a vége

A sirályos estére különben megint nem volt szállásunk, így a szörfnézés után gyorsan el is indultunk, hogy még világosban találjunk valamit. Nem volt már semmi konkrét célunk, csak minél messzebb (közelebb) jutni. Végül St. Austelltől nem messze találtunk is egy kempinget, le is táboroztunk, és nagyjából innen már csak jól éreztük magunkat. A fiúk minigolfoztak, meg csocsóztak, a lányok meg lementek a tengerhez naplementét vizet nézni (a naplemente a másik oldalon volt), meg kurkászni a homokban. Aztán a fenekére néztünk az összes maradék üvegünknek, alvás, reggel pakolás... Későn keltünk, későn indultunk, így nem jutott már időnk sok látnivalóra, a srácoknak el kellett érni a gépet hazafelé. A cél az volt, hogy minél közelebb jussunk a reptérhez, nehogy a nagy dugóban ragadjunk, szóval mikor már jó közel voltunk, beszaladtunk kicsit Cheddarba. A látványosságokra nem volt idő, csak körülnézni a városban, meg azért beszereztünk egy kis barlangi sajtot. Búcsúzásként az eső is nekieredt, mégsem hagyhattuk, hogy szárazon hagyják el Angliát. :)
Rövid volt ez a látogatás, de jó sűrű, remélem nem csak mi élveztük annyira, mint amennyire... Gyertek máskor is!