Thursday 3 September 2009

vallomas

Mindig csodaltam azokat a lanyokat (fiukat is), akik kepesek folyamatosan rendet es tisztasagot tartani maguk korul. Leginkabb, mert ez nekem sosem sikerul. Felre ne ertsetek, en szeretem a rendet, csak ne nekem kelljen megcsinalni. Vagy talan ez igy nem teljesen igaz, regen tokre szerettem oooorakat tolteni azzal, hogy leszedem a konyveket, portalanitok, visszapakolom a konyveket... De ez elmult. A mosogatas / portorles / porszivozas / vasalas / mittudomen csak egy kotelezo tennivalo a sorban, draga ido, amit ezermillio mas dologra tudnek forditani.
Viszont az utobbi idoben tobb olyan hatas is ert kulonbozo helyekrol, hogy most tenyleg elszegyelltem magam. Szeretnek en is olyan lany lenni, aki csudaszervezett, mindig csillog a furdoszobaja, megtalal mindent rogton a konyhajaban, rendben vannak a konyvek a polcon, es szin szerint sorbarendezve (termeszetesen kivasalva) az osszes ruhaja. Ma kezdem, drukkoljatok.

6 comments:

steve said...

secu: hajrá
steve: mindent bele
stevené: drágám mi úgy szeretünk ahogy vagy.

vik said...

ááá, megint nem csináltam semmit, csak vacsorát :)

Dani said...

tudtaméén :)

vik said...

mondjuk az is hozzajarult, hogy nyolc utan ertem haza munkabol... az szamit?

Judit said...

És olyan érzésed nem szokott lenni, h fél napig takarítasz, minden csillog-villog, örülsz, és büszke vagy magadra, majd fél nap múlva megint minden a feje tetején áll??? Szerintem a tárgyak a lakásban ellenünk vannak ... én is mindig harcolok a kupi ellen, de csak néha győzök. Utálom :-)

vik said...

de-de, abszolut igy van...
amugy meg hurra, ez az elso kommented! :)