a vége

A sirályos estére különben megint nem volt szállásunk, így a szörfnézés után gyorsan el is indultunk, hogy még világosban találjunk valamit. Nem volt már semmi konkrét célunk, csak minél messzebb (közelebb) jutni. Végül St. Austelltől nem messze találtunk is egy kempinget, le is táboroztunk, és nagyjából innen már csak jól éreztük magunkat. A fiúk minigolfoztak, meg csocsóztak, a lányok meg lementek a tengerhez naplementét vizet nézni (a naplemente a másik oldalon volt), meg kurkászni a homokban. Aztán a fenekére néztünk az összes maradék üvegünknek, alvás, reggel pakolás... Későn keltünk, későn indultunk, így nem jutott már időnk sok látnivalóra, a srácoknak el kellett érni a gépet hazafelé. A cél az volt, hogy minél közelebb jussunk a reptérhez, nehogy a nagy dugóban ragadjunk, szóval mikor már jó közel voltunk, beszaladtunk kicsit Cheddarba. A látványosságokra nem volt idő, csak körülnézni a városban, meg azért beszereztünk egy kis barlangi sajtot. Búcsúzásként az eső is nekieredt, mégsem hagyhattuk, hogy szárazon hagyják el Angliát. :)
Rövid volt ez a látogatás, de jó sűrű, remélem nem csak mi élveztük annyira, mint amennyire... Gyertek máskor is!

amugy

Volt itt egy haromnapos hetvege megint, es persze voltak nagyszabasu terveim megint... es vegul nem valositottunk meg belole semmit.

Viszont helyette aludtunk nagyon sokat, olvastam eleg sokat, kicsit vasaroltunk, kicsit takaritottunk, ittunk szulinapi buliban, ahol volt sok nemzet (nemet, osztrak, bolgar, olasz, holland-olasz, francia, angol), devedeztunk, sportoltunk, es ....

GRILLEZTUNK ES SARKANYT EREGETTUNK a parkban!

Bizony. Mert nemreg kaptam egy sarkanyt. Vagyis lepket. Lepkesarkanyt. Piros es feher es fekete es vannak szalagok is rajta, es termeszetesen csudaszep. Es persze milyen unalmas dolog mar a sarkanyeregetes, de ha tudnatok, hogy mennyire nagyonnagyon vigyorogtunk folyamatosan mindketten, mert repul, es szep, es magasabbra-magasabbra, es en vagyok a mazzag (em a ze ze a ge) masik vegen. Szoval nagyonjo.

A grillhez meg meg korabban szereztunk ilyen eldobhatos grilltalcat - nagyon kis praktikus (bar persze nem tul kornyezetbarat), van benne faszen egy racs alatt, es kb egy oran keresztul parazslik. Aztan vettunk akcios rakokat, ananasszal meg hagymaval meg kagyloval felhuzkodtuk oket palcikakra, es jooool megsutottuk. :)

uj kedvenc

Az tortent, hogy megbabonaztak ezek a szepseges, kekseges, edes, leves szemek.

Korabban mindig csak feldolgozva talalkoztam vele, es ugy is nagyon szerettem, igen, de most vegre raszantam magam, es vettem ket kis dobozt frissen. Az elsot csak nagyon ovatosan kostoltam meg, valami fanyar finomsagra szamitottam, ehhez kepest a bogyo majdhogynem elolvadt a szamban, es MMMMMMM edes... Mezedes. Finom. Meg. Sokat.

Raadasul gyonyoru. Minden bogyo egy virag. Mualkotas.

az elmenyekrol

"Az egy csoda, hogy van élményünk egyáltalán. Még akkor is, ha óriási fájdalmaim vannak, és rettenetesen deprimált vagyok, az is egy élmény, az is egy csoda. Az csoda, hogy rosszul tudom magam érezni. Hát ki vagyok én, hogy válogassak, hogy jó élményeim és rossz élményeim legyenek. Az ember legyen hálás azért, hogy élményei vannak."

[Feldmár András]

Banana Pancakes

a sirály és a krumpli

Tanmese hat felvonásban. Az első színen máris megjelenik minden fontosabb szereplő. Először is: a krumpli (kicsit halízű, kicsit ecetes, de leginkább jó olajos), másodszor 'egyes' és 'kettes' számú versenyzőink.

Hopp - repül a krumpli! Ami, mint a mágnes, 'egyes' sirály megáll röptében, figyeld a fejét, nem is értem, hogyan tudta ilyen bravúrosan a két szárnya közé visszafordítani, szeme a célon. 'Ketteske' acélos izmaival már el is lökte magát a mólóról, mintha kötélen húznák a kaja felé.

Na, már majdnem-majdnem... hihetetlen szoros a küzdelem, oriasi a feszultseg, vajon ki lesz a gyorsabb...???

És IGEN! Kettes szamu versenyzonk bravuros mozdulattal megszerezte! Es most mar az ove!

De jaj, mit latok? Nem hiszem el... ELEJTETTE! A masik ehenkorasz kozelsege egy tizedmasodpercre megzavarta, engedett a szoritason, es a krumpli kicsuszott csorebol. Termeszetesen mindket versenyzo azon nyomban utanavetette magat.
Ja, hogy oda esett le? Uhh. Hat ez pech.

A tanulsag? Ne engedd el a krumplit, ha mar egyszer a csorodben volt.

fish and chips and seagulls

A tengernézésben jól el lehet fáradni, de méginkább megéhezni. Mert közben hirtelen délután lett, és az ebéd teljesen kimaradt. Elindultunk tehát a déli parton kelet felé, hogy majd valahol útközben eszünk.

Aztán csak mentünk és mentünk és mentünk... és ha mi, lányok megyünk elöl, már rég megálltunk volna valahol, de a fiúk valamiért nem, így rájukcsörögtünk, hogy valahol kanyarodjunk le, keressünk egy kis falut, és együnk fisendcsipszet a parton. A következő bokornál fékezés, jobbra el... öööö oké, de azért választhattunk volna valami olyan utat, ami a térképeken is rajta van... :)
Végül persze tök jól sült el, találtunk egy tündéri kis várost, kikötővel, vasárnap délutáni nyüzsgéssel, vettünk kaját elvitelre, és kiültünk a móló kőfalára falatozni - tökéletes. A sirályok is tökéletesnek találták, leginkább a mi halunkat - saját maguknak. A halat nem adtuk, de a maradék bundákat és krumplikat igen, meg is örökítettük, képregény itt.
Miután jóllaktunk, ismét felélénkült érdeklődésünk, elsétáltunk a móló végére, ahol volt egy bűbájos kis templom, toronnyal, meg minden, de nem is ez az érdekes, hanem, hogy hatalmas, gyönyörű hullámok voltak, hihetetlen türkiz/jáde tenger, száll a sós vízpermet a szélben... és... igen, azok a pöttyök a hullámokon szörfösök. Szóval néztük őket egy kicsit. És sóvárogtunk. A fiúk a szörfért magáért, mi meg a jóseggű, napbarnított szörfössrácok után. (Aztán eszünkbe jutott, hogy még mindig Angliában vagyunk :))

kek kek kek

Mikor feljottunk a banyabol, a nap ezeragra sutott, es a tenger ugy vonzott minket mint egy magnes. Mar majdnem lementunk a banya sajat tengerpartjara, aztan vegul a bacsi javasolta, hogy menjunk inkabb a falu vilagitotornyahoz, hogy ott milyen szep.

Es bar nem hiszem, hogy nagyot csalodhattunk volna, ha akarhol a kornyeken lemegyunk a partra, de tenyleg gyonyoru volt. A fijuk kiultek egy sziklara, mi lanyok meg leraktuk a csikos kispledet, levettunk cipot-zoknit es csak elveztuk a latvanyt, es a napot, es a szelet es a soszagot.

+

Ja és tegnap eladtuk Maryt.

speedchoice

Volt ugye ez a bizonyos gyorshajtásom. Ha még esetleg valaki nem hallott róla: az úgy volt, hogy mikor húsvétkor mentünk világgá, és elindultunk hajnalban, hogy elérjük a kompot, és mentünk kifelé a töküres városból... na akkor mentem 30 helyett 36-al. Kaptam persze csekket egy csini összegről, meg mivel nincs angol jogosítványom, és nem tudok büntetéspontokat kapni, el kell menni egy 'workshop'ra. Na ez volt ma.
Z volt már egy ilyenen, úgy érezte, elvesztegetett három órát az életéből, de én egészen más érzésekkel jöttem ki a teremből. Persze hallottam egy nagy rakás olyan dolgot, amit amúgy is tudtam, meg amikre alapból oda kéne figyelni, de mégis, most hogy az orrom alá dörgölték, szájbarágták... nagyon hatásos volt. Beszéltek a kamerák céljáról, a kritériumokról, hogy hova rakhatnak, aztán, hogy miért is megy gyorsan az ember, és persze, hogy miért nem kéne: a féktávolságokról, illetve, hogy mik a különbségek a lassulásban illetve az ütközésben magában, ha harminccal vagy harmincöttel megy az ember.
És rám hatott. Mondhatni, elérték a céljukat.