"Lehetséges ez? - Jaj, fülem hogy ég! -
Vadság, kevélység szárad lelkemen?...
Pokolra gõg és szûzi büszkeség,
Zászlótok alatt nem vár gyõzelem!
Jöjj, Benedetto, szerelmem tied!
Szilaj szivem kezessé szoktatom.
Ha te szeretsz, én kedvesed leszek."
Nehez volt. Nem ertettem semmit. Vagyis icipicit. De nagyon elveztem. A szineszek zsenialisak voltak, a rendezes zsenialis ("Globe-stilusban", ahogy az ismertetobol megtudtam): aprocska szinpad, ot ember jatssza az osszes szerepet... Es kozben a kozonseg? Hat PIKNIKEZIK! Marmint piknikezett volna, ha az idojaras engedi, igy egy sator alatt, muanyagszekeken vettek elo a hutotaskakat, kosarakat, es a kockaspleddel csak takaroztak. Mi meg nem voltunk erre felkeszulve, siman kibirtuk volna, de ugy, hogy mindenki vigan falatozik korulotted... szoval bufes hotdoggal enyhitettuk ehsegunk. Mondjuk neha fura volt az italiai szinhez oroszlanboges, mint hatterzaj. Mert mindez az allatkertben tortent, ha meg nem emlitettem volna :).
2 comments:
esett? :)
naná, hogy esett :P
Post a Comment