Talan az egyik legemlekezetesebb a harmadik nap marad. Ugye tudjuk, hogy ez kritikus: mar ugy erzi az ember, hogy kezd belejonni, viszont mivel nem vagyunk formaban, eddigre mar jo faradtak vagyunk, es ilyenkor tortenhetnek a balesetek. Tehat ugy dontottunk, hogy azon a napon lazazunk: felmegyunk ugyan a hegyre, de csak csuszunk kettot, aztan szepen beulunk a huttebe, napozunk, forraltborozunk, eszunk egy jo ebedet, majd delutanra visszamegyunk a faluba - szigoruan a felvonoval. Ahogy mi azt terveztuk.
Reggel szepen sutott a nap, de mire felertunk a hegyre mar gyulekeztek a szurke felhok folottunk, es ahogy elindultunk le a kocsmahoz, meg is erkezett a vihar. Esett is, meg fujt is, es ossze-vissza hordta, es a siszemuveg ellenere semmit se lattunk a palyabol. Nagy nehezen levergodtunk valahogy a palya feleig (ott volt a hutte), Z tovabb, de en inkabb azt valasztottam, hogy egy forralt bor tarsasagaban varom meg a veget (ha mar egyszer pihit terveztunk). Ugy egy husz percen belul tovabb is soport, kitisztult az eg, ragyogott a nap - megiscsak alakulnak az eredeti elkepzeleseink. Le a felvonoig, fel a tetore, le meg egyszer... majd egy mennyei ebed.
Pont indultunk volna hazafele, mikor radobbentunk, hogy az aldott szelnek, ami elsodorta a felhoket folulunk, mas kovetkezmenye is volt, leallitottak a felvonokat. Ott alltunk egy palya kozepen - a falu pedig a hegy masik oldalan. Ahhoz, hogy hazajussunk, fel kene jutnunk valahogy a tetore, majd a masik felvonoval le. Hm. Kocsmaros szerint nincs sok eselye az ujrainditasnak, szoval hajra, ennyi volt a pihenonapunk, akarhogy is van, valahogy le kell jutnunk, szoval szepen (?) lecsusztunk / vanszorogtunk a hegyrol, masik falu, cipekedes, busz.
No comments:
Post a Comment