Hihetetlen, hogy észre se vettük máris november van, ami tulajdonképpen már majdnem tél (mondjuk [koppkopp] szerencsénkre itt még mindig 16-18 fok). Extra felüdülésként emlékezzünk az augusztusra - ragyogó napsütésben láblóga a sziklákról a déli parton... igaz, mindezt örjöngő szélben, úgy kellett kapaszkodnunk egymásba, hogyha már egyszer repülünk, akkor Totó nélkül ugyan, de együtt.
A bizonyos hosszúhétvége második napjára gyártottam sonkás-sajtos-spenótos szendvicseket, és viszonylag korán felkerekedtünk Maryvel világot látni. Kaptunk kölcsön egy kicsit részletesebb térképet, de még így is sikerült elkeverednünk, megint olyan helyeken mászkáltunk, hogy hű - egyautó széles utacskák, egyik oldal sövény, másik kőkerítés... persze teljesen bele vagyok szerelmesedve az ilyen helyekbe, még örültem is neki. Tettünk egy kis kitérőt, kísérletet arra, hogy megnézzünk egy 'Fókamenedék'et. Azt hittük valami rezervátumféle, de mint kiderült, inkább állatkert, rengeteg gyerekkel. Nem akartam Z türelmét már rögtön reggel eljátszani, szóval inkább továbbgurultunk.
A 'The Lizard' a brit szigetek legdélebbi csücske, ez volt következő úticélunk. Könnyen megtaláltuk a falut, mivel ez amolyan igazi turistalátványosság, rendesen ki volt táblázva. Megérkeztünk, éééés mit találunk? Veterántalálkozót, persze, hát akkor megnézzük, úgysem nagyon volt ilyesmiben részünk, mióta elszakadtunk otthonról... És persze érdemes volt, mert gyönyörű öreg autókat láttunk, tökéletes, újszerű állapotban. Meg persze voltak motorok is, hogy Z örüljön, meg kisbolt a tér túloldalán és ettünk cornwalli fagyit. Aztán közben majdnem dél lett, és itt már jó erősen sütött a nap, amit én nagyon élveztem, csak másikfelem nyűgösködött, mert ugye előző nap égett le szörf közben. Azért követtük a táblát, letrappoltunk a falu szélére és... nem is tudom, hogyan tudnám leírni... Az igazi VAD szépség. Sziklafalat ostromolnak a hullámok, sirályok játszanak a habokban, csodálatos színek, zuzmók, mohák, kisvirágok, és hófehér világítótorony a királykék égbolt előtt... Csak állsz és nézed. Vagy letelepedsz és megebédelsz, ahogy mi tettük, közben vigyázol, semmidet se nyúlják le a madarak, és persze ne is vigye el a szél. Hallgatod a zúgást, a sirályok nyávogását, és tudod, hogy nagyon könnyen hozzá tudnál szokni, erre aludni el, erre ébredni. Jaj, és a tenger és homok és só és nyárillat!
És még folyt.köv.
A bizonyos hosszúhétvége második napjára gyártottam sonkás-sajtos-spenótos szendvicseket, és viszonylag korán felkerekedtünk Maryvel világot látni. Kaptunk kölcsön egy kicsit részletesebb térképet, de még így is sikerült elkeverednünk, megint olyan helyeken mászkáltunk, hogy hű - egyautó széles utacskák, egyik oldal sövény, másik kőkerítés... persze teljesen bele vagyok szerelmesedve az ilyen helyekbe, még örültem is neki. Tettünk egy kis kitérőt, kísérletet arra, hogy megnézzünk egy 'Fókamenedék'et. Azt hittük valami rezervátumféle, de mint kiderült, inkább állatkert, rengeteg gyerekkel. Nem akartam Z türelmét már rögtön reggel eljátszani, szóval inkább továbbgurultunk.
A 'The Lizard' a brit szigetek legdélebbi csücske, ez volt következő úticélunk. Könnyen megtaláltuk a falut, mivel ez amolyan igazi turistalátványosság, rendesen ki volt táblázva. Megérkeztünk, éééés mit találunk? Veterántalálkozót, persze, hát akkor megnézzük, úgysem nagyon volt ilyesmiben részünk, mióta elszakadtunk otthonról... És persze érdemes volt, mert gyönyörű öreg autókat láttunk, tökéletes, újszerű állapotban. Meg persze voltak motorok is, hogy Z örüljön, meg kisbolt a tér túloldalán és ettünk cornwalli fagyit. Aztán közben majdnem dél lett, és itt már jó erősen sütött a nap, amit én nagyon élveztem, csak másikfelem nyűgösködött, mert ugye előző nap égett le szörf közben. Azért követtük a táblát, letrappoltunk a falu szélére és... nem is tudom, hogyan tudnám leírni... Az igazi VAD szépség. Sziklafalat ostromolnak a hullámok, sirályok játszanak a habokban, csodálatos színek, zuzmók, mohák, kisvirágok, és hófehér világítótorony a királykék égbolt előtt... Csak állsz és nézed. Vagy letelepedsz és megebédelsz, ahogy mi tettük, közben vigyázol, semmidet se nyúlják le a madarak, és persze ne is vigye el a szél. Hallgatod a zúgást, a sirályok nyávogását, és tudod, hogy nagyon könnyen hozzá tudnál szokni, erre aludni el, erre ébredni. Jaj, és a tenger és homok és só és nyárillat!
És még folyt.köv.
2 comments:
a világítótornyok a legszebb építményei a világnak, következő életemben vagy asztalos, vagy világítótoronyőr szeretnék lenni,(Cullerában)
Úgy éreztem ott vagyok veletek! Persze ennek nem biztos hogy örülnétek?!
Post a Comment