Tuesday, 27 November 2007

Longleat

Most hogy leültem írni a vasárnapi programunkról, elkezdtem keresni egy előző bejegyzést, a szafariról, hogy utalhassak rá, és rájöttem, hogy az az, ami sosem született meg.
Longleat egy hatalmas birtok. Szafari- és élménypark, labirintus, kisállatkert, tükörbarlang... és a 'ház'. Nem is tudom, hol kezdjem.
Legutóbb az élményt Z kapta ajándékba Sikesz+Ibitől születésnapjára. Ez volt az a bizonyos eset, mikor zuhogó esőben indultunk szafariba, és párás volt az ablak, és csak úgy lehetett kibírni meg kilátni, ha lehúztuk az ablakot, amit ugye nem szabadott volna, de az állatok is fáztak, és be voltak húzódva fedezékbe, a zsiráfok is, meg a wallabik is, meg minden. A majmok kint voltak, és látványosan jól érezték magukat, de kicsik is, meg messze is, és akkor a Sikesz lehúzta az ablakot és elővette a BANÁNt a hátizsákból. Még el sem kezdte kibontani, de ezek a kis zsiványok már megérezték, és elkezdtek seregleni, na akkor jött a villámgyors ablakfel, meg röhögés, meg a majmok által kocsiszétszedés (Lou, és szerencsére csak egy kicsit). Az összes látogató minket irigyelt, mi meg alig bírtuk lerázni őket, végül átszoktak a többi kocsira is, mi meg elmenekültünk a tigrisek közé. Közben hallgattuk a dévédét amit a bejáratnál kaptunk (!!!), mindenféle ismertetőket meg kis sztorikat a park lakóiról. Például, hogy az oroszlánok nagyonnagyon szeretnek itt, és szaporodnak is rendesen, túlzottan is, és ezért az oroszlánlányoknak fogamzásgátlót kell szedniük. :)
Aztán láttuk még a labirintust, ami ezúttal nem csak olyan gyereklabirintus volt, mint a múltkori Symonds Yatban, hanem _igazi_ útvesztő. Még az elején szétváltunk kettesével, és én nem tudom, mennyi ideig keveregtünk, de az biztos, hogy volt olyan kereszteződés, ahol ha ötvenszer nem jártam, egyszer sem. De fura módon sokadszorra sem bosszantott fel a dolog, nagyon élveztem, a vigyor teljesen ráragadt az arcomra... A rengeteg látványosság közül még két kisebbre jutott akkor időnk: a tükörbarlangra, ami inkább gyerekeknek szól, és a kisállatkert (ami még inkább gyerekeknek szól, nem mintha ez elriasztana minket), amit viszont muszáj megemlítenem, csak hogy mindenki tudja, hogy a kisvidrák a világ legaranyosabb lényei, a kis kerek fejükkel és a füttyögésükkel.

Na és akkor most pedig megnéztük a házat és megismertük ennek az egésznek a hátterét. Mert az is van neki. Ott kezdődik, hogy 'ház'nak hívják, pedig simán lehetne kastély is. Fénykorában 400 szolga dolgozott a házban és körülötte a 900 holdas pagonyban birtokon. Próbáltam több infót találni róla a zinterneten, mert a fejem szitasága, főleg a számok tekintetében sajnos közismert, de nem találtam sokat, szóval a hivatalos, ömlengős ismertető elmarad, jön amire emlékszem:
A házat sok-sok évvel ezelőtt építette Lord Bath (aki különben márki), és már akkor is roppant impozáns lehetett, de hamarosan a család kicsinek találta, és kibővítették. Persze történtek átalakítások is, folyosókat zártak le, szeretőt ástak el, a királyi család többször járt itt látogatóban... és ami a lényeg: a ház végig-végig a család tulajdonában maradt. A mai napig. Alexander Thynn, Bath márkija ott lakik. Ő a hetedik márki, és a 14. generáció, 450 év alatt. És ettől lesz a hely még különlegesebb. Mert él. Ahogy keresztülvezettek minket a szobákon, szinte minden helyiség tele van nemcsak a szokásos portrékkal az ősökről, de fényképekkel is a kandallókon. Az épületben minden bútor, szőnyeg, váza úgy került oda, hogy ők megvették, tetszett nekik, használták... És ezért nem is egységes a stílus, nem múzeum, nem gyűjtemény; nem mindenhol ugyan, de volt helyiség, ahol kimondottan azt éreztem, hogy akármekkora hatalmas is, ez egy otthon.
Tudnék még pár érdekességet, de késő van, nekem holnap korán kell kelnem, így csak egy plusz adalék: a ház úrnője Budapesten született, Gyarmathy Anna Abigél néven. :)

megyek

Iskolaba.
Haha.

Wednesday, 21 November 2007

vege

A szavazast ezennel lezarom, csapodik a pezsgo a motorhaztetohoz....
a holgy neve ezentul * Phoebe *.


Tuesday, 20 November 2007

egyen




Monday, 19 November 2007

haho, hajo

A hetvege legnagyobb megkonnyebbulese: Mary tuleli. Kicserelik a kuplungot, es ha minden igaz, ma delutanra keszen lesz, holnap reggel el is hozhatjuk.
Ezen kivul olyan dolgok tortentek meg, hogy autovasarlas (neeem, most nem mi, hanem Ibi+Sikesz, az uj szerzemeny neve Vilma), meg bevasarlas, meg fozes, meg lusti... aztan ami nagyonnagyon jo volt: jatek a parkban a narancssarga frizbimmel, amit Z lott nekem Veszpremben az allatkert elotti vasarosoknal :)
Persze egesz ejszaka vihar volt, le akarta vinni a tetot folulunk, es meg reggel is zuhogott, igy a kirandulos korankeles helyett majdnemdelig agybanhemperges volt, majdnemdelben reggeli meg Jobaratok (meg mindig nem tudtuk megunni). Aztan a fiuk skype-on elkezdtek ledumalni, hogy azert delutan menjunk valahova itt a varosban, meg van jopar dolog, amit nem lattunk, de ismet kiderult, hogy kettejuk kozott a kommunikacio valahogy nem teljesen ugy mukodik, ahogy kene, ferdul a ter, es elvesznek a szavak, vagy nem tudom. Mindenesetre a vegen megiscsak elindultunk, megegyeztunk az uticelban, szereztunk egy potyautast, eseses vegre megneztuk a hajot. 'A' hajot.

Az SS Great Britain tobb szempontbol is nagyon hires. Eredetileg lapatkerekes gozosnek terveztek, de az epitok hamar felismertek az uj technologia, a csavarhajtas elonyeit, igy atalakitottak a hajot es motorjat, hogy alkalmas legyen a csaknem 5 meter atmeroju propeller mozgatasara. Vizre bocsatasa idejen (1843) messze a legnagyobb hajo volt a vilagon, az elso csavarhajtasu tengerjaro, es az elso kovacsoltvas hajo. Az evek soran aztan tobbszor atalakitottak, hat arbocot kapott, igy uzemelt gozoskent es vitorlaskent is, jart Amerikaban es Ausztraliaban, resztvett az elso majd masodik vilaghaboruban is. Hosszu elete alatt tobb, mint 100000 merfoldet tett meg a vilag tengerein, serult teste a Falkland-szigeteken pihent nagyon sokaig, ahonnan vegul 1970-ben hoztak haza Bristolba.
Lenyugozo a hajo is, de engem legalabb annyira elkepesztett mindaz az erofeszites, amit a helyiek megtettek e tortenelmi emlek megmentesere. Az elso, hogy sok-sok-sok merfoldrol egy tutajon hazahoztak. Abban a szarazdokkban allitottak ki, ahol annak idejen epult - nemi atalakitasokkal. A sok-sok ev, viszonytagsag es sos viz kovetkezteben a hajotest iszonyuan el van korrodalodva, es a romlast sajnos teljesen megallitani nem, csak lassitani tudjak. Ennek erdekeben a dokkot egy al-viztukorrel (uveglappal) az eredeti vizvonalnal legmentesen lezartak, es ejjel-nappal ket gigantikus paratlanito mukodik alatta, hogy eleg szarazan tartsak a levegot. Harmincot even keresztul dolgoztak a helyreallitason, es tenyleg meses lett.

Friday, 16 November 2007

mas/nap

De hogy milyen konnyu engem (es Zt is) boldogga tenni: tegnap vettem csirkemajat, megsutottem, es mindmegettuk (majdnem, meg maradt keves ma ebedre). Sot. Csinaltam melle zoldborsofozeleket, amit en nem szeretek ugyan, de Z nagyon, es ez volt eletemben az elso, es allitolag jol sikerult. Szoval ennyi. A problemak nem tuntek el, de ha tele a poci, egesz mas a vilag.
Ja es a park is gyonyoru volt ma reggel - Nullafok, csupacsupa der minden, a pazsit, a fak, az autok... es kozben sut a nap, es csak ugy ragyog es csillog a varos.

Wednesday, 14 November 2007

rossz megint

Nem is tudom, hol kezdjem, valahogy semmi se jo megint. Mary megint beteg, kezd szurkeseg lenni, meg eso meg hideg, raadasul a lakasban valahogy nem tudjuk rendesen beallitani a futest, es valahogy mikor kene, akkor pont nincs eleg meleg... Es a hulye angol bankokat emlitettem mar? Es hogy faj a fejem es haza akarok menni?
Meg osszeszedheti magat villamgyorsan ez a mai nap, de eddig a fenypont az ebed helyett bevagott tejberizs volt...

Monday, 12 November 2007

Sunday, 11 November 2007

töktorta, hagymaleves

Tudom, megint eltelt egy hét bejegyzés nélkül, de valahogy nekünk úgy telt el, mintha sose lett volna. Z éjszakás volt, és ilyenkor mintha teljesen álomvilágban élnénk... Reggel csendben kelek, öltözök, indulok, jókislányként dolgozom, persze túlórázom, aztán haza, de mivel fáradt vagyok, meg egyedül amúgy sincs kedvem, nem főzök, nem rendezkedek, aztán Z hazaér, és akkor még fennmaradok vele, amíg bírok, aztán bezuhanok az ágyba, és másnap kezdődik az egész előről, szóról szóra ugyanígy... Pedig szombatra volt beütemezve a két hete tologatott Halloween-partink, igazán lett volna mit készülni rá. De mivel se a tököt nem faragtam ki, se a jelmezeket nem varrtam meg, se a dekorációkat nem készítettük el, végül a buli halloween jellegét lemondtuk és csak simán maradt a buli. Amire persze még így is lehet készülni, de legalább végre kitakarítottuk a lakást, meg elrendezgettünk dolgokat, és már csak egyetlen dolog hiányzott: a vendégek. Akik viszont szépen sorban lemondogatták, így végül öten maradtunk. Szabina, aki végre beköltözött a városba, így talán majd többet látjuk, és a lengyelek - akikre mint tudjuk mindig lehet számítani, ha alkoholról van szó :))) Tehát ittunk, és röhögtünk, és répa-tök tortát ettünk, meg persze UNO.
Aztán vasárnap meg fejfájás. Meg napsütés, ragyogó, tehát megyünk. Persze az órát simán lecsaptuk, nem is tudom, hogy gondoltam, hogy fel tudunk kelni rendes időben, szóval megint csak közelre. De így is gyönyörű volt. A tökéletes ősz, arany napsütés, ragyogó színek, Somerset dombjai. A vár az ismét csak rom, de híres (Robin Hood-ot is forgattak itt), és tükörtó van mellette, aranyerdővel és smaragdgyeppel körülvéve. Mesés.
Záráskor haza, suhhanak a fák, Sonja jól fűt, de itthonra már nagyon fáradtak vagyunk. Gyorsan valami finomat, meleget - egy hagyma, egy póré, meg fokhagyma, a maradék gomba, rittyrotty, mellé sajtos pirítós... és film.

Thursday, 8 November 2007

nem bűn

Monday, 5 November 2007

bonfire - még mindig tűzijáték


[igen, azok a kis csillogó dolgok a nagy feketeségben a város fényei, és amik mozognak, azok a tűzijátékok szerte a városban. és igen, a fenti fantasztikus felvételek tőlem származnak, légyszi vegyétek figyelembe, hogy harcoltam a széllel az ablakban :)]

szolgalati

Tisztelettel megkernek minden kedves olvasot, hogy azonnal ragadjanak billentyuzetet es adjanak eletjelet magukrol. Mert tok jo latni, hogy az elmult ket hetben tartosan ketto fole emelkedett a latogatok szama itt az oldalon, de mint tudjuk, roppant kivancsi fajta vagyok, es szeretnem tudni, kik vannak az IP szamok mogott.
Tessek kommentelni nekem. Most.

Sunday, 4 November 2007

remember the fifth of november

1603-ban meghalt I. Erzsébet. A katolikusok, akiket uralma alatt üldözött, reménykedtek, hogy utódja, I. Jakab toleránsabb lesz velük szemben. De nem lett. Így aztán 1605-ben 13 fiatalember úgy döntött, hogy erőszakhoz kell folyamodniuk az üggyel kapcsolatban. Tervük az volt, hogy felrobbantják a Parlamentet - benne nemcsak a királyt, hanem egycsapásra a walesi herceget és más angol elöljárókat is. Harminchat hordó puskaport hordtak össze a Lordok Háza pincéjébe, a merényletet pedig november 5-re tervezték. Csakhogy. Néhányuk elkezdett kételkedni az ötlet nagyszerűségében, eszükbe jutott, hogy a robbantásban esetleg ártatlan járókelők (esetleg katolikusok) is megsérülhetnek. A tervet nem fújták le, de egyikük titokban levelet írt LordokHázabeli barátjának, hogy a bizonyos napon maradjon távol a Parlamenttől. A levél persze eljutott a királyhoz, aki rögtön elrendelte a merénylők letartóztatását. A leghíresebb közülük Guy Fawkes, akit máglyán kivégeztek.
Azon az éjszakán az esemény hírére az emberek szerte az országban tábortüzeket gyújtottak, hogy így ünnepeljenek. A tradíciót pedig máig őrzik, kicsit modernebb formában: kb egy hete minden este folyamatosan halljuk a tűzijátékok durrogását. Szombatra meghirdették, hogy hattalmas attrakció, Bristol legnagyobb tűzijátéka, meg jótékonyság, meg minden. A fél parkot körbekerítették, jöttek vásárosok, vidámparkosok, 'bucsusok'... hát akkor menjünk. Végül aztán be nem mentünk (rosszak vagyunk, nem adományoztunk) (pedig volt óriási tábortűz), csak kívül álldogáltunk a füvön, és vártuk a hihhetetlen legjobbabb tűzijátékot. És csalódtunk. Késtek is, és annyira nagyonnagyon jó sem volt. Viszont utána volt házibuli Ibiéknél, és az jó volt. :)

Friday, 2 November 2007

legujabb szerelmem

bucsu

Sokaig remenykedtem, hogy ez nem fog bekovetkezni, de megiscsak elfaradtak. Mar nem olyan dus, elettelteliek, fel is kopaszodtak egy kicsit es csak logatjak a fejecskeiket. Meg kuzdenek a hajnali hideggel, nyujtozkodnak a bagyadt oszi nap fele, de azt hiszem lassan vegleg el kell bucsuznom a petuniaimtol.

Thursday, 1 November 2007

hullámokról álmodom

Hihetetlen, hogy észre se vettük máris november van, ami tulajdonképpen már majdnem tél (mondjuk [koppkopp] szerencsénkre itt még mindig 16-18 fok). Extra felüdülésként emlékezzünk az augusztusra - ragyogó napsütésben láblóga a sziklákról a déli parton... igaz, mindezt örjöngő szélben, úgy kellett kapaszkodnunk egymásba, hogyha már egyszer repülünk, akkor Totó nélkül ugyan, de együtt.
A bizonyos hosszúhétvége második napjára gyártottam sonkás-sajtos-spenótos szendvicseket, és viszonylag korán felkerekedtünk Maryvel világot látni. Kaptunk kölcsön egy kicsit részletesebb térképet, de még így is sikerült elkeverednünk, megint olyan helyeken mászkáltunk, hogy hű - egyautó széles utacskák, egyik oldal sövény, másik kőkerítés... persze teljesen bele vagyok szerelmesedve az ilyen helyekbe, még örültem is neki. Tettünk egy kis kitérőt, kísérletet arra, hogy megnézzünk egy 'Fókamenedék'et. Azt hittük valami rezervátumféle, de mint kiderült, inkább állatkert, rengeteg gyerekkel. Nem akartam Z türelmét már rögtön reggel eljátszani, szóval inkább továbbgurultunk.
A 'The Lizard' a brit szigetek legdélebbi csücske, ez volt következő úticélunk. Könnyen megtaláltuk a falut, mivel ez amolyan igazi turistalátványosság, rendesen ki volt táblázva. Megérkeztünk, éééés mit találunk? Veterántalálkozót, persze, hát akkor megnézzük, úgysem nagyon volt ilyesmiben részünk, mióta elszakadtunk otthonról... És persze érdemes volt, mert gyönyörű öreg autókat láttunk, tökéletes, újszerű állapotban. Meg persze voltak motorok is, hogy Z örüljön, meg kisbolt a tér túloldalán és ettünk cornwalli fagyit. Aztán közben majdnem dél lett, és itt már jó erősen sütött a nap, amit én nagyon élveztem, csak másikfelem nyűgösködött, mert ugye előző nap égett le szörf közben. Azért követtük a táblát, letrappoltunk a falu szélére és... nem is tudom, hogyan tudnám leírni... Az igazi VAD szépség. Sziklafalat ostromolnak a hullámok, sirályok játszanak a habokban, csodálatos színek, zuzmók, mohák, kisvirágok, és hófehér világítótorony a királykék égbolt előtt... Csak állsz és nézed. Vagy letelepedsz és megebédelsz, ahogy mi tettük, közben vigyázol, semmidet se nyúlják le a madarak, és persze ne is vigye el a szél. Hallgatod a zúgást, a sirályok nyávogását, és tudod, hogy nagyon könnyen hozzá tudnál szokni, erre aludni el, erre ébredni. Jaj, és a tenger és homok és só és nyárillat!

És még folyt.köv.