A mai napból valahogy kimaradt a szó valódi és röghözkötötten szájbarágós, belemagyarázott értelme. Az alsós rajzlap besárgított sarka, aminek szájat és szemet rajzoltál. Az az elcsépelten romantikus, lírai sorminta, ami szíveket és földet melengetni hivatott. Az az elképesztő folyamat, ami arra serkent, hogy ébredj, dolgozz és élj. Hogy aztán ámokfutásod édes közepette irányt válts, és másképp nézd mindazt, amiért addig feketét izzadtál a fehér éjszakákba. Vagy hogy megértsd, amit eddig láttál másképp, nem tudom. És te sem. Csak izzadsz, és magyarázod a lehetetlent, ami annyira végtelenül és elfogadhatatlanul egyszerű. Hát aludj jól!
Az ügynök (akit halála még kevésbé aggasztott, mint az, hogy valahol valaki egy szar szóviccet ír az egészből) elém tette, amit már tudtam, és olyanról faggatott, amiről az ember nem szívesen beszél. Szerencsére a marketinges nem ember, és mint tudjuk, a semmiről kiválóan beszél bármilyen nyelven (a VP még olaszul is, bár ő tanácsadó, akik ügye forral indulnak). így előadtam azt a "semmitavilágon", amit az elmúlt két évben nem értem el. Nem volt nehéz, mert az ügynök erős sirálymadár akcentussal beszélte az angolt, és kiválóan leplezve izgalmát, hogy végre eredetiben hallhatja a "kék a kóla" keringőt, elszántan fordította az "információ"halmaz számára értékelhető elemeit a saját, erősen hajlító jellegű hangmására.
A végén közölte, hogy szerinte oké, aminek egyelőre mindenképpen örülünk (hogy mi oké, azt majd pár epizóddal később talán már sejteni fogjuk), és ennek egyelőre mindenképpen örült. Később hívott, meg írt, meg minden, és továbbította a papírjaimat. Amit előzőleg elémtett. Amit már tudtam. Melónak meló, igaz, hogy messze van, csomó felelősség, de legalább nem fizet.
Aztán elkezdtem a nap vesszőfutását, melyből immáron alig pár ezer méter van hátra a következő kanyarig. A kanyar után nem tudom, mert ott már a tüskés fák sűrűje borítja a futóhomokot ölelő függőleges falat. De a fákon túl tuti összeér minden. Ott az ég és a víz találkozásánál az idegrendszerem véresre rágott szálait fonja egy halálosan nyugodt angol úr, s mintegy gordiuszi csomóval, díszítgeti Uniós Jack lobogó köpönyegét. Egyszer megrúgom, de úgy éljek, egyszer nagyon megrúgom.
Alig 24 órája vagyunk boldogtalan tulajdonosai egy gyöngyszemnek. Igazi kétüléses sportkocsi, extraként plusz három üléssel hátul, meg egy Fiesta felirattal, ami ünnepivé emeli az amúgy rezignáltan unott hangulatot. Mert mihez is kezdenék fél torokgyulladásommal, ha nem töltené ki minden percemet egy-egy véget nem érő telefonhívás a biztosítótrágársaságok alkuszainak elit katonáival, akik egytől egyig rettenthetetlenül ott sorakoznak Mel Gibson mögött, amióta az bazárimajmot csinált a hegylakók Dózsa Györgyéből. Természetesen egy gurva szót nem értettem az egészből, és hatszor mondattam el a "csírzbáj" megváltó hangsorát is, mire megértettem, hogy éppen vége egy diszleksziás rohamnak. Persze a drága tudomásulvette, és gyöngéden búgta hallójárataim visszhangzó SÖTÉT BUGYRAIBA, hogy vit yer lukk dír, vir eol szkocc hír darling, isszeol raijt, aj szead... kretén skótok.
82 font sok. 86 font mégtöbb. Kiszámoltam, tudom. Mindez havonta rablás, ha beleszámítom, hogy az autóért potom 440 bözsit csengettünk egy 19 éves vakarcsnak, és jól járt vele... kretén vakarcs. A 33 font már emberibb, pláne, hogy simán netről, lazán, persze, vizakártya, jöhet, nem gond... mi, nem angol vizakártya? Akkor milyen? Hogy-hogy külföldi? A bank nem ilyen angol dolog, mint a szpining meg a mócsing? Dehát ilyen bank/kártya/vezetéknév/keresztnév/szemszín/kicsi pénisz/dilatációs hézag (nemgívan dorlendő) nincs, nem is volt, soha nem is létezett, és amennyire mi tudjuk, soha nem is fog. De ha megad egy IGAZI bankot, IGAZI névvel meg IGAZI kártyaszámmal, akkor persze, nemgond, neten, simán, bármikor, helómi!
Nembaj, holnap is lesz nap. Ezt most rosszul esett leírni, de legalább van célunk, és még mindig jobban élünk, mint a világ jelentős része. A legyek pl. szart esznek.
Helyesbítés: Korábbi elszólásaimban a "ha más nem, majd pakolok polcot" (hangsúlyozottan nem lenézvén a szupermarketek alkalmazottainak nélkülözhetetlen munkáját) bekezdést, és gondolataimban az "és vidáman merengtem a sok mókán és kacagáson, amikor majd a salátát dobáljuk egymásnak, és mekkora éjszakák lesznek, és akkor a Sean a targoncával, és amikor a Sam rászólt..." glosszát helyesbíteném. Az előbbi esetében a munka megnevezése lenne készlethiányellenőr, ha nem tartana két hétig, amíg belekezdhetek áruházi karrierem gyümölcsöző éveibe, és nem akarnának mindenáron valami "értékesebb" munkát rámsózni, ahhelyett, hogy hagynának végre éhbérért polcot pakolni délutánonként. Én vagyok a hülye, hanem írom le, hogy eddig mit csináltam, és hogy van egy diplomám, már 5,35ös órabérben röpködnének az apróretkek. Az utóbbi esetben a Sean helyes kiejtése vojtek, grzsegorzs, helyenként márek, valamint a Sam teljes neve helyesen írva Abu Saiid el Hasszan Ming Xu Ramdanputturi.
Ez van, mint macskát szarni.
Az ügynök (akit halála még kevésbé aggasztott, mint az, hogy valahol valaki egy szar szóviccet ír az egészből) elém tette, amit már tudtam, és olyanról faggatott, amiről az ember nem szívesen beszél. Szerencsére a marketinges nem ember, és mint tudjuk, a semmiről kiválóan beszél bármilyen nyelven (a VP még olaszul is, bár ő tanácsadó, akik ügye forral indulnak). így előadtam azt a "semmitavilágon", amit az elmúlt két évben nem értem el. Nem volt nehéz, mert az ügynök erős sirálymadár akcentussal beszélte az angolt, és kiválóan leplezve izgalmát, hogy végre eredetiben hallhatja a "kék a kóla" keringőt, elszántan fordította az "információ"halmaz számára értékelhető elemeit a saját, erősen hajlító jellegű hangmására.
A végén közölte, hogy szerinte oké, aminek egyelőre mindenképpen örülünk (hogy mi oké, azt majd pár epizóddal később talán már sejteni fogjuk), és ennek egyelőre mindenképpen örült. Később hívott, meg írt, meg minden, és továbbította a papírjaimat. Amit előzőleg elémtett. Amit már tudtam. Melónak meló, igaz, hogy messze van, csomó felelősség, de legalább nem fizet.
Aztán elkezdtem a nap vesszőfutását, melyből immáron alig pár ezer méter van hátra a következő kanyarig. A kanyar után nem tudom, mert ott már a tüskés fák sűrűje borítja a futóhomokot ölelő függőleges falat. De a fákon túl tuti összeér minden. Ott az ég és a víz találkozásánál az idegrendszerem véresre rágott szálait fonja egy halálosan nyugodt angol úr, s mintegy gordiuszi csomóval, díszítgeti Uniós Jack lobogó köpönyegét. Egyszer megrúgom, de úgy éljek, egyszer nagyon megrúgom.
Alig 24 órája vagyunk boldogtalan tulajdonosai egy gyöngyszemnek. Igazi kétüléses sportkocsi, extraként plusz három üléssel hátul, meg egy Fiesta felirattal, ami ünnepivé emeli az amúgy rezignáltan unott hangulatot. Mert mihez is kezdenék fél torokgyulladásommal, ha nem töltené ki minden percemet egy-egy véget nem érő telefonhívás a biztosítótrágársaságok alkuszainak elit katonáival, akik egytől egyig rettenthetetlenül ott sorakoznak Mel Gibson mögött, amióta az bazárimajmot csinált a hegylakók Dózsa Györgyéből. Természetesen egy gurva szót nem értettem az egészből, és hatszor mondattam el a "csírzbáj" megváltó hangsorát is, mire megértettem, hogy éppen vége egy diszleksziás rohamnak. Persze a drága tudomásulvette, és gyöngéden búgta hallójárataim visszhangzó SÖTÉT BUGYRAIBA, hogy vit yer lukk dír, vir eol szkocc hír darling, isszeol raijt, aj szead... kretén skótok.
82 font sok. 86 font mégtöbb. Kiszámoltam, tudom. Mindez havonta rablás, ha beleszámítom, hogy az autóért potom 440 bözsit csengettünk egy 19 éves vakarcsnak, és jól járt vele... kretén vakarcs. A 33 font már emberibb, pláne, hogy simán netről, lazán, persze, vizakártya, jöhet, nem gond... mi, nem angol vizakártya? Akkor milyen? Hogy-hogy külföldi? A bank nem ilyen angol dolog, mint a szpining meg a mócsing? Dehát ilyen bank/kártya/vezetéknév/keresztnév/szemszín/kicsi pénisz/dilatációs hézag (nemgívan dorlendő) nincs, nem is volt, soha nem is létezett, és amennyire mi tudjuk, soha nem is fog. De ha megad egy IGAZI bankot, IGAZI névvel meg IGAZI kártyaszámmal, akkor persze, nemgond, neten, simán, bármikor, helómi!
Nembaj, holnap is lesz nap. Ezt most rosszul esett leírni, de legalább van célunk, és még mindig jobban élünk, mint a világ jelentős része. A legyek pl. szart esznek.
Helyesbítés: Korábbi elszólásaimban a "ha más nem, majd pakolok polcot" (hangsúlyozottan nem lenézvén a szupermarketek alkalmazottainak nélkülözhetetlen munkáját) bekezdést, és gondolataimban az "és vidáman merengtem a sok mókán és kacagáson, amikor majd a salátát dobáljuk egymásnak, és mekkora éjszakák lesznek, és akkor a Sean a targoncával, és amikor a Sam rászólt..." glosszát helyesbíteném. Az előbbi esetében a munka megnevezése lenne készlethiányellenőr, ha nem tartana két hétig, amíg belekezdhetek áruházi karrierem gyümölcsöző éveibe, és nem akarnának mindenáron valami "értékesebb" munkát rámsózni, ahhelyett, hogy hagynának végre éhbérért polcot pakolni délutánonként. Én vagyok a hülye, hanem írom le, hogy eddig mit csináltam, és hogy van egy diplomám, már 5,35ös órabérben röpködnének az apróretkek. Az utóbbi esetben a Sean helyes kiejtése vojtek, grzsegorzs, helyenként márek, valamint a Sam teljes neve helyesen írva Abu Saiid el Hasszan Ming Xu Ramdanputturi.
Ez van, mint macskát szarni.
No comments:
Post a Comment