Csak hogy adjak egy kis életjelet magunkról: nekem sikerült lemerítenem az elemeimet, és jól megfáztam, csütörtökön kezdődött, és ma reggel értem az orrbedugulós + köhögős fázisba, pedig a négy nap alatt mindent megtettem, hogy ez ne így legyen. És jöhetnék most a magyarázattal, hogy ez azért van, mert nincs egy rongyom sem (különben tényleg), de szerintem inkább mozgáshiány, meg vitamin, változnak az évszakok, meg elegem van a munkából (nem mintha itthon maradtam volna).
De a lényeg az, hogy gyönyörű őszünk van ugyan, de közben tényleg hideg lett, ma már kaparnom is kellett a jeget a kocsiról, és ilyenkor én semmi másra nem vágyom, csak sűrű, forró levesekre. Pénteken hazaértem munka után, és persze hulla voltam, de egész nap minestronéról álmodtam, és már majdnem rávettem magam, hogy meg is valósítsam, mikor Z bedobta, hogy menjünk inkább le a kis törzshelyünkre. Imádom, imádom, imádom, hogy öt perc alatt vagyunk ott, gyakorlatilag kívülről tudjuk a menüt, mosolyog a pincér, mikor meglát, és negyedóra múlva már kanalazom.
Szombaton chili con carne - carne nélkül, szóval mondjuk, hogy csilisbab, tegnap pedig...
Két ilyen gyönyörűség, egy szál zeller, egy répa, hagyma, fokhagyma, kicsi csili, só, bors, zsálya - illatos, szépséges, sűrű leves.
Már csak a színért is megéri... :)
2 comments:
Tököt eszel és csodálkozol, hogy megfázol!
nem ertem az osszefugest... a tok finom, es jo forro leveskent ettuk...
Post a Comment