta el akartam jutni, hogy ideköltöztünk. Vártam és vártam, és kétszer már majdnem, de valami mindig közbejött. Pl a távolság, mert azért jó sokat kell autózni. Vagy az időjárás. Vagy az, hogy ez azért nem egy kifejezetten férfibarát program. És gondoltam, most hogy jöttek anyuék, tökéletes alkalom adódott végre valóra váltani egy álmot. Persze kicsit féltem is, hogy felspannoltam magam, aztán majd csalódnom kell, de szerencsére nem így lett. 

Az Eden Project egy régi kaolinbánya gödrében létesített kert. Ami még nem tenné különlegessé, számtalan, többféle céllal létesített kert van Angliában... ami viszont igen: a világ legnagyobb üvegháza, benne másfél hektárnyi esőerdővel.

A két buborék nem csak a mérete miatt különleges, nem hiszem, hogy van még hasonló - fémvázon hatszögletű, háromrétegű fóliapárnák. Az általuk körbezárt levegő súlya nagyjából megegyezik a fémvázéval. Tényleg hatalmas. 

Először a kertbe érkezik meg az ember (nem, először megveszed a jegyet, amivel aztán sok más látványossághoz hasonlóan egy évig bármikor ingyen visszajöhetsz) - és bár már vége van a nyárnak, és sok mindent betakarítottak, egyértelmű volt, hogy igazi kis paradicsom lehetett. Gyógynövények, zöldségek, gabonák, mindenhol kis ismeretterjesztő táblák, hogy mit-mire használnak; kis földtörténeti ismertető az igazi ősi növényekről; és persze rengeteg rengeteg virág.

Az van megint, hogy boseg zavara, meg hirtelen oktober lett, es nem irtam rogton, es most iszonyu elmaradasban vagyok, es ezert csak huzom-halasztom, es ettol meg nagyobb lesz az elmaradas... Lehet, hogy ujra kene gondolnom ezt az egesz blog-dolgot, ugyse olvas senki...