Thursday 12 February 2009

a sielesrol

Azt hiszem, az utolso erdemi bejegyzesemben emlitettem, hogy lett uj sinadragom (mert az elozot a sok eseskor osszevissza vagdaltam a leccel), ami azert volt nagyon fontos, mert hogy mentunk sielni. Ismet Olaszorszag, ugyanaz a regio, masik falu, kicsit mas tarsasag. Szombaton indultunk Bristolbol, repulovel Bergamo, ott autot bereltunk, es huss fel a hegyekbe, vegallomas La Villa. Havat csak az utolso fel oraban lattunk, de akkor mar boven. Olyannyira, hogy az apartmanhoz vezeto utolso otszaz meteren vegul fel is kellett raknunk a holancot, mikor kiugrott elenk egy oz (!) es megalltunk, es elore mar nem sikerult ujra elindulnunk. Es arra is ra kellett jonnunk, hogy a holancot felrakni nem egyszeru, de ez mar egy masik tortenet.
De ott voltunk, es esett a ho, es csodaszep volt, ahogy a lampak fenye tancolt a csillogo hopelyheken.
Aztan jottek hoeseses napok, amik nem voltak annyira jok, mert fujt a szel, es hordta a havat, es hideg volt. De aztan jottek napsuteses napok, amik viszont eleg jok voltak, mert olyankor nem gyoz gyonyorkodni az ember es ujra- meg ujra rajonni, hogy ezert erdemes kiallni a megprobaltatasokat. Mert amellett, hogy sielni jo, es igy a harmadik alkalommal mar tenyleg kezdtem megszeretni, elengedni magam, es hagyni, hogy begyorsuljak (es aztan persze nagyokat esni), es csak elvezni, hogy en iranyitom, es hogy a ho hideg ugyan, de a baratunk... szoval mindemellett nagyon fontos tenyezo, hogy ott fent a hegyen egyszeruen gyonyoru. Vannak a palyak, meg a huttek, meg a felvonok, amik persze nem eppen mondhatok mualkotasnak, de szuksegesek; es aztan ott vannak a HEGYEK meg a HO, es ha szerencsed van, a NAP es a kek EG. Es leirni nem lehet, milyen erzes, mikor ulsz a felvonon, es csak bamulod, ahogy a napfeny eletre kelti a szuz havat alattad, es millio apro gyemantkent szikrazik amerre csak ellatsz. Es aztan ott vannak a FENYOK, amik sotetek, es zoldek, es agaikat melyre huzza a ho, es koztuk itt-ott kis menedekhazak fabol, es alig latszanak ki a hohullamok kozul.
Undoritoan giccses persze, de en nem birok betelni vele.
Es az is nagyon jo, hogy mikor mar elfaradtal, akkor beulhetsz egy huttebe, ahol van forraltbor, meg Bombardino (meleg tojaslikor tejszinhabbal), es lehet enni is: hejaban sult krumpli raolvasztott negyfele sajttal; forro, suru minestrone leves; vagy fokhagymas-koktelparadicsomos spenotos gnocchi, ami valoszinuleg a legegyszerubb kaja a vilagon, de egyszerusegeben zsenialis.
Es ha mindez nem eleg, akkor este a szallason a forro zuhany utan osszeultok a tarsasaggal, foztok kozosen, aztan elokerulnek a tarsasjatekok, meg nemi alkohol - a jokedv garantalt, es masnap kezdodik az egesz elorol.
Szoval azonnal menjen mindenki, aki eddig meg nem volt, mert sielni JO.

No comments: