Igen, még mindig szoktam olvasni, és igen, még mindig megbotránkoztatom a kollégáimat. Most is mekkora hülyeséggel álltam elő megint, újabb gyerekkönyv az ebédlőben: Alice Csodaországban.
A történetet mindenki ismeri gondolom, nem is részletezem, de el kell mondjam, mennyire meglepett, hogy mekkora furaság az egész. Nem is vagyok benne biztos, hogy mese. Tele van ugye a furcsa lényekkel, varázsitallal, hallucinogén gombával, és beteg beteg elmebeteg - vagy éppenhogy zseniális hasonlatokkal, gondolatokkal, szójátékokkal, versekkel.
Klasszikus, tudom, inspirációként szolgált sok későbbi műhöz, az eredeti illusztrációk fantasztikusak... de mégsem igazán élveztem. Összességében nagyon zavaros volt, és nem a jó értelemben, mikor a kuszaság egy idő után kitisztul, és ott maradsz a végén a tanulsággal meg új gondolatokkal, hanem egyszerűen csak a köd. Örülök, hogy elolvastam, de talán inkább örülök, hogy túl vagyok rajta.
2 comments:
Szia, én sosem szerettem! És nem tudom megmagyarázni miért. Pont a napokban ecseteltem valakinek, hogy mennyire NEM szeretem!
ugye? orulok, hogy akkor nem velem van a baj... :)
Post a Comment