fish and chips and seagulls

A tengernézésben jól el lehet fáradni, de méginkább megéhezni. Mert közben hirtelen délután lett, és az ebéd teljesen kimaradt. Elindultunk tehát a déli parton kelet felé, hogy majd valahol útközben eszünk.

Aztán csak mentünk és mentünk és mentünk... és ha mi, lányok megyünk elöl, már rég megálltunk volna valahol, de a fiúk valamiért nem, így rájukcsörögtünk, hogy valahol kanyarodjunk le, keressünk egy kis falut, és együnk fisendcsipszet a parton. A következő bokornál fékezés, jobbra el... öööö oké, de azért választhattunk volna valami olyan utat, ami a térképeken is rajta van... :)
Végül persze tök jól sült el, találtunk egy tündéri kis várost, kikötővel, vasárnap délutáni nyüzsgéssel, vettünk kaját elvitelre, és kiültünk a móló kőfalára falatozni - tökéletes. A sirályok is tökéletesnek találták, leginkább a mi halunkat - saját maguknak. A halat nem adtuk, de a maradék bundákat és krumplikat igen, meg is örökítettük, képregény itt.
Miután jóllaktunk, ismét felélénkült érdeklődésünk, elsétáltunk a móló végére, ahol volt egy bűbájos kis templom, toronnyal, meg minden, de nem is ez az érdekes, hanem, hogy hatalmas, gyönyörű hullámok voltak, hihetetlen türkiz/jáde tenger, száll a sós vízpermet a szélben... és... igen, azok a pöttyök a hullámokon szörfösök. Szóval néztük őket egy kicsit. És sóvárogtunk. A fiúk a szörfért magáért, mi meg a jóseggű, napbarnított szörfössrácok után. (Aztán eszünkbe jutott, hogy még mindig Angliában vagyunk :))