egyedül

Nagyon fura volt ma, ahogy jöttem hazafelé a sötétben (máris tél van, hihetetlen), és az autómban ugye nincs rádió, és ahogy álltam a lámpánál a csendben, csak bámultam-bámultam a piros korongot, és hirtelen rámszakadt a magány. Nem az a rossz, fájós fajta, csak úgy, mintha kívülállóként kiderülne rólam, mint tény. Azért persze kicsit beleszédülős. Aztán hazajöttem, és a pasi közben elindította a mosógépet és együtt kiteregettünk, közben elpanaszkodtam a napomat, és az élet megy tovább. Mindjárt megyek főzni.

Ja és még valami a mai napra: két róka is átfutott előttem az úton, és mindkettő balról jobbra. Lehet, hogy a város déli részén vacsoráznak. Vagy valami nagy gyűlést tartanak.