bena

A nagy terveimbol egyelore semmit sem csinaltam, a tegnap estem a kanapen osszekucorva toltottem, kedvenc sorozatom tarsasagaban, tejfolos piritost ragcsalva.

Mert meg fozni sem volt kedvem. Vagy ha nem is fozni, de mondjuk keverni egy korozottet a turobol, amit kaptam. Vagy csak felmelegiteni a levest, amit a csalad hagyott nekem a pulton. Csak zullottem. Meg egyebkent is epp konyhai alkotoi valsagban vagyok, unom, hogy folyton csak a szokasos kajakat fozom ujra meg ujra, unom a sajat foztom, ki kell talalnom valami ujat. Raadasul mostanaban mindig csak husos kajak jutnak eszembe, de nem akarok hust enni, olyan jol elvagyok nelkule mar miota. Mindenesetre minden vega otletet orommel veszek, emilcimet tudjatok.

Na mindegy, nem a tejfolos piritos volt a legnagyobb luzersegem tegnap. Kisautom meg mindig nem kaptam vissza, de Z ugye otthon, szoval az o kocsijat hasznalom. Azt hasznaltuk egesz hetvegen is, es jo sokat autoztunk vele, ugyhogy tegnap mar a pirosba ert a mutato, gondoltam akkor elmegyek tankolni. Es bealltam szepen a kuthoz, es odatipegek a piros magassarkumban, es aztan egek, mint az ausztral bozottuzek, mert nem sikerult kinyitnom a hulye tanksapkat. Szenvedtem vele egy par percet, de a kis kulcs meg se mozdult a zarban. Kinos. Szoval szepen visszaszalltam a kocsiba es hazamentem. Es ma reggel bejottem dolgozni, de nem vagyok benne biztos, hogy meddig birja meg a benzin, hogy hazajutok-e vele pl, arrol nem is beszelve, hogy mit csinalok a maradek hat napban, mig Z hazaer.