Na hat. Az ev utolso napja, es en dolgozom, de egyaltalan nem rossz. Lenne mit csinalnom (mindig), de inkabb mindenfele mas foglalkoztat (mindig), es talaltam is valami erdekeset:
Ma este telehold lesz - megpedig a masodik a honapban (ami valamikor valamiert regen 'blue moon' lett a 'full moon'-bol). Olvasgattam, es kiderult, h csak romantikusnak tunik, de semmi igazan kulonleges nincs benne. A legtobb evben 12 telehold van - nagyjabol az ev honapjainak megfeleloen. Csakhogy a naptar nem a Hold ciklusaihoz igazodik, hanem a Fold Nap koruli utjahoz, igy elofordul (ugy haromevente egyszer), hogy 13 telehold esik egy evre.
Szoval semmi kulonos, de megis... van ebben valami izgalmas, nem? En mindenesetre figyelni fogom majd az eget ejfel korul - addigra kerul majd a Hold utja legmagasabb pontjara.
Piros tea, vaniliaskarika, mandarin. Ulok az irodaban, es bar van mit csinalni, jo, mert puha csend van, alig csorognek a telefonok, es azt hiszem gondolatban mindenki kicsit mashol van. En pl otthon, mert vegre megoldottuk a futest (olajradiator, jeee), es ezentul nem fogunk mar fagyoskodni. Meg azert is, mert vegre szereztem magamnak az Almara photoshopot, es telepiteni akarok es kepeket maceralni. A Mall-ban is szeretnek lenni, venni valami csinosat Szilveszterre, es jo lenne, ha esne egy kis ho - az illene ehhez a csendhez.
Megjöttünk. És hideg van, füstszag/télszag a levegőben, és hó, és ropog a lábam alatt. Bent meleg, és anya mézeskalács illatot csinált az egész lakásban, és végre van karácsonyhangulatom, ami eddig nem volt. Nagyon boldog vagyok, szerintem vigyorogni fogok tíz napig.
Tegnap este Ibieknel voltunk vacsorazni - kicsit megkesve ugyan, de tartottunk egy kis Halaadas-vacsorat.
Nem ez minden, amit kaptunk, volt pulyka (meg nem husevoknek vegakaja) is, de nagyon buszkek vagyunk ra, hogy legyozve minden ellenszenvunket mindketten ettunk kelbimbot (nem, nem szerettuk meg, ezutan sem kerul a menure).
Jot ettunk, bort ittunk, baratokkal voltunk, nevettunk... halas vagyok, jo nekunk. Pedig itthon felejtettuk a mini-marshmellows-t.
Neeem, meg mindig esik, nyugi. De muszaj emlekezni, hogy valamikor volt napsutes is, meg kek eg, meg tavasz. Es a cseresznyefa alatt heveresztunk a Hyde Parkban.
Mikor este az esocseppek dobolasara alszol el, es reggel az esocseppek kopogasara ebredsz... nem olyan jo. Es minden szurke, es ahogy kel fel a Nap, a szurkesegen keresztul valami fura sarga feny tolti ki a hatso ablakot. Aztan lezuhanyozol, mennel oltozkodni, es egyszercsak ez.
Legyszi nezzetek el, hogy ferde, meg esocseppek vannak az ablakon, sot meg tukrozodik is - gyorsan kellett cselekednem, mert az egesz kb egy percig tartott. Es most mar megint esik. De az ilyen pillanatokert (is) szeretem Angliat.
Amugy voltam dokinal is a kohoges miatt, de nagyjabol annyit mondott, hogy csak varjak szepen turelemmel, majd elmulik.
De ami meg fontosabb: eszrevettetek, hogy mar huszonotodike van??? Kevesebb, mint egy honap karacsonyig. Es meg kevesebb ido, amig mi indulunk haza. Es persze az eddig beszerzett ajandekok szama nulla. Ajandekotletek: szinten nulla. Panik.
... az, aki hiaba tudja, hogy reggel koran kel, es jon dolgozni, ejjel egykor meg fent van es az Almaval szoszmotol. Es NEM internet, es NEM photoshop. Geek-e vagyok?
Aztan persze ettol tovabbra is fel voltam porogve, es nem tudtam aludni meg nagyon sokaig, Z mar reg szuszogott mellettem.
Tegnap Z hazajott, es jott a szokasos megbeszeljuk mi tortent aznap, pl en elkotottem az osszes fonalamat meg ilyenek... es aztan egyszercsak valahogy elokerult a hata mogul egy hatalmas szatyorbol, amirol addig teljesen elterelte a figyelmemet. Tehat igen, tegnaptol ismet boldog laptoptulajdonos vagyok, nem is akarmilyen, hanem almalaptop. Ezust, es gyonyoru, vilagit az alma a hatuljan.
Es persze egyelore csak ismerkedunk, de hat eg es fold, ennyire felhasznalobarat az ember legszebb almaban sincs igazabol. Imadom.
Ja es azt ki is felejtettem az elobb: mar csak egyet kell aludni, es megyunk megnezzuk vegrevegre a New Moont. Alig varom. Es igazan nem szolhattok semmit, milyen regen irtam utoljara a Twilight-rol?
* meg mindig kohogok (igeeen, tobb, mint egy honapja). raadasul most be is nathasodtam. felhivtam a dokimat, a kovetkezo idopont december elseje, hurra. szoval most masik dokihoz megyek.
* felfedeztem, immar ket ev hasznalat utan a google reader-ben a 'keep unread' gombot. mondjatok lecci, hogy az nem volt mindig ott...?
* a 22-es csapdaja unalmas. nem szeretek konyveket felbehagyni, de nem biztos, hogy ehhez a hatszaz oldalhoz van turelmem...
* nem tudom, hogy emlitettem-e mar - hajt megint az orchidea, mar jo felmeteres palcikaja van. kivancsi vagyok, mivel erdemeltem ki, egyaltalan nem kenyeztetem szerencsetlent.
* eeees idenezzetek:
eletem elso karacsonyi kaktusza. mondjuk ahogy nezem nem karacsonyra fog kinyilni, de akkoris. mar annak is orulnek, hogy eletbenmaradt, de igy... csak gyonyorkodok. es persze nem merem elmozditani... :)
Van ez a film (megnezheto online, ingyen, hasznaljatok ki!). Mar egy ideje hallottam rola innen-onnan (pl Nora is irt rola), kb egy honapja letoltottem, de csak ma reggel dontottunk ugy, hogy megnezzuk. Es... kicsit vegyesek az erzeseim.
A HOME egy gyonyoru termeszet/dokumentumfilm. Yann Arthus-Bertrand rendezte, Luc Besson kozremukodesevel, mint producer, gondolatebresztokent, hogy mi is tortenik a Folddel, es ebresztokent, hogy mi is tehetunk ellene.
A film gyonyoru, es latvanyos - persze ezt mar megszokhattuk Yann Arthus-Bertrand kepeinel, imadom. Egeszen mas szemszogbol latja az ember a dolgokat, tenyleg csodalatos. A kommentar viszont... Nem is tudom... Nem emlitve, hogy csupa olyan dolgokrol beszel (kiveve amit a kanadai olajhomokrol mondott), amit mar tudtunk korabban is, hihetetlen szajbaragos. Ertem en, hogy valoszinuleg nem kifejezetten mi vagyunk a kozonseg, akik amugy is torodunk a kornyezetvedelemmel, hanem akik eddig meg nem, de tenyleg el kell mondani egy ora alatt otszor, hogy a Foldon minden elem egymassal osszekottetesben all - a Nap, a fold, a viz, a fak...? Harmadikos kornyezetismeret tananyag. Es egy kicsit osszeszedetlen is - ismetel egy csomo dolgot, de egyaltalan nem ter ki pl a hulladek kerdesere.
Szoval a film feletol leginkabb csak a kepekert neztuk.
Es tudod, mikor kezdett el hatni ram? Mikor mar teljesen lemondtam rola. Eldontottem, hogy ez egy szep film, nem tobb. Persze, romboljuk a kornyezetunket bla bla, tonkretesszuk ezt a gyonyoru Foldet bla bla. Nem mondom, hogy ez rendben van, egyaltalan nem, de eleg az, hogy megmutatjuk, hogy mit csinalunk, hogy amit csinalunk az rossz? Hol vannak a megoldasok?
Es akkor jottek a kepek a kezdemenyezesekrol. Napkollektorok, szeleromuvek... es egy kicsit meghatodtam. Ez meg mindig keves, es nem teljesen vagyok meggyozodve rola, hogy tenyleg tudunk valtoztatni a dolgokon (van egy elmelet, de megintcsak hosszu sztori, errol majd talan maskor), de jo latni/erezni, hogy talan, ha mindenki hozzaad egy keveset, akkor lehet jobban csinalni. Ha nem is visszaforditani a folyamatot, de nehany hibat kijavitani.
Szoval igy. Nezd meg, es dontsd el, hogy TE tudsz-e tenni valamit.
Amugy hatalmas szelviharunk van, mar tegnap este kezdodott, remelhetoleg nem marad sokaig. Es persze esik is, de ahhoz hozza vagyunk szokva. Viszont a szel hangos, zorgeti az ablakokat, es meg hidegebbnek erzi az ember a hideget. Tehat nem megyunk sehova, csend van, meg forro leves.
Es lehet, hogy kesobb sutok kortes pitet.
Az idezet a vihar miatt jutott eszembe, es azt hiszem meg nem osztottam meg korabban, pedig nagyon tetszik.
Jo sokaig tartott, de elerkeztunk a Skocia - tundermese utolso fejezetehez. Sajnos nagyon keves idonk jutott erre a csinos varosra, es foto sem keszult sok, de van egy olyan erzesem, hogy ide visszajovunk meg.
Szoval munka alatt vegig tukonules, az osszes kollega engem irigyel (es nem csak azert, mert fel otkor leleptem). Aztan rohanas a fiukhoz, persze dugo mindenhol, at a masik kocsiba, autopalya, irany Birmingham. Uvolt a 'they will not force us..., they will not control us...', de persze utepites miatt terelgetes, meg csak otvennel tudunk menni, meg baleset van... tenyleg minden kozbejon, hogy mi ne erjunk oda idoben. De hosok vagyunk, es sikerul, es jeeeezusom mennyi ember, de itt vagyunk, es egesz kozel is jutunk. Aztan varunk-varunk, kezdodjonmar, elottem a csaj guitar heroes-t jatszik az iphone-jan... es akkor egyszercsak megszolalnak az elso utemek, lehull a lepel a tornyokrol, es mar mindenki ugral, es beszippant minket a tomeg, es hirtelen mar meg kozelebb vagyunk a szinpadhoz. Es nincs gondolat, csak a zene, es a tomeg, es mindenki egyutt, es hihetetlen jo.
Aztan ugy a harmadik szam kornyeken jott el, hogy meg kellett kernem a sracokat, menjunk kicsit hatrebb - ilyen meg nem volt velem soha, de egyszeruen elfogyott a levegom, es ereztem, hogy kezdek szedulni, nem sok hianyzott, hogy osszeessek. Szerencsere par sorral arrebb mar ritkult, es ott nem is volt semmi gondom (egy darabig, kesobb meg egyszer eljatszottuk ezt).
Azt mondjak a csillagok, hogy "It's hard to know what the universe has in store for you now, but apparently there's a master plan that you haven't seen yet." Na hat igazan jo lenne, ha most mar lassan kiderulne, mi is az a zsenialis terv, es rajonnek, hogy merre halad a kis eletem...
Mindig csak par orara, esetleg napokra latok elore, es akarmennyire is nem ugy tunik, mert rendetlen vagyok, meg szetszort, de en szeretem (szeretnem) a szervezettseget, meg a rendet, meg a terveket.
Mara pl azt tervezem, hogy hazamegyek es a nap maradekat atalszom, este pedig lehet, hogy irok valamit (termeszetesen csakis szuperlativuszokban) a tegnapi koncertrol.
Megint bonfire night van, durrognak a tuzijatekok az egesz varosban. En meg hulla vagyok, pedig varnak a csajok a kocsmaban, bucsukoktel, mert Sari megy haza.
A lakas meg szet van esve megint. Nyusz. Es holnap vendegunk is jon.
Na mindegy, szoval lehet, hogy a hetvegen majd elmegyunk valahova tuzviragokat nezni, de egyelore be kell ernetek a regivel. Enjoy.
Szoval van itt az a szokas Angliaban, hogy tuzvedelem. Es ez egyreszt tokjo, mert ugye ovatosak, meg minden, fo a biztonsag de vannak nagyon bosszanto folyomanyai. Eloszor is - hulye tuzzaro ajtok vannak mindenhol. Ezek elvileg valami belso maggal vannak megerositve, hogy tuzbiztosak legyenek, meg visszahuzzak magukat a helyukre, hogy mindig a helyukon legyenek. Ami kicsit bosszanto az irodaban, hogy nem lehet nyitvahagyni a konyha ajtajat (ablaka nincs), meg egy tizmeteres folyoson harom utanad becsapodo ajton kell keresztulmenni. Viszont nagyon nagyon idegesito, mikor a sajat bejarati ajtodrol van szo. Csak kepzeld el, hogy az amugy is minimalis eloszobaba probalod becuccolni a bevasarlast. Neadjisten nyaralas utan a borondot. Az ajto meg hatszor radcsapodik. De persze mindezzel egyutt lehet elni.
Aztan vannak ugye tuzjelzok is. Ami megintcsak nagyon hasznos, otthon is egyre tobb van beloluk, foleg ugye a konyhaban, ha jon a fust, megszolal a riaszto. Nade azt arulja el nekem valaki, hogy miert kell a mi 40 negyzetmeterunkre harom belole?! Nem epp esztetikusak, raadasul nem is nagyon lehet ugye eltakarni, vagy nem feltuno helyre tenni... De persze mindegy, ezzel is egyutt lehet elni.
Addig, amig az a kis atokfajzat meg nem bolondul. Az ejszaka kozepen. Es elkezd csipogni. Es nem am szabalyosan, neeeem. Hanem ugy, hogy csippan egyet - felebredsz, de fogalmad sincs, hogy mire, mert kozben elkussolt a kis dog. Jolvan, biztos valami rossz alom, felig epp visszalszol, mikor a kovetkezo csippanas tortenik. Hm. Miez? A tuzjelzo lenne? Es varsz. Es varsz. Es csend van. Es mar majdnem ujbol elaludnal, egy csomo ido eltelt... na akkor csipog megint. Aztan rogton utana vagy haromszor. Teljesen nem logikusan. Biztos no. Es aztan Z valahogy megbutykolte, es tudtunk aludni.
Ma hazaerek a munkabol, csend van, nyugalom... amig egyszercsak megint elkezd csipogni, en meg persze majd kiugrok a borombol. Z azt mondta, nyomva kell tartani a gombot rajta. Oke, porbaljuk meg. Szek, konyha, nyomom... na ekkor elkezdett sivitani, szerencsere nem sokaig, de csipogni meg mindig csipog.
Kedvenc oktoberi keresokifejezesek: twilight konyvek magyarul (magyarul eddig csak egyet olvastam, de angolul egyertelmuen jobb) esztetikus drotkerites (van egyaltalan ilyen?) vasarolos jatek (nem epp a leg penztarcakimelobb szorakozas) hol (hat most epp Bristolban) palo alto (kedvenc borcimkem, gyonyoru, nem?) magamrol idezet, ami megmosolyogtat (az idezet oke, de sajat magamrol?)
A vasarnapunk maradeka. Eso, szel, napsutes, szel, szel. Ebed utan kisutott, es rabeszeltem Z-t egy fejszelloztetos setara - fenykepezogeppel termeszetesen.
Olyan szep ilyenkor a Downs - a fu meg mindig smaragdzold, de szines levelek pettyezik mindenhol, aranylanak / piroslanak / rozsdallnak a fak. Viszonylag hamar visszamenekultunk kulonben, az orkanszeru szelben a fejszelloztetes gyorsan megvolt... :)
Akarmilyen hihetetlen, nem volt semmilyen halloweenes tervunk tegnapra egyaltalan. Napkozben vasarolgattunk (vegre van kabatom, es gyonyoru), es aztan egyszercsak valahogy spontan szervezodott egy pokerparti Gyuriekhoz. Vegul a poker elo sem kerult, de volt sushi meg guacamole meg forraltbor, szoval igazi nemzetkozi kavalkad. Es persze nem kerultunk emberi idoben haza, igy ma a reggeli teljesen kimaradt. Ez a csicseriborsos edesburgonya pedig tokeletes oszi etel, fuszeres, jol atmelegit. Es szep is. Szoljatok, ha kertek receptet.
A cim kulonben ismet egy Sia szam, ez most egy ilyen idoszak.
Megneztem most, hogy mit is csinaltunk egy eve (es ket eve) ilyenkor, es azon kivul, h azt vettem eszre ez az idoszak mindig ilyen bejegyzesekben csendes, talaltam ezt a kepet. Es a 'jezusom mekkora tokam van' dobbenet utan - tok jo volt ez a suru frufru nem? Lehet, hogy a drasztikus hajvagas helyett valami ilyesmit kene megint? Nehez, nehez.
Tudom, megint csendben vagyok - ismet zene es foto idoszak van. Vagyis foto sincs igazan, mert egy honapig egesz jol birtuk, de most mar kezd nagyon keves lenni az egy szamitogep kettonknek. (Es meg ki tudja meddig kell varni az uj laptopomra.) Na mindegy. Most ilyen szurke, szitalo esos osz van, tegnap gyonyorkodtunk benne a gym-bol hazafele a lampafenyben. Csend. Jo suru minestrone. Buffy.
Mert hiaba esik reggel az eso, elindulsz dolgozni, es egyszercsak a hatad mogott kisut a nap, es megvilagitja a rozsdas gesztenyesort, es ragyognak a levelek a kekesszurke eg elott. Kozben szol a Muse a kocsiban, es mar mosolyogsz, es mire beersz az irodaba, hatalmas szivarvany ivel keresztul a kikoto felett. Dupla. Es persze tudod, hogy a nagy sotet felhok fognak gyozni, mert itt mindig a nyugati boszorkany szele hozza az idojarast, de az a fel ora... made your day.
Nyomi szurke ido van, tizenpar fokkal. Mondjuk legalabb nem esik. Plane nem havazik, mint otthon. Na majd a hetvegen biztos. Legalabb lesz idom takaritani.
Tudom, hogy rengeteg minden meselessel ados vagyok, meg itthon is csomo mindent kene csinalni (takaritas es egyeb prozai dolgok), de hiaba most jottunk haza nyaralasbol, nem birok a seggemen ulni.
"Gyerekek, gyerekek Szeretik a perecet Sosat, sosat jo ropogosat Aki vesz Annak lesz Aki nem vesz Ehes lesz"
Meg ne kerdezzetek, hogy jutott eszembe, de valamiert egesz reggel ezt mantrazom. Amugy meg olyan erzesem van folyamatosan, hogy elfelejtettem valamit, es nagyon rossz.
Szoval voltunk otthon, es mar masodik napja vagyunk itthon, de en meg mindig alomkoros vagyok. Nagyon esemenydus volt ismet ez a par nap, es emlekezetes is - legalabbis ami engem illet, merthogy ezuttal kulon utakon jartunk. Azon kivul, hogy gyakorlatilag egesz hetvegen folyamatosan ettem: voltam nagyszuloknel, unokatestvernel, kutyaztam, macskaztam, babaztam, setaltam, szedtem: paprikat, ceklat, diot, szedret, malnat, simogattam lovat, osztalytalalkoztam, vettem piros cipot a zold helyett, es meg kiallitason is voltam.
Most pedig meg harmat kell aludni, es megyunk megint - nyaralni.
Mindjart vege a szeptembernek. Ez egyreszt ijeszto, mert repul az ido megint, masreszt meg orulok, tobb okbol is. Mar csak kettot kell aludni, es megyek haza, hurrahurra. Igaz, hogy csak egy ropke hetvege, de alig varom. Meg aztan most mar tenyleg itt az osz, es most eppen imadom (valoszinuleg, mert meg nem kezdodott el az esik folyamatosan, es szurke es sotet idoszak) - szinesednek a levelek, es reggelente gyonyoru kodok vannak, meg avarillat.
Es ha mar igy vege a honapnak, akkor most ezek voltak a kedvenceim a keresoszavak kozul:
* kovaszosuborka (jezusom, nem is emlekszem mikor ettem utoljara, de nagyon jo lenne.)
A tegnapi, de igy hogy mar tul vagyok rajta, mar tudom, hogy mennyire bejott...
"The goal of all inanimate objects is to resist man and ultimately defeat him."
[Russell Baker]
Mert az tortent, hogy a kotott kabatomat vittem magammal a koncertre, es meg indulas elott gyorsan felvarrtam ra a gombot, ami hianyzott. Na most, aki ismer az tudja, hogy mennyire utalok varrni, szoval ez nagy dolog. Erre mikor jovunk ki a koncertrol, mi tortenik? Oltozkodom, es a kezemben maradt egy gomb. Nem az, amit felvarrtam (azt jooool felvarrtam), de akkoris. Ez most komoly? Tehat megint egyel kevesebb van. Este varrok, aztan majd helyztejelentek, hogy ennek hatasara leugral-e rogton az osszes tobbi gomb...
Megint egy koncert - errol raadasul majdnem elfeledkeztem, Z figyelmeztetett, mikor hazaertem munkabol... Ugy kezdodott, hogy talalkoztunk Szabinaval es szokas szerint megvaltottuk a vilagot, aztan a vegen a ket pohar roze utan mar a reflektorok villogasa is le tudott kotni (persze kozben szolt a zene). Tudom, egyszeru vagyok. :)
Az elozenekar nagyon, NAGYON fura volt. Emlekeztek arra a reszre, mikor Ross eloadja a zenemuveit. Na olyan, csak rosszabb. (kulonben rakerestem a sracra, James Yuill, es igy rogzitve teljesen mas, egyaltalan nem akarok a falra maszni tole)
Aztan szerencsere elkezdtek ok zenelni. Kicsit mas felallassal, mint amire szamitottam (azt remeltem Sia lesz az enekesno), de persze tudnak ok valogatni, peldaul most van egy uj rajongoja Martha Tilstonnak...
Persze nem tudom, hogy tenylegesen mennyire buszkek ra, de mint mindenki, aki megkapta azt a bizonyos koremailt, mi is kivancsiak voltunk. Otthagytuk Loch Ness-t, es a csodas hegyeket, a skot felfoldet, es visszatertunk a civilizacioba, hogy megnezzuk a skot technologia csucstermeket: a Falkirk Wheel-t.
Hat be kell vallanom, en csalodtam. Biztosan ti is lattatok rola a prezentaciot - a harmincot meter atmeroju kerek, ami hajokat emel at az egyik csatornarol a masikra negy perc alatt, es ehhez mindossze 1.5 kilowatt-ora energiat hasznal fel (es azt is megmagyarazzak, hogy ez kb annyi, mintha nyolc kancsonyi vizet forralnal fel). De en azt hittem, hogy ez valahogy nagyobb. Vagy legalabb nagyobb forgalmat bonyolit, vagy... nem is tudom. A valosagban egyaltalan nem volt olyan nagyszabasu, mint ahogy gondoltam. Persze hetvegen voltunk ott, de ugy tunt, mintha leginkabb csak turistalatvanyossag lenne. Erdekes, meg tenyleg, a technika lenyugozo... de valahogy tobbre szamitottam.
Megvagyunk amugy. Meg mindig mindketten itthon. Lehet, hogy ma mar mehettem volna dolgozni, de ugy ereztem, megerdemlem a kis pihenest. Folyamatosan isszuk a teat, hol hars, hol bodza, es mezzel persze, meg eszunk cevitamint meg propoliszt - ez mindig bevalik. Ma reggel kezdtem kohogni, szoval jott az utifuszirup is. Es leves. Tom yum gai, jo csipos, az orrodat is tiszticcsa.
Ja es kozben ket napja sut a nap, nagyon bosszanto, hogy jo ido van, nem is dolgozom, epp csak van ez az aprosag, hogy fuldoklom a kohogestol... na mindegy, holnap azert megprobalunk valami lajtos setat, meg fotozunk egyet Sarival.
Randa szurke hetfo van ma, raadasul ugy tunik akarmennyire hencegtem ocsinek, hogy milyen csudi erosek vagyunk es mi nem szoktunk betegek lenni, most megis alig birok beszelni ugy begyulladt a torkom, meg a fejem is egy kicsit nehez... Szoval egy ilyen napra kell a josag, ami megmosolyogtat, es errol eddig meg nem irtam, pedig zsenialis otletnek tartom. Szanaszet Bristolban tizenhat zongorat helyeztek el - a varos oromere, es akarki szabad szorakozasara. Ki is lehet oket dekoralni, de leginkabb kicsi/nagy szive-kedve szerint zenelhet rajta. Es szerintem ez nagyszeru. A kep itt fenn sajnos nem az enyem, a honlaprol szereztem: http://www.streetpianos.com/bristol2009/
Ennek a hetvegenek is vege, felraktuk oket a repulore, mennek hazafele. Remelem ereztek magukat annyira jol, mint amennyire mi orultunk, hogy itt voltak. Kiccsalad. Csinaltam nekik pizzat, meg sajtlevest, kaptak angol gyorskajat is, cserebe pedig autot szereltek nekunk.
Meg voltunk itt:
Amirol abszolut a fiuknak kellene inkabb meselni, mert ugyan nekem is tetszett a rengeteg repulo, azt hiszem ok ertekeltek oket igazan... :)
Még azt mondják ez se szép, az se szép, Olyan vagyok, mint a csillagos ég, Olyan vagyok, mint a zengedelem, A két szemembol ragyog a szerelem a sötétbe.
A hetvegen voltak itt baratok, tehat mentunk, es Wales. Felkeltunk koran, ami nem esett annyira jol, mert penteken mar grilleztunk egy kicsit, de persze megvolt az az elonye, hogy hamar odaertunk. Es mikor odaertunk, kiderult, hogy sikerult jol kivalasztani a varat, egy kozepkori vasar kozepen talaltuk magunkat. Satorosok, arusok, es persze az ijaszok es lovagok. Hoztuk a szokasos menetrendet: kovalyogtunk egy kicsit, nezelodtunk, es egyszercsak mar beszelgettunk is, es a bacsi hihetetlen beleelessel magyarazott nekunk az ijakrol, ijaszokrol, csatakrol, tortenelemrol. Mi meg majdnem tatott szajjal hallgattuk. Aztan mennunk kellett, mert kezdodott a lovagi torna. Es hiaba voltunk mar tobb ilyen tortenelmi fesztivalon is, minden egyes alkalommal lenyugoz ezeknek az embereknek az elszantsaga, hogy mennyire benne elnek abban a masik, tortenelmi vilagban.
Termeszetesen sokkal tobb idot toltottunk vegul a kastelyban, mint azt eredetileg terveztuk, a delutani napsutesben autoztunk a Brecon Beacons fele.
Most masik folyohoz, masik vizesesekhez mentunk, mint a multkor, es egy kicsit el is tevedtunk elotte, de nem baj, mert emiatt lattuk ezt. Meg egyebkent is tok szerencsesek voltunk, gyonyoru idonk volt, jot kirandultunk, jol elfaradtunk. Csodaszep ez a hely, azt tervezem, hogy meg az osszel visszamegyunk szines leveleket nezni. Kepek.
5 ora alvas 4 oras trening reggel (amit vegul 2 ora alatt adtam le) 3 pasit hagytam otthon aludni 6 ora tulorat dolgoztam eddig a heten (es meg nincs vege) ja es 0 - ennyi a motivaciom ma az irodaban lenni
Ket napja tervezem, hogy akkor irok a hetvegerol, de egyszeruen nem birom osszeszedni magam hozza. Kollega beteg, bolondokhaza a kobon, es mikor a sokora tulora utan hazaerek, teljes agyhalal, a nevemet is csak gondolkozas utan tudnam megmondani. Es persze nem csinaltam itthon sokat megint, vacsiztunk meg neztunk egy filmet (nagyonjo kulonben, kicsit megrazo, de ajanlom, aki meg nem...) es kb itt tartunk most. Holnap meg jon a ket legeny, es meg nem huztam nekik agynemut, de meg csak nem is vasaroltam be, basszus nalam fog ehenhalni az ocsem...
Thursday, 10 September 2009
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
Legurultunk a hídról, és csak mentünk-mentünk-mentünk, és már nagyon késő volt, és sötét, de minél közelebb akartunk érni. És sikerült is közel érnünk, viszont nem volt kemping sehol, úgyhogy hurráhurrá találtunk egy kis parkoló-féleséget és éjfélkor nekiálltunk sátrat verni egy túraútvonal elején (nagyjából a tilos a vadkemping táblától öt méterre). Nagyon fáradtak voltunk, és nagyon-nagyon hideg volt (ekkor lehetett 2-3 fok), de soha nem fogom elfelejteni azt az estét. Egyrészt persze a nagyon-nagyon hideg miatt, az ilyesmi valahogy megmarad az emberben, hiába van nagyonjó hálózsákja, meg minden. Másrészt viszont az ezermillió csillag miatt, amit az égen láttunk. A Loch Ness partján úgy tűnik nem nagyon van fényszennyezés, és gondolom olyan hideg is a tiszta ég miatt volt, de én annyit még soha soha nem láttam.
Reggel aztán korán ébredtünk, és gyönyörű volt a titokzatos köd a tó fölött, viszont Nessie nem mutatkozott. Fort Augustusban a kisbolt kávézója még nem nyitott ki, de szerencsére kaptunk meleg teát a baguett mellé, azt kortyolgattuk, amíg végignéztünk egy zsilipezést. Mint kiderült, a tavak (loch-ok) össze vannak kötve kis csatornákkal, és a szintkülönbségeket a zsilipekkel hidalják át. Nem emlékszem, hogy hány lépcső volt ott, de sok, és reggeli közben elnézegettük, ahogy lifteznek a vízzel, és eresztgetik át a hajókat. Kép erről nincs, mindkét kezem az evésre használtam :)
Legújabb szerzeményünk, legújabb szerelmem. Ugyanilyen, csak fekete. Imádom. Le is teszteltük, működik (nem úgy, mint a másik, amitől sajnos úgy néz ki meg kell válnunk...). Most már csak kell egy szkenner, hogy meg is tudjam mutatni az álomvilágot amit kreálni lehet vele.
