special menu

Nem volt nagy a séta különben, de mire visszaértünk a sátrakhoz, kitűnően hoztuk a Vuk-tüneteket (= kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom...), és tényleg, engem szabályosan rázott a hideg, valószínűleg a kevés alvástól, és semmi másra nem tudtam gondolni, mint egy meleg levesre. És ez sem volt könnyű, mert a kis falu egy étterme és két kocsmája tele volt, nem is nagyon értették, hogy akarunk enni, ha egyszer nem foglaltunk asztalt...? Viszont a végén megint jól jártunk, mert visszagurultunk egy faluval, és végül a leghangulatosabb helyen vacsoráztunk. Egy régi kis templomépületből kialakított étterem, ilyen lovagi - középkori stílusban kialakítva. És ami a legfontosabb: volt meleg levesük. A néni különben itt is nagyon aranyos volt. Mondta, hogy van ugye a menü, amit elénkrakott, meg van a 'special' menü, ami most olcsóbb, és ezmegaz van rajta, szeretnénk-e látni. Hát persze, szeretnénk látni, akkor hozza. És hozta. Hozott egy méteres táblát. Tudod azt a krétás fajtát. Rajta a menüvel. Mi meg majd leestünk a székről, annyira röhögtünk. És ettünk levest, aztán a fiúk haggist, mi meg isteni zöldségtortát, és ittunk scotch whisky-t.

Valahogy így ért véget az első napunk. Úgy tűnt a skótok, bár nehéz néha megérteni őket, de nagyon kedves emberek, mi pedig nagyon szerencsések vagyunk. Mert ott voltunk már egy napja, és szárazon megúsztuk. Addig esett, amíg vacsoráztunk. Tehát vissza kemping, sátor, hálózsák, nagyonhideg, de mégisjó.