A Ha'penny hid utan folytattuk setankat a folyoparton kelet fele, hogy megnezzunk egy ujabb nevezetesseget: a nagy ir ehinseg emlekmuvet. 1945-ben eszleltek eloszor azt a burgonyakort, amely attol kezdve evente elpusztitotta az orszag burgonyatermeset. Mivel a burgonya volt az ir parasztsag legfobb taplaleka, valamint takarmanykent is hasznaltak, elelem nelkul maradtak. 1941-ben Irorszag lakosainak szama 8175000 volt, ezt a szamot azota sem sikerult megkozeliteni. Par tiz ev alatt tobb, mint egymillio ember ehenhalt, tovabbi felmillio pedig legyengult szervezete miatt valamilyen betegseg aldozata lett. Tobb millioan Amerikaba, Angliaba, Ausztraliaba emigraltak. Jelenleg Irorszagban kevesebb, mint negymillio ember el.A szobrok gyonyoruek. Nem a klasszikus ertelemben, rozsdasak, es olyan, mintha mallana roluk a felso reteg, aranytalanok is... de tokeletesek a mozdulatok, az arckifejezesek, es nagyon-nagyon at tudja erezni az ember a fajdalmukat.
Nem csak mi szomorodtunk el, hanem kozben rohamosan elkezdett sotetedni is. Nagy latvanyossagokra mar nem volt idonk zaras elott, a kicsikhez meg nem volt feny... Akkor buszozzunk. Felszalltunk tehat a zold buszra, korbeutaztunk, vegighallgattuk a kommentart. Es persze megint megeheztunk.
Meg napkozben az egyik prospektusunk hatuljarol kineztunk egy szimpatikus helyet: kocsma, bar, etterem, elozene - jo lesz. Es jo is lett. Hihetetlen jot ettunk, nagyon hangulatos volt, es aztan jottek a zeneszek, es szolt a bendzso, gitar, hegedu...
No comments:
Post a Comment