Az tortent, ami szerintem miota itt vagyunk, meg soha: fel napot dolgoztunk csak. Hihetetlen, ugye? Fel nap. Delben felalltam, kikapcsoltam a gepet, es a kollegak irigykedo tekintetenek kereszttuzeben elhagytam az epuletet. Es meg vilagos volt. Es hazamentem. Megettem az ebedet (majorannas krumplifozelek, sult virsli), megvartam, mig Z is hazaert, jatszosnadrag, bakancs, es elindultunk. Egy kis faluba mentunk, ugy negyedoranyira Bristoltol, egy farmra... [dobperges]... fat vagni! Karacsonyfat.
Odagurultunk, aztan a srac megprobalta elvenni a kedvunk, hogy nem nagyon vannak mar nagy faik - de ugye nekunk pont hogy kicsi kell a kicsi lakasba... szoval Z fureszt ragadott. Es hihetetlen hatekonyak voltunk. Azt hittem, hogy majd orakig fogunk bolyongani az erdoben, mire megtalaljuk a megfelelot, nem fogunk tudni donteni, vagy nem ertunk majd egyet... ehhez kepest kb 5 perc alatt kivalasztottuk, ujabb ot perc alatt Z kivagta, osszeszedtunk meg egy naaaaagy csokornyi agat... es vegeztunk is. Ja, meg fizetnunk kellett, de ott is nagyon szerencsenk volt, a neni ugy harminc centivel kevesebbet mert, igy a gyonyoru fankert es a nagy csokor agert osszesen fizettunk 10 fontot.
2 comments:
Hát azt hiszem mi gondban leszünk vasárnap, mert Te szoktál választani!
De hogy te fenyőt vágtál egy erdőben azért ez meglepett!
nem erdőben, ez egy kifejezetten karácsonyfa-farm. az igazi fákat nem bántanám.
meg különben ez is Z volt, nem én :)
Post a Comment