locspocs

Jaj, mennyire torvenyszeru, hogy megyunk haza, es eddig ugyan harminc fokok, de most majd ot napig zaporok-zivatarok es tizennyolc fok.

Persze mindegy, alig varom. Meg tizenpar ora.

megmeg

Ha mar hirek, akkor hirek a tetoteri novenyvilagrol:

* vegre sikerult talalnom valamit, ami tuleli a lepcsohazban az ablakban. a ket cserep borostyan mar legalabb ket honapja ott van

* masodszorra viragzik az amarillisz amit Mesiektol kaptam, pedig szerencsetlen olyan gyorsan hajtott, hogy nem volt idom cserepbe rakni, csak egy pohar vizbe allitottam. es eloszor hozott harom hatalmas tolcsert, most meg negyet. szegenykem. de gyonyoru.

* a 'boritsuk be a tetot szagosbukkonnyel' projekt csufosan megbukott. a konyhaban szepen novogeto aprosagok azonnal kipurcantak, amint kiraktam oket a letra melle (mondjuk az is hozzatartozik, hogy kiraktam oket egy szep napon, aznap ejjel meg jott a szelvihar-egszakadas-foldindulas, es azt nem birtak. en meg elfeledkeztem roluk, es nem masztam ki megmenteni oket.)

* viszont szerencsere a petuniak az ablakladaban sokkal jobban birjak, mar van jopar kis virag (ma reggelre kinyilt az elso csikos is), es tengernyi bimbo.

Hat igy vagyunk.

hirek

Ugy tunik ma jott el a nap, mikor a szarkaszulok ugy dontottek, eleg nagyok mar a kicsik, es nem etetik oket tovabb. Ebbol kifolyolag ma irgalmatlan kerregesre ebredtunk - a negy kicsi tetorol tetore ugralva kergette a szuloket, kajaert kuncsorogva. Es orditva. Nem is ertem, hogyan tudnak ilyen hangosak lenni.

Amugy pedig biztos eszrevettetek, lett ide le reklam, gondoltam probaljuk ki, de egyelore ugy tunik, nem ebbol fogok meggazdagodni, eddigi osszbevetelem 0.06 USD.

.

"The trouble with having an open mind, of course, is that people will insist on coming along and trying to put things in it."

[Terry Pratchett]

tengerre

Kedvenc keresokifejezesem a honapra :)

"gyuri árbóc"

haverok, buli, fanta

Helyett: haverok, park, grill, long island icetea... :)

over the rainbow

A napunk nem ért véget a kastélynál - végre átértünk a híresen gyönyörű szigetre, Skye-ra. És hát tényleg nem csúnya, én egészen le voltam nyűgözve... de kicsit előreszaladtam. Mert az öröm mellett, hogy végre a szigeten vagyunk, felmerült a kínzó kérdés, hogy hol fogunk aludni. Az első faluban megálltunk a turistainfónál, aki nagyon kedvesen ugyan, de gyarkorlatilag közölte, hogy húsvét van, elég esélytelen szállást találnunk, miért nem foglaltunk előre. Kemping egy van a közelben, de azt nem tudja, hogy van-e még helyük, a vadkempinget nem ajánlja a kullancsok miatt, a hotelek tuti tele vannak. Mi persze nem adtuk fel, és elindultunk a szállásvadászatra. Egy csomó időt elszórakoztunk vele, kicsit mászkáltunk ideoda, de végül lett, és nem is vadkemping hanem bed&breakfast egy bácsinál birkákkal. A bácsi tök kedves volt, kivéve, hogy nagyon sokat beszélt, mi pedig már majdnem éhen haltunk, de végül még éttermet is ajánlott, és tényleg jó is volt. Életemben először ettem langusztát. Kicsit morbid dolog, hogy az ember saját maga cincálja szét őket, és van kis szemük meg minden, de nagyon finom. Vacsi után pedig vissza a bácsihoz, először kicsit hideg van, de aztán beindul az olajradiátor, és végül nagyon örültünk, hogy nem a kemping mellett döntöttünk, jól esik a meleg.

A szivárványos utalás pedig... még az ideoda mászkálás közben megnéztük azt az egyszem kempinget (ami végül túl szelesnek és bárányszarosnak bizonyult), és amíg várakoztunk, egyszercsak ez történt.

Magic. És a hegy se rossz, ugye? 

reggeli őrjárat

Még egy kicsit vissza a kempinghez... Félálomban botorkálok nembefűzött bakancsban a zuhanyzó felé, befordulok az épület sarkánál, keresgélek, hogy akkor hol az ajtó, egyszercsak a semmiből valaki rikoltozni kezd a térdemnél. Majdnem ugrottam, de akkor valószínűleg ki is ugrottam volna a bakancsból, így csak megszeppentem, aztán körbenéztem, és kiderült, hogy egy aranyfácán a méltatlankodó. (Vagyis én akkor meg voltam róla győződve, hogy aranyfácán, de azóta nézegettem képeket a neten, és nem ilyen volt. Teljesen úgy nézett ki, mint egy hagyományos fácán, csak más színekben.) Rögtön felvidultam, milyen jópofa, hogy jön és köszönt így reggel... és mentem volna tovább. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy színes kis barátom nem a jókedvemet akarta megalapozni, csupán védi a területét, és bár meg ugyan nem támadott, látványosan és hangosan próbálta tudtomra adni, hogy most már aztán igazán ne menjek tovább.

Szerencsémre megérkezett az egyik német motoros a szomszéd sátorból, és ő egyrészt nagyobb volt, gondolom nagyobb veszélyt jelenthet, másrészt meg ő nem érezte a fácán nemhaverkodós hangulatát, és le is guggolt hozzá - a fácán meg jól meg is csípte. De én ezalatt bemenekülhettem a hideg zuhanyzóba, mire végeztem pedig már el volt zárva ő is a többi tollas jószággal együtt a baromfiudvarba.

the highlands

A nagyon hideg este után egy nedves és hűvös reggelre ébredtünk. Éjjel esett, vizes a fű, meg a sátor, de legalább most nem. Persze ettől még a reggeli, álmos készülődés csak egy kicsit lett könnyebb. A hálózsákon kívül hideg van, és a bakancs is hideg, amibe bele kell lépni, és a zuhanyzó is hideg. Ami különben annyi, hogy van egy ajtó, amin belépsz, két zuhanytálcányi a helyiség, a két fele között zuhanyfüggöny. Nem ehhez szoktunk tavaly Cornwallban... A víz meleg, és nagyon jól esik, de a másik oldalad, ahol épp nem ér a víz, nagyon fázik. És az is nagyon fura élmény, mikor látod a párát törölközés közben felszállni magadról (meg a lehelleted is). Vissza a hideg farmerba, egyréteg, kétréteg, polár. De legalább nagyjából tiszta vagyok :) Ezután jön a sátorszárítás, pakolás, reggeli... és végül még a nap is kisütött... az más kérdés, hogy mindezekkel a dolgokkal kb háromszorannyi időt töltöttünk, mint gondoltuk, és baromira nem a terv szerint haladtunk a menetrenddel. Oh well.... azért csak menjünk, aztán majdcsak odaérünk valahova.

És így csak mentünk és mentünk és mentünk... Én vezettem, és nagyon élveztem. Süt a nap, dombok-hegyek minden irányban, kanyargunk soksok kilométert... keresztül a Skót Fennföldön. Így utólag fura, mert olyan, mintha az a nap meg sem történt volna, mivel egész nap autóztunk, alig vannak képek, pedig valójában nagyon is eseménydús volt, rengeteg látnivalóval. A cél az Isle of Skye volt, az eredeti terv szerint délután már ott kellett volna túráznunk, de mivel reggel elvacakoltuk az időt, elég későn értünk a hídhoz, így változott a program.

Az Eilean Donan kastély mesebeli kis hely (és valószínűleg a legismertebb vár Skóciában - emlékeztek a Hegylakóra?). Apró szigeten csinos váracska. És persze van régesrégi sztori is hozzá, amit persze nem jegyeztem meg, mert én ilyen vagyok... a lényeg, hogy helyzetéből adódóan mindig stratégiai fontosságú volt, akárki is támadott éppen. Apálykor viszonylag könnyen megközelíthető ugyan, de dagálykor tényleg sziget, és emellett rendelkezik az összes kellékkel, ami egy jó várnak van: felhúzós híd, vastag falak... És amellett, hogy védelmi célokat szolgált, laktak is benne (sőt, ma is egy család tulajdonában van), meg is nézhettük a szobákat, és egyéb helyiségeket. Aztán mennünk kellett tovább. 

italic

Uhh. Mitől lett minden dőlt betűs a blogon? Vagy ez csak nálam?

Na, most ezt hogy szerelem meg?

22

Az van, hogy Hollandia tök jó hely (legalábbis amennyit felfedeztünk belőle), rengeteg szépséget láttunk, meg van csomó mesélnivalónk... DE. Mielőtt nekikezdenék, be kell fejeznem Skóciát, különben nem lesz belőle semmi (mint ahogy vannak soha le nem írt Cornwall és dél-kelet angliai élményeink is). Most elvileg huszonkét napig nem megyünk sehova, noszogassatok nyugodtan, ha esetleg nem jelentkeznék elég rendszeresen.

megint

Azt el is felejtettem mondani, hogy megint nem vagyunk otthon, mert hétfő ünnep, és mi ilyenkor rögtön csavargunk. Szóval Amszterdam. Már vagy négy órája itt vagyunk, és egyelőre nagyon tetszik. :)