Szombat reggel aztán felkeltünk, és rájöttünk, hogy miért nem annyira jó télen menni világotlátni:
* igaz ugyan, hogy ha szép az idő, akkor gyönyörűek a fények és minden sokkal szebb, de ha nem szép az idő, akkor nagyon szürke a világ
* hideg van* és nagyon rövidek a nappalok.
És gyakorlatilag egy nap alig elég valamire. Persze mi mindent megtettünk, hogy kihasználjuk az időt.
Első utunk a tourist office-ba vezetett, ahol vettünk egy háromnapos jegyet (amit egyébként ajánlok akárkinek aki megy, megéri), amivel akármire felszállhattunk: a nyitott tetejű buszokra, meg a rendes városi buszokra, meg a reptérbuszra... és még valami kedvezmények is jártak vele (mondjuk azokat mi pont nem annyira akartuk megnézni). Miután minderről gondoskodtunk, irány Dvblinia.
Ez egy audiovizuális túra Dublin történelméről, és azt hiszem, jó, hogy itt kezdtünk, legalább valami körvonalakat kaptunk a város kialakulásáról, a viking korszakról, a középkorról... és ugyan a többi látnivalóval ide-oda ugráltunk az időben, egy nagyon jó alapot kaptunk. A kiállítást a Christ Church katedrális egy melléképületében rendezték be, adott volt, hogy ez legyen a következő. Tudom, hogy nem szép ezt mondani, de be kell vallanom, hogy nem igazán volt rám nagy hatással - csak egy újabb templom. Van persze hatalmas múltja - először a vikingek építettek itt templomot, aztán sorra mindenki átépítette, és az elsők között volt, amiket kőből is újraépítettek, (és Dublin első kőépülete volt) de... úgy semmi különös. Kivéve, hogy kb 5 perce lehettünk ott, mikor egy bácsi odalépett hozzánk egy műsorral, hogy itt most egy koncert lesz, foglaljunk helyet. Na jó, egye fene. :) Meghallgattuk, megnéztük a kriptát, és meg is éheztünk. Szerencsére itt sincs másként - a templommal szemben mindig van kocsma, szóval be az első kocsmába, fokhagymás baguett, napileves. Meleg, finom. Aztán még mindig nem esett, sétáltunk. Végig a déli 'rakparton' a híres Ha'penny hídig. Ez volt az első (gyalogos) híd a Liffey folyón Dublinban (előtte csak komp volt). A hivatalos neve Liffey Bridge, de mindenki csak Ha'penny-nek hívja: építése után sokáig vámot kellett fizetni az átkeléshez, fél penny-t, ami half penny azaz ha'penny.
Ez egy audiovizuális túra Dublin történelméről, és azt hiszem, jó, hogy itt kezdtünk, legalább valami körvonalakat kaptunk a város kialakulásáról, a viking korszakról, a középkorról... és ugyan a többi látnivalóval ide-oda ugráltunk az időben, egy nagyon jó alapot kaptunk. A kiállítást a Christ Church katedrális egy melléképületében rendezték be, adott volt, hogy ez legyen a következő. Tudom, hogy nem szép ezt mondani, de be kell vallanom, hogy nem igazán volt rám nagy hatással - csak egy újabb templom. Van persze hatalmas múltja - először a vikingek építettek itt templomot, aztán sorra mindenki átépítette, és az elsők között volt, amiket kőből is újraépítettek, (és Dublin első kőépülete volt) de... úgy semmi különös. Kivéve, hogy kb 5 perce lehettünk ott, mikor egy bácsi odalépett hozzánk egy műsorral, hogy itt most egy koncert lesz, foglaljunk helyet. Na jó, egye fene. :) Meghallgattuk, megnéztük a kriptát, és meg is éheztünk. Szerencsére itt sincs másként - a templommal szemben mindig van kocsma, szóval be az első kocsmába, fokhagymás baguett, napileves. Meleg, finom. Aztán még mindig nem esett, sétáltunk. Végig a déli 'rakparton' a híres Ha'penny hídig. Ez volt az első (gyalogos) híd a Liffey folyón Dublinban (előtte csak komp volt). A hivatalos neve Liffey Bridge, de mindenki csak Ha'penny-nek hívja: építése után sokáig vámot kellett fizetni az átkeléshez, fél penny-t, ami half penny azaz ha'penny.folyt. köv
No comments:
Post a Comment