glamour

Kulon bejegyzest erdemel a gyonyoru dublini setaloutca (Grafton Street) - es a legfantasztikusabb kirakat, amit valaha lattam. Meseszeru, elo kepek, csodalatos osszevisszasagban. Csinaltam is fotokat, csupan egyetlen dolgot felejtettem el: megjegyezni, mi is ez a bolt. Ezer szazalek, hogy Bristolban nincs, es Cardiffban sem remlik, hogy lattam volna hasonlot, de ha akarkinek ismeros a stilus... nekem tudnom kell, mi ez.

bring on the fiddle

Dublin folyt.

A Ha'penny hid utan folytattuk setankat a folyoparton kelet fele, hogy megnezzunk egy ujabb nevezetesseget: a nagy ir ehinseg emlekmuvet. 1945-ben eszleltek eloszor azt a burgonyakort, amely attol kezdve evente elpusztitotta az orszag burgonyatermeset. Mivel a burgonya volt az ir parasztsag legfobb taplaleka, valamint takarmanykent is hasznaltak, elelem nelkul maradtak. 1941-ben Irorszag lakosainak szama 8175000 volt, ezt a szamot azota sem sikerult megkozeliteni. Par tiz ev alatt tobb, mint egymillio ember ehenhalt, tovabbi felmillio pedig legyengult szervezete miatt valamilyen betegseg aldozata lett. Tobb millioan Amerikaba, Angliaba, Ausztraliaba emigraltak. Jelenleg Irorszagban kevesebb, mint negymillio ember el.

A szobrok gyonyoruek. Nem a klasszikus ertelemben, rozsdasak, es olyan, mintha mallana roluk a felso reteg, aranytalanok is... de tokeletesek a mozdulatok, az arckifejezesek, es nagyon-nagyon at tudja erezni az ember a fajdalmukat.

Nem csak mi szomorodtunk el, hanem kozben rohamosan elkezdett sotetedni is. Nagy latvanyossagokra mar nem volt idonk zaras elott, a kicsikhez meg nem volt feny... Akkor buszozzunk. Felszalltunk tehat a zold buszra, korbeutaztunk, vegighallgattuk a kommentart. Es persze megint megeheztunk.

Meg napkozben az egyik prospektusunk hatuljarol kineztunk egy szimpatikus helyet: kocsma, bar, etterem, elozene - jo lesz. Es jo is lett. Hihetetlen jot ettunk, nagyon hangulatos volt, es aztan jottek a zeneszek, es szolt a bendzso, gitar, hegedu...

diderg

Csak ne lenne ilyen hideg. Vagyis... nem az a baj, hogy kint hideg van, sot, az kifejezetten jo. Tegnap este is jo volt, mikor mentem haza a boltbol es der csipte a fulem, meg ma reggel is, mikor (megint) kaparni kellett a jeget a kocsirol. Tok jo lenne, tenyleg, ha utana a meleg lakasba erne haza az ember kiolvadni. De sajnos az az egy radiator az egesz lakasra meg mindig nagyon keves, es igy nem olyan jo hazaerni. Persze megvannak a modszereink, hogy lehet elviselni:

* megy a hosugarzo egesz este lent (igy legalabb a ruhak is gyorsabban szaradnak), mikor elmegyunk fogatmosni, felvisszuk, es megy fent is egy kicsit

* sutok. kenyeret, kiskiflit, akarmit. amugy is a konyha a leghidegebb. a suto meg meleg.

* fozok levest. a leves jo. es forro.

* vagy nem csinalunk semmit, csak osszekucorunk a kanapen a pled alatt es jobaratokat nezunk :)

meg ket het

Tel van, hideg van - tehat alkotas van. Meg dekoralas. Van mar mikulasviragunk, meg tegnap csinaltam pomandert, ma szaradnak a narancskarikak a radiatoron...

Es a tobbiekkel kitalaltuk, hogy csinaljunk egymasnak 'Secret Santa't - huztunk neveket, es sajat keszitesu ajandekokkal lepjuk meg egymast. Szoval most kreativkodunk.

Fejben pedig folyamatosan fozok - ez lesz az elso karacsonyunk kettesben, es tokeletes kell hogy legyen. A hetvegen vettem tozegafonyat (cranberries), az lesz a kovetkezo project. Meg valami szepseges aprosuti behozni.

Mert az angolok azt csinaljak, hogy kepeslapokat adnak egymasnak - mindenki mindenkinek, pl ma is volt egy az asztalomon egy kollegatol, akivel minden nap talalkozom, es ez nekem fura, kepeslap azoknak megy, akik messze vannak, nem...? Es ez nem tetszik, mert ugye vigyazzunk a fakra, hasznaljunk minel kevesebb papirt, ilyesmi, ugyhogy az a terv, hogy csinalok valami finomat, es azt kapjak, mint karacsonyi udvozlet.

[Dublinrol nem feledkeztem meg, majdmajdmajd...]

ananász

reggelire
:P

take a look at me now

Stereophonics @ Colston Hall

the tour starts here

Szombat reggel aztán felkeltünk, és rájöttünk, hogy miért nem annyira jó télen menni világotlátni:

* igaz ugyan, hogy ha szép az idő, akkor gyönyörűek a fények és minden sokkal szebb, de ha nem szép az idő, akkor nagyon szürke a világ

* hideg van
* és nagyon rövidek a nappalok.

És gyakorlatilag egy nap alig elég valamire. Persze mi mindent megtettünk, hogy kihasználjuk az időt.

Első utunk a tourist office-ba vezetett, ahol vettünk egy háromnapos jegyet (amit egyébként ajánlok akárkinek aki megy, megéri), amivel akármire felszállhattunk: a nyitott tetejű buszokra, meg a rendes városi buszokra, meg a reptérbuszra... és még valami kedvezmények is jártak vele (mondjuk azokat mi pont nem annyira akartuk megnézni). Miután minderről gondoskodtunk, irány Dvblinia.

Ez egy audiovizuális túra Dublin történelméről, és azt hiszem, jó, hogy itt kezdtünk, legalább valami körvonalakat kaptunk a város kialakulásáról, a viking korszakról, a középkorról... és ugyan a többi látnivalóval ide-oda ugráltunk az időben, egy nagyon jó alapot kaptunk. A kiállítást a Christ Church katedrális egy melléképületében rendezték be, adott volt, hogy ez legyen a következő. Tudom, hogy nem szép ezt mondani, de be kell vallanom, hogy nem igazán volt rám nagy hatással - csak egy újabb templom. Van persze hatalmas múltja - először a vikingek építettek itt templomot, aztán sorra mindenki átépítette, és az elsők között volt, amiket kőből is újraépítettek, (és Dublin első kőépülete volt) de... úgy semmi különös. Kivéve, hogy kb 5 perce lehettünk ott, mikor egy bácsi odalépett hozzánk egy műsorral, hogy itt most egy koncert lesz, foglaljunk helyet. Na jó, egye fene. :) Meghallgattuk, megnéztük a kriptát, és meg is éheztünk. Szerencsére itt sincs másként - a templommal szemben mindig van kocsma, szóval be az első kocsmába, fokhagymás baguett, napileves. Meleg, finom. Aztán még mindig nem esett, sétáltunk. Végig a déli 'rakparton' a híres Ha'penny hídig. Ez volt az első (gyalogos) híd a Liffey folyón Dublinban (előtte csak komp volt). A hivatalos neve Liffey Bridge, de mindenki csak Ha'penny-nek hívja: építése után sokáig vámot kellett fizetni az átkeléshez, fél penny-t, ami half penny azaz ha'penny.

folyt. köv

rocky road to dublin

Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken munka után reptér, várakozás, 50 perc, és hurrá Dublin. Az 50 perc különben nem tudom, hogy tényleg annyi volt-e, nekünk nem tűnt annyinak. Biztos közrejátszott, hogy mindketten olvastunk (én Shining-Ragyogást, Z meg a Zsókától kölcsönkapott új Philip Pullman könyvet), de gyakorlatilag bekapcsoltuk az öveket, felszálltunk, kialudt az övbekapcsolós lámpa, a stewardessek végigszaladtak a kötelező kiskocsival, valamit mormogott a kapitány és leszálltunk. Vagy valami olyasmi. Lepattogtunk. Még sose volt ilyen zötyögős érkezésünk.

Már előre kinéztem, hogyan jutunk el a hostelbe, melyik buszra kell felszállni meg ilyenek, busz meg is van, annyira jók vagyunk - épp csak a leírást nem olvastam el rendesen, hogy hol is kell leszállni. Szóval leszálltunk valahol, és kiderült, hogy teljesen máshol vagyunk, mint ahol gondoltuk, hogy vagyunk.

Akkor séta. Éjfélkor. Keresztül a városon.

A hidegtől eltekintve tök jó volt különben, hihetetlen nyüzsgés, rengeteg ember, hatalmas éjszakai élet az utcákon, nagyon tetszett, de már ennyire az elején megállapítottuk, mennyire más, mint Bristol, hogy mennyire látszik, hogy ez egy főváros:

* rengeteg szemét az utcán
* nagyon sok hajléktalan az utcán (és köztük nagyon sok fiatal)
* és a közlekedés egy bolondokháza.

Az autók száguldoznak, a közlekedési lámpák tök hülyén vannak beállítva, ezért a gyalogosok folyton pirosban mászkálnak (nem úgy, mint itt, hogy megnyomod és zöld lesz), az autósok meg egyáltalán nem figyelnek rájuk (olyan nincs, hogy ha gyalogos a zebrán, akkor elengedi. fuss.).
Viszont fényes, és csillogó, és nagyváros (legalábbis a sötétben így látszott).

30

geek

Csak halkan, zarojelben jegyzem meg, mert tegnap este fedeztem fel, es tokre orultem neki (a Dublin-beszamolora meg meg ugyis varni kell): van a gmailben egy talalmany, valaszthatsz kulonbozo temak kozul a postafiokodban. Es vannak mindenfele letisztult, modern vonalak, meg giccses rozsaszin viragok is, de szerintem en megtalaltam a legjobbat: a kek eg a hatter, az aljan meg egy maganyos fa. Azaz kek eg a hatter, ha kek az eg. Mert lehet, hogy baranyfelhos. Vagy lehet, hogy esik. Sot, otthon most biztos havazik. Tudom, hogy gyerek vagyok, de imadom.