trotternish ridge

Skócia folyt. - Isle of Skye, Quiraing

(tudom, tudom, rég volt... ez az előzmény)

Utunk a sziget északi részébe vezetett, a Trotternish félszigetre, ami tulajdonképpen egy hegygerinc. Gondolom mondanom sem kell - szűk kis utak, hegyek, tenger, gyönyörű. Annyi látnivaló lett volna, és nekünk annyira kevés időnk volt... a kitűzött célokra kellett koncentrálnunk. Például, hogy észrevegyük a 'storr-i öregembert', azaz ezt a sziklát. Vagy a vízesést, aminek már elfelejtettem a nevét, de nagyon jópofa kis patak, ami a tengerbe ömlik. De leginkább, hogy odaérjünk időben a hegyre, kirándulni egyet. És odaértünk, leparkoltunk, eddigre kicsit felszakadoztak a felhők, és felmásztunk az első dombra, és... lélegzetelállító. Szó szerint. Meseország. Smaragdvilág.

Fogalmam sincs, mit csinálhattam különben, de gondolom csak álltam és bámultam. Aztán elindultunk az ösvényen, és tovább bámultam. Mindenesetre lementünk egy völgybe, másztunk egy kis hegyet, kicsit eltévedtünk, másztunk kerítést, láttunk nyulat. És közben nem bírtam betelni a látvánnyal. Felértünk a tetőre, és több meglepetés is ért. Egyrészt be lehetett látni a szigetet (na jó, a félszigetet a szigeten) - láttuk mindkét oldalon a tengert, és ez egy kicsit furcsa érzés volt (valami olyasmi, hogy ez a hegy milyen nagy, mi ilyen kicsik vagyunk rajta, de igazából olyan, mint egy nagy hajó... és én vagyok Alice csodaországban. most pedig erről ennyit, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból...). A másik meglepetés pedig: a hegy teteje egy mocsár. Persze eddig is ugye akárhol voltunk Skóciában, mindenhol folyt, csörgedezett a víz a hegyről, százezer kis patak gyakorlatilag lépésenként. De most láttuk is, hogy honnan jön a víz. A tető lapos, sárga, és füves, és teljesen át van itatva vízzel. Kb térdig áztunk át, mire áttapicskoltunk rajta, elég hihetetlen volt.

Közben pedig délután lett, sofőrt cseréltünk, és elbúcsúztunk e varázslatos kis szigettől.