only time

Ugy tunik, ezt nem uszom meg megint - evrol evre ilyenkor veszitem el a talajt a labam alol. Bejovok dolgozni, hazamegyek, beszelgetek, nevetek a vicceken... de kozben egy buborekban vagyok felfuggesztve egyedul, a semmi kozepen. Ugy erzem, nincs ertelme az eletemnek, csak ugy vagyok bele a vilagba, es vegig kene gondolnom, es ki kene talalnom, hogy mit akarok, es kellenek celok. Es tudom, hogy altalaban vannak celjaim, es terveim, de most azok valahogy nem tunnek valosagosnak, nem tudom mit is akarok igazan. Es mindekozben meg van ez az erzes, hogy folyik ki a minden a kezem kozul, vesztegetem az idomet, lemaradok mindenrol, es nem lesz belolem semmi, csak megoregszem es kesz, vege.
Es ilyenkor van, hogy allitsatok meg a vilagot, ki akarok szallni.
Vagy legalabb allitsatok meg, hogy vegig tudjam gondolni az eletem.
Most mindenesetre elmegyek ket napra Birminghambe gondolkozni treningre. Meglatjuk...