Mario Vargas Llosa nevet ismertem mar korabban is persze, de ez volt az elso konyv, amit olvastam tole (raadasul a konyvet Hajni baratnomtol kaptam ajandekba), szoval mindenkepp emlekezetes.
"A rossz kislany csinytevesei egy tobb, mint harminc evig tarto szerelmi tortenet, amely Del-Amerikaban indul, Parizsban, Londonban, Japanban folytatodik, s Europaban er veget. A tortenetet a jo fiu, a szulofoldjerol Europaba koltozo s ott forditoi karriert befuto Ricardo meseli el, aki gyerekkent beleszeret egy kedvesen hazug kislanyba. A lanykanak, kesobb asszonynak azonban keves Ricardo odaado szerelme, o kalandokra, igazi gazdagsagra vagyik. A ferfi a rossz kislany egyetlen szavara rohan, legyen a no akar egy gazdag francia ferfi, angol ur, japan gengszter felesege. A szerelem mindig fellangol, am a no az ujabb kalandert mindig cserbenhagyja Ricardot."
A konyv hangulata talan, ami legjobban megmaradt bennem - a hamisitatlan del-amerikai inditas, a temperamentum... kozben megis olyan lassu ritmusa van: Ricardo egyes szam elso szemelyben elmeselt eletenek azon szakaszai, mikor egyedul van, mindig nagyon esemenydusak, tevekenyek, porgosek. A rossz kislannyal toltott boldogsag-pillanatok pedig mintha csak lassitott felvetelek lennenek, ami alatt jut idod alaposan megszemlelni minden reszletet.
Mint egy tanc. Perui tango.
No comments:
Post a Comment