... aztan jott valami tropusi szelvihar, egy nagy zuhe, csak a sotet maradt, meg szurkeseg, es mintha folyna mindenrol a kosz.

Kerem vissza a havamat.

Christmas day walk

A huszonotodike delutani seta resze az angol karacsonynak. Z meg nem erezte eleg jol magat (de azert javul szerencsere), igy egyedul - a ropogo hoban es ragyogo napsutesben. Holnap mutatok meg kepeket.

Amugy pedig csill egesz nap, delig pizsamaban, igazi fozes nelkul, rajzfilm, laptop, nyugi.

Egyáltalán nem szokványos Karácsony, több szempontból sem, de jó volt ez így. A rengeteg tervem közül semmi sem jött össze, bár végülis ajándékbontás volt... 

Z lerobbant egy kicsit ma reggelre, így én próbáltam szaladgálni még mindenféle dolgok után - halashoz, bankba, postára... meg próbáltam neki thai levest szerezni, de nem voltak már nyitva. Úgyhogy én főztem neki. Nem épp a hagyományos karácsonyi menü, de bevált. Vasaltam is valamennyit, viszont nem porszívóztunk, és mivel a vacsit a lányokkal átraktuk holnaputánra, így hal sem volt. Helyette sült sajt, meg baguette, meg film (egyáltalán nem karácsonyi film, de a csomagbontás alatt Elvis szólt).

Hát így. Fehér Karácsony, kötöttségek nélkül.
És hasonlóan békés ünnepeket kívánunk nektek is!

innen mar csak felfele

Teli napfordulo, az ev legrovidebb napja, es ennek is mindjart vege, raadasul holnaptol egy hetig nem kell dolgozni  - boven van ok az unneplesre... 

Ugyhogy akkor most meg is mutatom a karacsonyfankat:

behind the sun

Na, azert esett meg egy par centi, haza is kuldtek minket kora delutan.

Igazan elkezdhetnek mar vasalni.

csend

Ilyen nagy szurke-feherseg van, meg csend. Reggel megint esett a ho, gyonyoruen, suruen, csak ugy szakadt, de valahogy nem eleg. Korulottunk mindenhol all a vilag, nem mennek a kamionok, nem mennek a repulok, eszak es del is be van havazodva... Bristol meg itt van kozepen a kis ketcentivel.

Mi vegre feldiszitettuk a karacsonyfat, nagyobb mint a tavalyelotti, es olyan kevesnek tunik a disz rajta. Majd ha vegre kidiszitem Mesi mezeseit, akkor abbol rakunk ra. Meg szaritok narancskarikakat is. Kicsit takaritottunk is, mostam rengeteget, meg korbegyertyaztuk a lakast, lassan megjon a hangulat. Na nem a mosastol. Ez most ilyen osszevissza megint, bocs, csapongok.

Itt lent ez a gyonyoruseg ugy volt, hogy Hajniekat elvittuk magunkkal karacsonyfat vagni, es vettunk fagyongyot is, meg ot ilyen oriasi tobozt. Harom teljesen zarva volt meg, es szombaton rapakoltuk oket a radiatorra. Lett is illat rogton, meg hatalmasakat pattogott, ahogy nyiltak ki, nekem meg iszonyuan nehez volt erot venni magamon, es mast is csinalni, mint ott guggolni mellettuk, es nezni - hallgatni. Es most van egy kupac fenyomagunk, ugy tervezzuk tavasszal beerdositjuk a Downs-t.  :)

tokeletes

mai josag

persze semmi nagy durranas, de engem megmosolyogtatott rendesen.

a reader-ben a 'sort by magic' opcio

mar csak a varazspalca kene a kurzor helyett...  :)

bejelentk

Oke, szoval senki ne aggodjon most mar: megvagyunk, es minden rendben, es eddig sem volt semmi baj, csupancsak ilyen nagyon suru idoszak. Nagyon sokat tulorazok megint, es mint mar emlitettem sotet van, es hideg, es ilyenkor csak begubozni szeretne az ember a kanapen a takaro ala. Igy utolag fogalmam sincs kulonben, hogy mit is csinaltunk az elmult par hetben, hihetetlen gyorsan telik az ido. Voltunk otthon egy hetet, meg voltak itt Hajniek (errol majd irok meg), es most nagyjabol itt vagyunk, meg hogy meg ot nap szabadsagot ki kene vennem karacsony elott, de elegge ugy nez ki, hogy nem fog sikerulni, pedig ram ferne nagyon.

Este moziba megyunk, de utana lehet, hogy frissitem a napikepeket. Stay tuned.

Nem lett mas a December. Es mar csak 10 nap van Karacsonyig.

beporcukrozva

:)

Minden kivansagom ilyen gyorsan teljesuljon...

 * * * esik a ho ! * * *

Gyonyoru deres reggeleink vannak, mar majdnem tel, es imadom. Jo volt ez a szepseges osz is nagyon, de alig varom, hogy mindent puha feherseg boritson. Tiszta kek egek, meg narancs/arany napsutesek is vannak, es minden reggel megszakad a szivem, hogy dolgozni kell jonni, es nem tudok csak fotozni, meg tekeregni. Raadasul arra se tudom ravenni magam, hogy elkeszuljek korabban, es esetleg megalljak valahol kattintgatni parat, folyamatos kesesben vagyok mostanaban. Viszont mindjart vege a honapnak, es ugy tervezem Decemberben minden mas lesz.

annyi minden

* akartam irni, hogy milyen szelvihar volt a multkor, indultam munkaba, es vegig az uton az osszes fa ala szepseges vastag levelszonyeget teritett

* akartam irni, hogy ket nap mulva az egeszet feltakaritottak, es elszomorodtam

* akartam irni, hogy voltunk Londonban a szulokkel, es anyuval temetoben tekeregtunk, es varazslatos volt

* akartam irni, hogy milyen szerencsesek voltunk az idojarassal a hetvegen, bezzeg azota

* akartam irni, hogy a hulye oraatallitas miatt sotet van mire vegzek a munkaval, es mennyire nehez a napi adagot osszehozni, mert a fenykep alapveto osszetevoibol 50%, a feny hianyzik

* akartam irni, hogy hideg van, es valamelyik nap eloszor ereztem olyan igazi teli fust- es hoszagot

* de mivel sotet van es hideg, nem volt kedvem irni.

mit eszünk ma?

Mostanában bukok a sárga dolgokra (nézzétek meg a bogyókat a másikblogon, gyönyörűek, nem?), ilyet még nem ettünk, ráadásul akciós volt:

Édeskés, savanykás, finom. És szép is.

Tippeket várok kommentben, hogy mi is lehet ez...  :)

all hollow's eve

Ééééés... ez a hétvége is eltelt. Csendesen, de nagyon tevékenyen. 

Tevékenyen, mert átrendeztük a lakást teljesen. Már amennyire ebben a hatalmas lakásban lehet ugyanazokat a bútorokat tologatni... mindenesetre ez a felállás eddig még nem volt, és egyelőre nagyon tetszik mindkettőnknek. Még van néhány apró simítás hátra, aztán majd jövök képekkel. 

Csendesen, mert ugye múlt héten mindketten itthonvoltunk, ezért nem igazán akartunk ugrálni a hétvégén sem, nem voltunk Halloween partiban, és megint nem lett őszi ruhatáram. De persze jó volt ez így.

Most lett kész a kis svéd mandulatorta amit sütöttem, elvileg mindjárt megérkeznek a vendégeink és jól megesszük.

Amúgy pedig megint vége lett egy hónapnak, heló november.

Granada - el Realejo

Granadában a szállásunk el Realejo-ban, a régi zsidónegyedben volt. Szűk, macskaköves kis utcák, legtöbbjük csak gyalog vagy robogóval megközelíthetőnek látszik, de le lettünk dudálva, szóval igen - a helyiek bejönnek kocsival is. :) A hostel nagyon hangulatos, kis belső udvaros ház, jó hűvös van bent. Fáradtak vagyunk, és éhesek... de kíváncsiak is. Az utcáról zene- és leginkább dobszó hallatszik be, elindulunk a hang irányába. 

Pár utcányira rá is akadtunk a forrásra - kis tér, templom, sok ember, tömjén, Virgen. Nem tudjuk, milyen Szűz, hogy mit ünnepelnek, de igazából nem is fontos. Maga az ünneplés, a körmenet, az ének annyira spanyol, része a mindennapoknak (ez egy hétfő!), hogy csak mosolyogsz és örülsz nekik.

Még világos van, de mi már éhen halunk, szégyen, de muszáj valami. Kiülünk az utcára a többi turista közé, és ha turista, akkor már adjuk meg neki rendesen: paella és sangria. 

Kis csavargás, mazcleta a hostel előtt, mexikói a señor pirotecnic, beszélgetünk vele és megint örülünk.

Z unatkozott és játszott egy utcai lámpával ♥

... seta a Westonbirt Arboretumban

Itthon vagyok, rendezgetem az ezermillió őszi képet. És az ősz = komolyzene. Mostanában Chopin. Mindjárt mutatok szépet...

hideg, meg sárga

Csak hogy adjak egy kis életjelet magunkról: nekem sikerült lemerítenem az elemeimet, és jól megfáztam, csütörtökön kezdődött, és ma reggel értem az orrbedugulós + köhögős fázisba, pedig a négy nap alatt mindent megtettem, hogy ez ne így legyen. És jöhetnék most a magyarázattal, hogy ez azért van, mert nincs egy rongyom sem (különben tényleg), de szerintem inkább mozgáshiány, meg vitamin, változnak az évszakok, meg elegem van a munkából (nem mintha itthon maradtam volna).

De a lényeg az, hogy gyönyörű őszünk van ugyan, de közben tényleg hideg lett, ma már kaparnom is kellett a jeget a kocsiról, és ilyenkor én semmi másra nem vágyom, csak sűrű, forró levesekre. Pénteken hazaértem munka után, és persze hulla voltam, de egész nap minestronéról álmodtam, és már majdnem rávettem magam, hogy meg is valósítsam, mikor Z bedobta, hogy menjünk inkább le a kis törzshelyünkre. Imádom, imádom, imádom, hogy öt perc alatt vagyunk ott, gyakorlatilag kívülről tudjuk a menüt, mosolyog a pincér, mikor meglát, és negyedóra múlva már kanalazom.

Szombaton chili con carne - carne nélkül, szóval mondjuk, hogy csilisbab, tegnap pedig...

Két ilyen gyönyörűség, egy szál zeller, egy répa, hagyma, fokhagyma, kicsi csili, só, bors, zsálya - illatos, szépséges, sűrű leves.

Már csak a színért is megéri... :)

good morning, sunshine

Az első deres reggel, de szerencsére kocsit kaparni nem kellett, elolvadt mire leértem a ragyogó napsütésben.

Amúgy dögrováson vagyok, de igyekszem összeszedni magam a hétvégére.

sapka

Nem tartott ilyen sokáig, már úgy egy hete kész van. Kék, és be kell vallanom egész büszke vagyok rá. Abban nem vagyok biztos, hogy hordani is fogom, mert mintha egy kicsit nagy lenne rám (egyenméret volt  a mintakönyvben, és úgy tűnik nekem az átlagosnál kisebb fejem van) - szóval ha valakit érdekel, csak tessék-tessék, megy postafordultával.

És megvan az első dolog, amit kihúzhatok a listáról.

víz, víz, tiszta víz

Blog Action Day van ma, és a téma: VÍZ. Nem csináltam még ilyet, de ugye mindennek eljön egyszer az ideje...

A víz jelentőségét számunkra (és a bolygó számára) gondolom nem kell részletezni: a Föld kétharmadát víz borítja, és az emberi test is körülbelül ugyanekkora hányadban áll vízből, az Élet (ahogyan mi ismerjük) nélkülözhetetlen feltétele. Épp ezért lenne fontos, hogy vigyázzunk is rá - ne szennyezzük azt a kevés tiszta vizünket, ami van, és ne pazaroljuk.

Két dolog van még, amit most megosztanék:

Az egyik egy érdekesség - a különböző élelmiszerek megtermeléséhez szükséges vízmennyiség. Mennyivel több víz kell egy kisebb darab marhahús (harminc deka húshoz 4650 liter) előállításához, mint pl egy kiló krumpliéhoz (900 liter). Újabb pluszpont a vegetáriánusoknak... :)

A másik nem kapcsolódik szorosan - eddig sajnos akármennyire is szelektáltuk az összes szemetünket, nem sikerült azt a szokást levetkőznünk, hogy üveges vizet vegyünk. Nem mindig, és nem sokat, de azért mindig meg tudunk tölteni egy zacskót a palackokkal, hogy elvigyük a gyűjtőbe. Tudjuk, hogy valószínűleg nem nagyobb az ásványianyag tartalma, és gyakorlatilag csak az extra szemétért fizetünk... mégis, meg tudtuk magunknak magyarázni, hogy rossz a csapvizünk íze, hogy most kell, mert utazunk, és az útra... De most megkaptam az utolsó lökést, és megrendeltem egy ilyet. Hurráhurrá, még egy kicsit zöldebbek lettünk!

Amúgy pedig hosszú-hosszú szünet után ma voltam először spanyolon. És majdnem sírtam a végén szégyenemben, annyira gyalázatosan rosszul ment. Se nyelvtan, se szókincs. Van mit behoznom bőven, és az sem vigasztal, hogy legalább érteni értek mindent - sokra megyek vele, ha aztán nem tudom megválaszolni a kérdéseket, meg nem tudom kifejezni magam. Vagy hogy elfelejtettem az összes ragozást és igeidőt. Nyeh. De legalább megvan a hétvégi programom...

Eden Project - III

Úgy döntöttünk, ebéd után megyünk az esőerdőbe. És mi más lehetett volna az ebéd, mint cornish pasty? Húsos a fiúknak, hagymás-sajtos a lányoknak. És miután így felkészültünk... beléptünk az ajtón...

... és sokk. 

Hiába tudja az ember, hogy meleg, és párás. Belépsz, és mintha falba ütköznél. Nehéz a levegő. És természetesen rögtön beködösödött az összes fényképezőgép. Óvatos törölgetés, tíz másodperc, és újra. És újra. Szemüvegeseknek esélytelen. És a meleg... egy darabig jólesik, szokatlan persze, nem ehhez vagyunk szokva itt Angliában, de nem kellemetlen. Úgy egy húsz perc múlva viszont már mindannyian törölgettük a homlokunkat, és próbáltuk szellőztetni a ránkragadt ruhákat. Mi lehet itt, mikor süt a nap, neadjisten nyár van...?

De persze mindez nem számít. Mert le vagy nyűgözve. Az egész építménytől, a technológiától, a növényektől, hogy itt tényleg másfél hektár őserdő van, hogy minden burjánzik. És teleszájjal vigyorogva gyönyörködsz.

Pálmák, és liánok, és bambusz, és ezermillió növény, amit nem ismerek, meg persze itt is a haszonnövények: cukornád, kakaó (aminek a babja a növény szárán nő, ti tudtátok?), vanília, ananász, banán... És nagy, említettem már, hogy milyen nagy ez az 'üvegház'? Nem mondom, hogy el lehet veszni benne, mert azért be van határolva, hogy merre lehet csavarogni, követni kell az ösvényt... de ettől eltekintve... majdnem el lehet veszni benne.

Az extra (kis pluszpénzért hatalmas élmény): van egy kis lógós terasz a nagy kupola közepén. Ide lehet fellépcsőzni, és belátni a dzsungelt felülről. Tériszonyosoknak csak óvatosan (bár anya és Z is élvezte), mert az egész cucc mozog, és csak egy rács van a lábad alatt, de amúgy szerintem kötelező. 

Eden Project - II

Nem is tudom, hol kezdjem. De talán hagyjuk a legjobbat a végére.

A kisebbik sátor a mediterrán világ növényeinek ad otthont. Spanyolország után nekünk ez inkább otthonos volt, mint kifejezetten különleges, de azért akadtak érdekességek. Az éghajlat hasonlóságai miatt ide sorolták pl Dél-Afrikát is, és ott jónéhány dologról fogalmunk sem volt, hogy micsoda.

Hatalmas agavék, rengeteg színes bougainvillea, jázmin, rózsaszín amarilliszek...

Akármilyen szépek voltak, a legtöbbet mégis a haszonnövényeknél időztünk. A kis kert mellett volt egy néni, aki már épp készülődött haza, de volt nála egy cserép, ami felkeltette a figyelmemet. Egy gyapotnövény. Odamentünk, megfogdostam, és mint az ilyen nénik szoktak, elkezdett velünk beszélgetni. És beszéltünk a gyapotról, a pamutról, hogy a gyapjú a legtisztább anyag, amit viselhetsz (legkisebb ökológiai lábnyom, persze leszámítva, ha Új-Zélandról szállítják), hogy az iparilag termelt fehér gyapotot mennyi vegyszerrel kezelik, viszont van egy sokkal ellenállóbb, ami nem fehér, hanem a barna gyönyörű árnyalatait viseli, és tökéletesen alkalmas biotermelésre. Aztán volt nála egy mini rokka is, amit épp egy könyvméretű dobozzá csomagolt össze, és ezzel összefüggésben megtudtuk, hogy miért van az indiai zászló közepén egy kerék... de ez most hosszú sztori lenne. Mindenesetre rengeteg információval gazdagabban fejeztük be a beszélgetést.

Eden Project - I

Van ez a hely, ahova azóta el akartam jutni, hogy ideköltöztünk. Vártam és vártam, és kétszer már majdnem, de valami mindig közbejött. Pl a távolság, mert azért jó sokat kell autózni. Vagy az időjárás. Vagy az, hogy ez azért nem egy kifejezetten férfibarát program. És gondoltam, most hogy jöttek anyuék, tökéletes alkalom adódott végre valóra váltani egy álmot. Persze kicsit féltem is, hogy felspannoltam magam, aztán majd csalódnom kell, de szerencsére nem így lett. 

Az Eden Project egy régi kaolinbánya gödrében létesített kert. Ami még nem tenné különlegessé, számtalan, többféle céllal létesített kert van Angliában... ami viszont igen: a világ legnagyobb üvegháza, benne másfél hektárnyi esőerdővel.

A két buborék nem csak a mérete miatt különleges, nem hiszem, hogy van még hasonló - fémvázon hatszögletű, háromrétegű fóliapárnák. Az általuk körbezárt levegő súlya nagyjából megegyezik a fémvázéval. Tényleg hatalmas. 

Először a kertbe érkezik meg az ember (nem, először megveszed a jegyet, amivel aztán sok más látványossághoz hasonlóan egy évig bármikor ingyen visszajöhetsz) - és bár már vége van a nyárnak, és sok mindent betakarítottak, egyértelmű volt, hogy igazi kis paradicsom lehetett. Gyógynövények, zöldségek, gabonák, mindenhol kis ismeretterjesztő táblák, hogy mit-mire használnak; kis földtörténeti ismertető az igazi ősi növényekről; és persze rengeteg rengeteg virág.

Az van megint, hogy boseg zavara, meg hirtelen oktober lett, es nem irtam rogton, es most iszonyu elmaradasban vagyok, es ezert csak huzom-halasztom, es ettol meg nagyobb lesz az elmaradas... Lehet, hogy ujra kene gondolnom ezt az egesz blog-dolgot, ugyse olvas senki...

Köd van, és sötét, és hideg, és a csillagászati ősz beköszöntével bekapcsoltuk mi is a fűtést pénteken.

A hétvége különben gyönyörű volt, enyhe és napos, visszakaptam az autómat a szervizből, és olyan címszavak voltak, hogy tükörtojás, tea, apple crumble, Starbucks, Sunday roast.

izzik bizony

Az van, hogy elmentem délután sétálni, és ezermillió fényképet csináltam persze, de az utóbbi időben semmi más nincs itt, csak képek, és igazán rá kéne venni magam végre, hogy írjak is. Vagyis nem is csak írjak, de gondolkozzak, és fogalmazzak, és legyen mondanivalóm... mert ezek valahogy elmaradtak.

Tehát egyelőre galagonya, én meg gondolkozom.

whomping willow

Mostanában viszonylag csendesen telnek az estéink. Z ül a gép előtt, kattintja a kattintgatnivalókat, én kucorgok a kanapén, bogarászok, alkotok... és mindeközben Harry Potter hangoskönyvet hallgatunk. Nem gondoltam volna, de úgy tűnik, nem csak én élvezem. Hihetetlen hangulatos, és nagyon jól esik Stephen Fry mély hangja, ahogy minden szereplőt eljátszik, váltogatja a hangszíneket, akcentusokat... Már a második könyvnél tartunk, azt hiszem ilyen ütemben elég gyorsan végzünk majd velük.

Ami pedig az én bogarászásomat illeti... a 22-es számon dolgozom a listámról. Már elhorgoltam háromnegyed gomolyag fonalat, és gyűlnek a 'kész' darabok az asztalon, de még bőven van mit gyakorolnom. Nagyon jó könyvet vettem, részletes leírások és ábrák vannak minden öltéshez/mintához, amit nehéznek találok, az hogy egyenletesen tartsam a feszességet. Persze tudom, 'gyakorolni, sokat gyakorolni'.

bizonyíték

... hogy a napos délutánok ellenére azért titkon tényleg ősz van.

Ha csak negyedórára is... Felkeltem, még félkómásan levonszoltam magam, és már csak ott tűnt fel, hogy betejüvegeződött az ablak. És gyönyörű volt, ettől persze rögtön felébredtem, vissza fel, nézzük meg a várost is ködben - aha, ahogy én azt képzelem, kb a következő tetőig lehetett ellátni. Vigyor. Imádom, hiányzott. Aztán mire végeztem a zuhannyal már fel is szállt.

szombat

Mert szeretünk nevetni, és mert az egyik kollégám búcsúpartija volt, és amúgy is, élőben eddig még ilyesmin soha, pedig a BBC-n mindig nézzük őket... szóval szombat este comedy night volt. Hárman adtak elő, de nekem legjobban a 'házigazda' tetszett... Nem a mi esténkről van a videó, de nagyon jól visszaadja a hangulatot.

csütörtök

Két napig itthon voltam betegen, Z az ország másik felén, tréningen... csütörtök délutánra jött el az idő, hogy néhány alapvető élelmiszert utánpótoljak (paradicsom, saláta, tej). Igazi őszi napsütés, és néhány dolog, amin megakadt a szemem:

1)

[mert a gyönyörű nagy napraforgófejek az otthoni vénasszonyok nyarára emlékeztettek]

2)

[a langyos napsütés... kell magyarázni?]

3)

[körtefa egy hátsó udvarban]

4)

[mini margaréták]

5)

[játékos fényfoltok a tiszafán a ház előtt]

how to be alone

este van este van

Üvölt odakint a szél, rázza az ablakokat, meg szerintem esik is... de nem engedjük be, itt jó idő van. Csípős levessel fűtöttük be magunkat, két tányérral is ettünk, hozzá pedig friss baguette. Most jó ez a puha csend, nehéz a fejem, azt hiszem megfáztam kicsit, a torkom is fáj. Ha holnapra meggyógyítom magam, majd mesélek a hétvégéről.

cat adventures

Tudom, hogy megint macskás, és különben is szedjemmárösszemagam és
* először is menjek azonnal napiképet csinálni
* másrészt meg tényleg lenne más tennivalóm is, mint az interneten lógni mindig.
De ezt muszáj. Aztán azt hiszem töltök még egy pohár bort, és kitalálom mi legyen.

reggel

Jó, hogy ősz van...

ebéd a játszótéren