Vasarnap elmentem a piacra, es (tobb mas finomsag mellett) meglattam a tokeletes karfiolt. Kicsi volt, feher, tomott... gyonyoru. Szoval, ha mar igy megszerettem, hazavittem. Es megkerdeztem az embert, mi legyen belole (en rakott karfiolra gondoltam, sok tejfollel, de hat demokracia van vagy mi) - es o azt mondta legyen leves.
Leves. [sohaj] Leves - karfiolbol. Ajaj. Ez sajnos (gondolom valami regesregi menzaemlek miatt) a nemszeretem/nemeszem/nemfozom listamon van. Vagyishat eddig ott volt. Dehat leves. Nem lehet olyan nagy dolog.
Szoval fogtam a szepseges karfiolomat, szetszedtem rozsaira, megmostam, es egy leveskockaval es egy kis hagymaval feltettem foni. Aztan rantast csinaltam, bele pici paprika meg szerencse szerecsendio, ezzel dusitottam, es foztem tovabb. Es jott az elso kostolas - ami utan Z rogton tolta az en orrom ala a kanalat: basszus ennek SEMMI ize nincsen. Na jo, hat akkor meg so, meg szerecsendio, es (Z javaslatara) egy kis tarkony meg pici ecet.
A benazas miatt a karfiol egy kicsit (a hagyma teljesen) szetfott, viszont a fuszerek jot tettek neki. Ime tehat legujabb talalmanyunk a menun: tarkonyos karfiolleves.
Piritossal, ebedre.
No comments:
Post a Comment