Edinburgh

Jo sokaig tartott, de elerkeztunk a Skocia - tundermese utolso fejezetehez. Sajnos nagyon keves idonk jutott erre a csinos varosra, es foto sem keszult sok, de van egy olyan erzesem, hogy ide visszajovunk meg.

Konkret mese nincs. Nezegessetek.

a skotok buszkesege

Skocia folyt. - Falkirk

Persze nem tudom, hogy tenylegesen mennyire buszkek ra, de mint mindenki, aki megkapta azt a bizonyos koremailt, mi is kivancsiak voltunk. Otthagytuk Loch Ness-t, es a csodas hegyeket, a skot felfoldet, es visszatertunk a civilizacioba, hogy megnezzuk a skot technologia csucstermeket: a Falkirk Wheel-t.

Hat be kell vallanom, en csalodtam. Biztosan ti is lattatok rola a prezentaciot - a harmincot meter atmeroju kerek, ami hajokat emel at az egyik csatornarol a masikra negy perc alatt, es ehhez mindossze 1.5 kilowatt-ora energiat hasznal fel (es azt is megmagyarazzak, hogy ez kb annyi, mintha nyolc kancsonyi vizet forralnal fel). De en azt hittem, hogy ez valahogy nagyobb. Vagy legalabb nagyobb forgalmat bonyolit, vagy... nem is tudom. A valosagban egyaltalan nem volt olyan nagyszabasu, mint ahogy gondoltam. Persze hetvegen voltunk ott, de ugy tunt, mintha leginkabb csak turistalatvanyossag lenne. Erdekes, meg tenyleg, a technika lenyugozo... de valahogy tobbre szamitottam.

Video.

Loch Ness

Skócia folyt. - Loch Ness

Legurultunk a hídról, és csak mentünk-mentünk-mentünk, és már nagyon késő volt, és sötét, de minél közelebb akartunk érni. És sikerült is közel érnünk, viszont nem volt kemping sehol, úgyhogy hurráhurrá találtunk egy kis parkoló-féleséget és éjfélkor nekiálltunk sátrat verni egy túraútvonal elején (nagyjából a tilos a vadkemping táblától öt méterre). Nagyon fáradtak voltunk, és nagyon-nagyon hideg volt (ekkor lehetett 2-3 fok), de soha nem fogom elfelejteni azt az estét. Egyrészt persze a nagyon-nagyon hideg miatt, az ilyesmi valahogy megmarad az emberben, hiába van nagyonjó hálózsákja, meg minden. Másrészt viszont az ezermillió csillag miatt, amit az égen láttunk. A Loch Ness partján úgy tűnik nem nagyon van fényszennyezés, és gondolom olyan hideg is a tiszta ég miatt volt, de én annyit még soha soha nem láttam.

Reggel aztán korán ébredtünk, és gyönyörű volt a titokzatos köd a tó fölött, viszont Nessie nem mutatkozott. Fort Augustusban a kisbolt kávézója még nem nyitott ki, de szerencsére kaptunk meleg teát a baguett mellé, azt kortyolgattuk, amíg végignéztünk egy zsilipezést. Mint kiderült, a tavak (loch-ok) össze vannak kötve kis csatornákkal, és a szintkülönbségeket a zsilipekkel hidalják át. Nem emlékszem, hogy hány lépcső volt ott, de sok, és reggeli közben elnézegettük, ahogy lifteznek a vízzel, és eresztgetik át a hajókat. Kép erről nincs, mindkét kezem az evésre használtam :)

giccs

Skócia folyt. - Isle of Skye

És a napnak még nincs vége, mert egyszercsak a hídon ez történik.

trotternish ridge

Skócia folyt. - Isle of Skye, Quiraing

(tudom, tudom, rég volt... ez az előzmény)

Utunk a sziget északi részébe vezetett, a Trotternish félszigetre, ami tulajdonképpen egy hegygerinc. Gondolom mondanom sem kell - szűk kis utak, hegyek, tenger, gyönyörű. Annyi látnivaló lett volna, és nekünk annyira kevés időnk volt... a kitűzött célokra kellett koncentrálnunk. Például, hogy észrevegyük a 'storr-i öregembert', azaz ezt a sziklát. Vagy a vízesést, aminek már elfelejtettem a nevét, de nagyon jópofa kis patak, ami a tengerbe ömlik. De leginkább, hogy odaérjünk időben a hegyre, kirándulni egyet. És odaértünk, leparkoltunk, eddigre kicsit felszakadoztak a felhők, és felmásztunk az első dombra, és... lélegzetelállító. Szó szerint. Meseország. Smaragdvilág.

Fogalmam sincs, mit csinálhattam különben, de gondolom csak álltam és bámultam. Aztán elindultunk az ösvényen, és tovább bámultam. Mindenesetre lementünk egy völgybe, másztunk egy kis hegyet, kicsit eltévedtünk, másztunk kerítést, láttunk nyulat. És közben nem bírtam betelni a látvánnyal. Felértünk a tetőre, és több meglepetés is ért. Egyrészt be lehetett látni a szigetet (na jó, a félszigetet a szigeten) - láttuk mindkét oldalon a tengert, és ez egy kicsit furcsa érzés volt (valami olyasmi, hogy ez a hegy milyen nagy, mi ilyen kicsik vagyunk rajta, de igazából olyan, mint egy nagy hajó... és én vagyok Alice csodaországban. most pedig erről ennyit, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból...). A másik meglepetés pedig: a hegy teteje egy mocsár. Persze eddig is ugye akárhol voltunk Skóciában, mindenhol folyt, csörgedezett a víz a hegyről, százezer kis patak gyakorlatilag lépésenként. De most láttuk is, hogy honnan jön a víz. A tető lapos, sárga, és füves, és teljesen át van itatva vízzel. Kb térdig áztunk át, mire áttapicskoltunk rajta, elég hihetetlen volt.

Közben pedig délután lett, sofőrt cseréltünk, és elbúcsúztunk e varázslatos kis szigettől.

the beginning of a beautiful day

Skócia folyt. - Isle of Skye, Elgol

A hideg éjszaka után ragyogó napfényes reggelre ébredtünk. A bácsi adott nekünk reggelit, aztán megcsodálhattuk mindenféle lábasjószágait, leginkább a soksok féle-fajta birkát/bárányt (az egyiknek NÉGY szarva volt, és nem mutáns, hanem ilyen fajta!). Újabb eseménydús nap állt előttünk, el is indultunk hamar.

Elgol egy iciripiciri falucska, nagyjából a világvégén. Hihetetlen, de tényleg úgy van, hogy az egyik oldalon felmászol a hegyre, a másik oldalon legurulsz, jobbra-balra van egy-két ház (kb tíz), és a végén az út belefut a tengerbe.

[a kis fehér pöttyök a falu]

Azért jöttünk ide, mert innen indulnak a 'bálnanéző' motorcsónakos túrák. Azt már tudtuk, hogy bálnára nem sok esélyünk van, pont rossz időben voltunk ott, de azért reméltük, hogy valami érdekeset majd látunk. Beöltöztettek minket nagyon vicces neonnarancssárga rucikba, meg mentőmellénybe, és mikor már teljesen michelin-emberkének éreztük magunkat, na akkor indulhattunk. Felbőgött a motor, és először csak mendegéltünk, aztán már nagyon gyorsan, és annyira hihetetlen gyönyörű volt az egész, hogy körben a hatalmas hegyek, a csúcsok felhőben, és a tenger színe, és a nap, és a sószag, és a szél... és vagy a széltől vagy a hatalmas boldogságtól, de nekem még a könnyem is kicsordult. Aztán láttunk fényes fekete kerekfejű fókákat, meg fényes fekete kormoránokat, meg mászkáltunk apró kis szigetek körül, az egyiken három ember lakik - két webdizájner meg a kocsmáros. :)

A képek az albumban.

És nagyjából ennyi volt a reggelünk, talán kis csalódás az állatvilág hiánya miatt, de összességében nekem nagyon tetszett. Szívesen elcsatangoltam volna még a faluban, meg a környező sziklákon, barlangokban, de inkább gurultunk tovább.

over the rainbow

A napunk nem ért véget a kastélynál - végre átértünk a híresen gyönyörű szigetre, Skye-ra. És hát tényleg nem csúnya, én egészen le voltam nyűgözve... de kicsit előreszaladtam. Mert az öröm mellett, hogy végre a szigeten vagyunk, felmerült a kínzó kérdés, hogy hol fogunk aludni. Az első faluban megálltunk a turistainfónál, aki nagyon kedvesen ugyan, de gyarkorlatilag közölte, hogy húsvét van, elég esélytelen szállást találnunk, miért nem foglaltunk előre. Kemping egy van a közelben, de azt nem tudja, hogy van-e még helyük, a vadkempinget nem ajánlja a kullancsok miatt, a hotelek tuti tele vannak. Mi persze nem adtuk fel, és elindultunk a szállásvadászatra. Egy csomó időt elszórakoztunk vele, kicsit mászkáltunk ideoda, de végül lett, és nem is vadkemping hanem bed&breakfast egy bácsinál birkákkal. A bácsi tök kedves volt, kivéve, hogy nagyon sokat beszélt, mi pedig már majdnem éhen haltunk, de végül még éttermet is ajánlott, és tényleg jó is volt. Életemben először ettem langusztát. Kicsit morbid dolog, hogy az ember saját maga cincálja szét őket, és van kis szemük meg minden, de nagyon finom. Vacsi után pedig vissza a bácsihoz, először kicsit hideg van, de aztán beindul az olajradiátor, és végül nagyon örültünk, hogy nem a kemping mellett döntöttünk, jól esik a meleg.

A szivárványos utalás pedig... még az ideoda mászkálás közben megnéztük azt az egyszem kempinget (ami végül túl szelesnek és bárányszarosnak bizonyult), és amíg várakoztunk, egyszercsak ez történt.

Magic. És a hegy se rossz, ugye? 

reggeli őrjárat

Még egy kicsit vissza a kempinghez... Félálomban botorkálok nembefűzött bakancsban a zuhanyzó felé, befordulok az épület sarkánál, keresgélek, hogy akkor hol az ajtó, egyszercsak a semmiből valaki rikoltozni kezd a térdemnél. Majdnem ugrottam, de akkor valószínűleg ki is ugrottam volna a bakancsból, így csak megszeppentem, aztán körbenéztem, és kiderült, hogy egy aranyfácán a méltatlankodó. (Vagyis én akkor meg voltam róla győződve, hogy aranyfácán, de azóta nézegettem képeket a neten, és nem ilyen volt. Teljesen úgy nézett ki, mint egy hagyományos fácán, csak más színekben.) Rögtön felvidultam, milyen jópofa, hogy jön és köszönt így reggel... és mentem volna tovább. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy színes kis barátom nem a jókedvemet akarta megalapozni, csupán védi a területét, és bár meg ugyan nem támadott, látványosan és hangosan próbálta tudtomra adni, hogy most már aztán igazán ne menjek tovább.

Szerencsémre megérkezett az egyik német motoros a szomszéd sátorból, és ő egyrészt nagyobb volt, gondolom nagyobb veszélyt jelenthet, másrészt meg ő nem érezte a fácán nemhaverkodós hangulatát, és le is guggolt hozzá - a fácán meg jól meg is csípte. De én ezalatt bemenekülhettem a hideg zuhanyzóba, mire végeztem pedig már el volt zárva ő is a többi tollas jószággal együtt a baromfiudvarba.

the highlands

A nagyon hideg este után egy nedves és hűvös reggelre ébredtünk. Éjjel esett, vizes a fű, meg a sátor, de legalább most nem. Persze ettől még a reggeli, álmos készülődés csak egy kicsit lett könnyebb. A hálózsákon kívül hideg van, és a bakancs is hideg, amibe bele kell lépni, és a zuhanyzó is hideg. Ami különben annyi, hogy van egy ajtó, amin belépsz, két zuhanytálcányi a helyiség, a két fele között zuhanyfüggöny. Nem ehhez szoktunk tavaly Cornwallban... A víz meleg, és nagyon jól esik, de a másik oldalad, ahol épp nem ér a víz, nagyon fázik. És az is nagyon fura élmény, mikor látod a párát törölközés közben felszállni magadról (meg a lehelleted is). Vissza a hideg farmerba, egyréteg, kétréteg, polár. De legalább nagyjából tiszta vagyok :) Ezután jön a sátorszárítás, pakolás, reggeli... és végül még a nap is kisütött... az más kérdés, hogy mindezekkel a dolgokkal kb háromszorannyi időt töltöttünk, mint gondoltuk, és baromira nem a terv szerint haladtunk a menetrenddel. Oh well.... azért csak menjünk, aztán majdcsak odaérünk valahova.

És így csak mentünk és mentünk és mentünk... Én vezettem, és nagyon élveztem. Süt a nap, dombok-hegyek minden irányban, kanyargunk soksok kilométert... keresztül a Skót Fennföldön. Így utólag fura, mert olyan, mintha az a nap meg sem történt volna, mivel egész nap autóztunk, alig vannak képek, pedig valójában nagyon is eseménydús volt, rengeteg látnivalóval. A cél az Isle of Skye volt, az eredeti terv szerint délután már ott kellett volna túráznunk, de mivel reggel elvacakoltuk az időt, elég későn értünk a hídhoz, így változott a program.

Az Eilean Donan kastély mesebeli kis hely (és valószínűleg a legismertebb vár Skóciában - emlékeztek a Hegylakóra?). Apró szigeten csinos váracska. És persze van régesrégi sztori is hozzá, amit persze nem jegyeztem meg, mert én ilyen vagyok... a lényeg, hogy helyzetéből adódóan mindig stratégiai fontosságú volt, akárki is támadott éppen. Apálykor viszonylag könnyen megközelíthető ugyan, de dagálykor tényleg sziget, és emellett rendelkezik az összes kellékkel, ami egy jó várnak van: felhúzós híd, vastag falak... És amellett, hogy védelmi célokat szolgált, laktak is benne (sőt, ma is egy család tulajdonában van), meg is nézhettük a szobákat, és egyéb helyiségeket. Aztán mennünk kellett tovább. 

special menu

Nem volt nagy a séta különben, de mire visszaértünk a sátrakhoz, kitűnően hoztuk a Vuk-tüneteket (= kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom...), és tényleg, engem szabályosan rázott a hideg, valószínűleg a kevés alvástól, és semmi másra nem tudtam gondolni, mint egy meleg levesre. És ez sem volt könnyű, mert a kis falu egy étterme és két kocsmája tele volt, nem is nagyon értették, hogy akarunk enni, ha egyszer nem foglaltunk asztalt...? Viszont a végén megint jól jártunk, mert visszagurultunk egy faluval, és végül a leghangulatosabb helyen vacsoráztunk. Egy régi kis templomépületből kialakított étterem, ilyen lovagi - középkori stílusban kialakítva. És ami a legfontosabb: volt meleg levesük. A néni különben itt is nagyon aranyos volt. Mondta, hogy van ugye a menü, amit elénkrakott, meg van a 'special' menü, ami most olcsóbb, és ezmegaz van rajta, szeretnénk-e látni. Hát persze, szeretnénk látni, akkor hozza. És hozta. Hozott egy méteres táblát. Tudod azt a krétás fajtát. Rajta a menüvel. Mi meg majd leestünk a székről, annyira röhögtünk. És ettünk levest, aztán a fiúk haggist, mi meg isteni zöldségtortát, és ittunk scotch whisky-t.

Valahogy így ért véget az első napunk. Úgy tűnt a skótok, bár nehéz néha megérteni őket, de nagyon kedves emberek, mi pedig nagyon szerencsések vagyunk. Mert ott voltunk már egy napja, és szárazon megúsztuk. Addig esett, amíg vacsoráztunk. Tehát vissza kemping, sátor, hálózsák, nagyonhideg, de mégisjó.

meseország

Loch Long - Argyll Forest Park

Továbbautóztunk, mert a terv szerint az éjszakát egy másik loch partján töltöttük (Long Loch, ami egy tengervizes loch különben). Persze jöttek a bonyodalmak, mert a kemping, amit ajánlottak, épp felújítás alatt volt, és nem üzemelt, és amit az építkezők javasoltak, arról kiderült, hogy valami klubtagság kéne hozzá. De persze minden jól sikerült a végére, lett kemping, felvertük a sátrakat, és még kirándultunk is. És kiderült, hogy tévedtem.

Mert Skócia igazából ZÖLD. És vizes. Akármerre néz, akármerre lép az ember, kis patakok csörgedeznek le a domboldalról. És fura, mert nem lesznek belőlük nagyobb patakok, hanem csak egyenes vonalban sietnek lefelé, ezernyi apró vízeséssel tarkítva. Sétálsz, és csobog a hegy. Meg csivitel, de ahhoz jobban hozzá vagyunk szokva. És vannak fenyők, lenyűgözően sok féle, és sok színben. Méregzöld, friss fűzöld, halvány olíva, ezüst, és még valami sárgás-barnás is, amit nem is teljesen értettem, mert ugye azt tanultuk, hogy a fenyő örökzöld, akkor hogyan? Pedig igen. És a tűlevele is mindnek más; van hosszú, rövid, egész tüskeszerű, és puha selymes, és van ami kis apró pamacsokban nőtt. És a mohák! Említettem már a mohákat? Abszolút érthető persze a rengeteg víz miatt, mégis elképeszti az embert (legalábbis engem), ahogy mindent beborít. Az összes fatörzsön, meg a fák között, és az út mellett se fű nő, hanem térdig érő moha. És persze ebből is számlálhatatlan féle-fajta, és persze mind gyönyörű. Mese. Nem is tudom, hogy írjam le. Mintha mindent beborítana egy zöld takaró. Vagy puha szőnyeg. És közben körülötted ugye csobognak a kis patakok, és háromlépésenként minivízesés.

kek(es)szurke

Bristol - Glasgow - Loch Lomond

Szoval elindultunk. Hajnali fel otkor. Es nagyon hosszu volt, es nagyon faraszto. Es bar nem vegig en vezettem, egy szemernyit sem tudtam aludni. Viszont moziztam. Nezegettem. Vegig, a hihetetlen valtozatos tajat (ugyan csak az autopalya mellett, de igy is) Bristoltol Glasgow-ig. Aztan beautoztunk Glasgow-ba, csak hogy megnezzuk, milyen is. Eleve nem voltak szandekaink, hogy alaposan is megismerjuk, es vegul ez nem is nagyon valtozott. Persze nem lattunk belole sokat, tenyleg csak keresztulgurultunk, de elegge annak latszott, aminek eddig is gondoltuk: iparvaros. Es lehet, hogy nagyon feluletesek vagyunk, es bar megakadt a szemem itt-ott egy-egy erdekesebb epuleten, forman, szinen, vonalon, ez igy eleg is volt.

Kovetkezo megallonk a Loch Lomond, ami nemcsak Skocia, hanem ugy osszessegeben a Brit Szigetek legnagyobb tava. 39 kilometer hosszu, es legszelesebb reszen 8 km szeles. Amugy egy skotnak soha ne mondd, hogy to, mert szerintuk a loch az loch es nem to. Mondjuk olyan szinten ez igaz is, hogy loch-nak hivjak a tengerbol benyulo obloket/fjordokat is. Tehat a Loch Lomond partjan van egy kis falu, Luss, itt alltunk meg. Es megallapitottam, hogy Skocia kek. Es szurke.

Korben hegyek, hatalmas vizfelulet, kis szigetek. Es persze szel, es felhok, de szerencsere nem esett. Es a toparton bajos kis falu: mezeskalacs hazak, kis templom, apro kertek, sok virag.
Es turistak. Es megallapitottuk (ismet), hogy az indiaiak furak.
Ja es meg valami, leginkabb, hogy el ne felejtsem: volt egy kedves kis kocos poni, akit bar volt zold a keritesen belul is, megetettunk a kinti fuvel, es csupa lonyal lettem, de nagyon aranyos volt.

skocia - eloszo

A skot kaland ugy indult, hogy a pentek hajnali indulas mellett szerda este meg egyaltalan nem volt biztos, hogy megyunk. Egyreszt a kollegak ijesztgettek minket, hogy nem jo otlet felautozni, mert hogy hosszuhetvege, es mindenki az utakon lesz, meg amugy is tul hosszu, es nem fogjuk elvezni, mert hogy folyton csak a kocsiban ulunk majd es nem latunk semmit. Masreszt felmerultek bennunk anyagi megfontolasok, hogy ugye valsag van, es nagyjabol mar elore elkoltottuk a fizetesunket (na jo, mondjuk nem alapveto elelmiszerre, hanem honapok ota tervezett luxuscikkre). Harmadreszt... megneztuk az idojarasjelentest. Es azt hiszem ez nyomott leginkabb a latban. Mert ugy nezett ki, hogy nappal egesz jo, kis tavaszias 10-12 fok, viszont ejszakara 2-3 maximum. Mi meg satrazni akarunk. Es ha ez nem lenne eleg, akkor a szaraz idoszakok kozott johetnek zaporok-zivatarok, a magasabb teruleteken ho formajaban, termeszetesen szellel kiserve. Es akarmennyire akarja latni az ember lanya Skociat, valoszinuleg nem sok ertelme van hoban-fagyban-szelviharban megismerni. Vagy megis. Mert vegulis ezt akarjuk latni. Es vajon van-e olyan idoszak Skociaban, amikor nem esik? Lehet, hogy juniusban se lesz jobb...

Szoval toprengtunk, es toprengtunk, es vegul valamikor csutortok delutan eldontottuk: megyunk.