Showing posts with label josag. Show all posts
Showing posts with label josag. Show all posts

Wednesday, 22 June 2011

fenypottyok



ebedszunetben

Friday, 3 June 2011

azert (is) jo menni a tornaterembe, mert nagyon jo, edes loncillat van az utcaban.
es vegre visszajott a nyar is.

Saturday, 18 December 2010

tokeletes

Wednesday, 15 December 2010

mai josag

persze semmi nagy durranas, de engem megmosolyogtatott rendesen.
a reader-ben a 'sort by magic' opcio
mar csak a varazspalca kene a kurzor helyett...  :)

Tuesday, 14 December 2010

Friday, 26 November 2010

:)

Minden kivansagom ilyen gyorsan teljesuljon...
 * * * esik a ho ! * * *

Wednesday, 22 September 2010

bizonyíték

... hogy a napos délutánok ellenére azért titkon tényleg ősz van.


Ha csak negyedórára is... Felkeltem, még félkómásan levonszoltam magam, és már csak ott tűnt fel, hogy betejüvegeződött az ablak. És gyönyörű volt, ettől persze rögtön felébredtem, vissza fel, nézzük meg a várost is ködben - aha, ahogy én azt képzelem, kb a következő tetőig lehetett ellátni. Vigyor. Imádom, hiányzott. Aztán mire végeztem a zuhannyal már fel is szállt.


Friday, 3 September 2010

~

Az elso oszi reggel. Huvos, paras... meg nem kod, de mar majdnem, vekony felhoretegen gyengen sut keresztul a nap. Es persze nedves foldillat. Avar meg nincs, de nem hiszem, hogy sokat kell ra varni, szerintem holnaptol mar sargulnak a levelek.
Hello szeptember.

Monday, 30 August 2010

magic tree

A ráadás mára: hazafelé tartottam, és megláttam egy gesztenyefát földig érő ágakkal, és meg akartam nézni közelebbről, hátha találok zöld gesztenyéket fotózni. Leguggoltam, benéztem az ágak közé... és gesztenyék  helyett sokkal érdekesebbet találtam. Sok sok apró origami daru, felfűzve. A zöld levelek között. Varázslatos volt.

Friday, 27 August 2010

hazafelé

Ma valami hihetetlen show kerekedett a nap végére, és nem is tudom, hogy igazán vissza tudom-e adni. Az ég... pillanatok alatt változott a semmiből olyanra, hogy sötétszürke volt, de majdnem lila, közben laposan sütött a nap, és ettől minden sárga lett. Aztán pár perc múlva rózsaszínes-barnás, aztán rózsaszínes-lilás-kékes... aztán elmúlt. De az a negyed óra... valami egészen szürreális volt. Lehet, persze, hogy hozzájárult a lelkiállapotom is, mindez este nyolckor történt, miután 11 órája az irodában voltam. És ezért is nem nagyon sikerült megörökítenem, mert az egész idő alatt az irodában voltam - vezettem - a beszállítónknál voltam - vezettem... és bár az utolsó szakaszt kétszer megszakítottam villogni/fotózni, de messze nem adja vissza az élményt...







És az egész városon keresztülívelő óriási, tökéletes szivárványt még nem is említettem.

doboz

Friday, 13 August 2010

a kisolasz

A jóság az, mikor hazaérsz fáradtan, és persze semmi nincs itthon, de csak egy telefon, öt perc séta, és máris az asztalon a vörösbor / olasz sör, és jön a pizza-paszta.




Friday, 6 August 2010

tabi

Na, mit hozott nekem Z Ááámerikából?


Japán zokni. Egyujjas. Gyönyörű. Zöld. És nyuszik vannak rajta!
(meg persze mást is. kevésbé publikus dolgokat ;))

Wednesday, 4 August 2010

mañana


És holnap... holnap végre nem egyedül alszom.

Thursday, 29 July 2010

lányrablás

Az volt, hogy kellett volna menni a Downsra ugrálnunk (szörfös tréning), ehelyett Szabina megkért, hogy el tudnám-e vinni megnézni egy motort, amit esetleg megvenne. Aztán miután ezt lebeszéltük, írt, hogy hozzak fogkefét. El lettem rabolva, ottalvósra.
És kaptam tortát, ittunk pezsgőt, meg a második üveg bort fogyasztjuk. Csoki, pattogatott kukorica, duma duma duma... Köszönöm csajok!

Tuesday, 27 July 2010

tele volt


Monday, 5 July 2010

Kedvenc juniusi keresokifejezesem: cseresznyefagyi.

Sunday, 4 July 2010

good vibrations

Megjottunk, es imadtam, es mar volt egy kis sikerelmenyem is, de a szorfozes kemeny munka.
Eloszor is bele kell kuzdeni magad a vizesruhaba. Ami nem mindig nehez, de a kolcsonzos ruhaknak nem mindig van idejuk megszaradni, es ha vizes, akkor meg kell szenvedni vele. Raadasul homok van benne, de ez ilyen visszatero motivum. Tehat benne vagy a ruhaban, akkor meg kell fogni a szorfdeszkat, es lejutni vele a partra. A deszka nem kifejezetten nehez, a tanuloknak habszivacsbol keszulteket adnak csak (konnyebben a felszinen marad, konnyebb vele elkapni a hullamot, kevesbe faj, ha magadat vagy mast megutsz vele), viszont hosszu, es szeles. Es amit a filmekben lehet latni, hogy csak ugy a hona ala kapja az ember, es fut vele... na azt mi nem csinaltuk. Mert egyreszt nem nagyon erem at keresztbe, masreszt oriasi felulet, es a szel valahogy ilyenkor mindig oldalrol fuj, gyozze egyenesben tartani az ember, harmadreszt a fene se akar bokaig ero homokban (ugye, mar megint a homok!) egy ekkora cuccal a hona alatt futkoraszni. Lejutsz a partra, kicsit bemelegitesz, gyonyorkodsz a joseggu oktato sracokban, aztan hajra. A vizben az egyik legnagyobb akadalyozo tenyezo a deszka, a masik meg a viz. Mert ugye az elkepzeles az, hogy a deszkaval egyutt el kene jutnod a parttol valameddig, aztan elkapni egy hullamot, es ki a partra. Csakhogy a hullamok nem ugy mukodnek, hogy csak akkor jonnek, amikor mar te is kifele jonnel (ennek a megoldasan kulonben dolgozunk), hanem folyamatosan. Szoval elindulsz befele, cibalod a deszkat magaddal, aztan jon egy hullam, es kb feleutig visszataszit. Ujra es ujra. Es ujra. Es beterit, es sos, es csipi a szemedet es a szadat. De kitarto vagy, eljutsz egy szimpatikus helyre, es ekkor jon a neheze. Fel a deszkara, iranyba fordulsz, evezel, kitolod, felhuzod, felallsz, egyensulyozol... borulsz. Es kezded elorol az egeszet. 
Szazbol kabe ketszer sikerul (egyelore), de mikor igen... az hihetetlen jo.

Tuesday, 29 June 2010

silent sea

Még mindig nyár van, és imádjuk. Papucs, kisszoknya, kiülős helyek... és vasárnap tengerpart megint. És szörföztem! Mármint próbálkoztam. Először csak óvatosan, bodyboard-dal, de nagyon könnyen rá lehet kapni az ízére. Bent vagy a vízben, és várod a következő hullámot, sikerül jó ritmusban elkapnod, és repít-repít, és hirtelen semmi más nem számít (pl az sem, hogy mekkora a segged, vagy hogy milyen hülyén néz ki rajtad a neoprén ruha). Csak a nap, a só, a víz, az újabb hullám.
Szóval ezen felbuzdulva megpróbáltam a szörföt is - na ez már sokkal kevésbé volt sikerélmény (nemhogy felállni nem sikerült, de fennmaradni a deszkán se sokszor). Viszont nem adom fel, ez olyasvalami, amit nagyon nagyon szeretnék csinálni. Szóval megyünk jövő hétvégén is Szabinával gyakorolni - ezúttal ottalvósra, sátorral. Alig várom.

Friday, 18 June 2010

Az egész hetes meleg után ma délután végre megjött a felfrissülés. Hatalmas, locsogós eső volt, gyönyörű. És most minden friss és illatos.
Azért remélem, hamar visszakapjuk a meleget is, mert már hetek óta a tengerhez vágyom, és most hétvégén lenne is időnk rá...