Es igen, ujra itt vagyunk. Nem hagytuk ott a fogunkat, nem tortuk el semminket, csak egyszeruen nagyon-nagyon jo volt.
Penteken sokaig pakoltunk (meg tortent meg valami mas is, de azt majd kesobb), szombaton meg nagyonkoran jott ertunk a Sikesz es volt olyan kedves es kivitt minket a repterre. Utaztunk nagyon sokat (repulo + busz), aztan megerkeztunk Ortisei varoskaba, ami hivatalosan Olaszorszag, gyakorlatilag inkabb Del-Tirol. A lakossag kisebbsege nemet anyanyelvu, kb ugyanennyi olasz, tulnyomo tobbsege viszont ladin, akik a sajat nyelvuket beszelik. A ladin nyelv a retoroman csaladba tartozik, a latinbol alakult ki, nemi kelta hatasra (es elvileg nagyon hasonlo a katalanhoz) - de sajnos nekunk ijesztoen nem volt kicsit sem ismeros.
Mindenesetre megerkeztunk, orultunk es hazi mezes barackpalinkaval vartak minket, aminek ujbol orultunk.
Es aztan ott voltak a hegyek, meg a ho, meg mi, meg a napsutes, es bar nagyon sokszor nagyon elfaradtam, megis olyan szinten feltoltodtem, kisimultam ezalatt a het alatt, hogy csak. Gyonyoru volt, ragyogo, mosolygos.
No comments:
Post a Comment