Még egy kicsit vissza a kempinghez... Félálomban botorkálok nembefűzött bakancsban a zuhanyzó felé, befordulok az épület sarkánál, keresgélek, hogy akkor hol az ajtó, egyszercsak a semmiből valaki rikoltozni kezd a térdemnél. Majdnem ugrottam, de akkor valószínűleg ki is ugrottam volna a bakancsból, így csak megszeppentem, aztán körbenéztem, és kiderült, hogy egy aranyfácán a méltatlankodó. (Vagyis én akkor meg voltam róla győződve, hogy aranyfácán, de azóta nézegettem képeket a neten, és nem ilyen volt. Teljesen úgy nézett ki, mint egy hagyományos fácán, csak más színekben.) Rögtön felvidultam, milyen jópofa, hogy jön és köszönt így reggel... és mentem volna tovább. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy színes kis barátom nem a jókedvemet akarta megalapozni, csupán védi a területét, és bár meg ugyan nem támadott, látványosan és hangosan próbálta tudtomra adni, hogy most már aztán igazán ne menjek tovább.
Szerencsémre megérkezett az egyik német motoros a szomszéd sátorból, és ő egyrészt nagyobb volt, gondolom nagyobb veszélyt jelenthet, másrészt meg ő nem érezte a fácán nemhaverkodós hangulatát, és le is guggolt hozzá - a fácán meg jól meg is csípte. De én ezalatt bemenekülhettem a hideg zuhanyzóba, mire végeztem pedig már el volt zárva ő is a többi tollas jószággal együtt a baromfiudvarba.
No comments:
Post a Comment