Amik pedig nincsenek, mint tudjuk. Csak neha azert meg meglepodom, mikor a legvaratlanabb helyeken/idoben bukkanok emberekre (vagy konyvekre, filmekre, gondolatokra akar), akik aztan hatassal vannak a kis eletemre. Mert masok, mert erdekesek, vagy mert olyan, mintha valaki fentrol direkt pont az orrom ele rakta volna le oket. Mert abban a pillanatban pont arra a hatasra volt szuksegem. Szoval valami ilyesmi tortent penteken. Elmentunk sorozni egy ismerossel, es neki ott volt egy ismerosenek az ismerose... akivel rogton megvolt az a bizonyos kozos hullamhossz. Es tudod mit? A csaj tengerbiologus. Igen. Ez az, amikor igy elszorul az ember torka, mert ugye mindig valami ilyesmit akart csinalni. Csirkepasztor lenni, vagy sarkkutato (az persze nem komolyan, mert ott hideg van), vagy termeszetfilmet forgatni, vagy kertet tervezni, vagy legalabb kornyezetvedeni. Es aztan csinal valami teljesen mast, mert abbol lehet megelni. Es kozben vannak emberek, akik igenis meg merik valositani az almaikat, es elmennek tengerbiologusnak, es most epp arra varnak, hogy kellenek-e a BBCnek termeszetfilmet forgatni Afrikaban.
Es en meg csak nezek magam ele, es toprengek, hogy ugye meg nem tul keso megvalositani az almaimat.
No comments:
Post a Comment