Granada - el Realejo

Granadában a szállásunk el Realejo-ban, a régi zsidónegyedben volt. Szűk, macskaköves kis utcák, legtöbbjük csak gyalog vagy robogóval megközelíthetőnek látszik, de le lettünk dudálva, szóval igen - a helyiek bejönnek kocsival is. :) A hostel nagyon hangulatos, kis belső udvaros ház, jó hűvös van bent. Fáradtak vagyunk, és éhesek... de kíváncsiak is. Az utcáról zene- és leginkább dobszó hallatszik be, elindulunk a hang irányába. 

Pár utcányira rá is akadtunk a forrásra - kis tér, templom, sok ember, tömjén, Virgen. Nem tudjuk, milyen Szűz, hogy mit ünnepelnek, de igazából nem is fontos. Maga az ünneplés, a körmenet, az ének annyira spanyol, része a mindennapoknak (ez egy hétfő!), hogy csak mosolyogsz és örülsz nekik.

Még világos van, de mi már éhen halunk, szégyen, de muszáj valami. Kiülünk az utcára a többi turista közé, és ha turista, akkor már adjuk meg neki rendesen: paella és sangria. 

Kis csavargás, mazcleta a hostel előtt, mexikói a señor pirotecnic, beszélgetünk vele és megint örülünk.

Z unatkozott és játszott egy utcai lámpával ♥

Granada - a busz

Gondolkoztam rajta, hogy ez a bejegyzés akár kaphatná a Sevilla - busz címet is, több időt töltöttünk a hétfőnkből itt, mint ott, mert persze megint bénáztunk, de akkor sorban. 

Nagyon spontának akartunk lenni, és nem foglaltunk előre semmilyen szállítóeszközt Sevilla és Granada között. A hostelben aztán kiderítettük, hogy van vonat is, meg busz is, de persze a vonat sokkal drágább, jó nekünk a kicsit hosszabb utazás is. És kinéztük a buszpályaudvart is, minden rendben. Aztán mikor reggel indultunk, elbizonytalanítottak minket a helyi bácsik a buszmegállóban, hogy akkor melyik pályaudvarra is kell mennünk, és elküldtek minket a másikra, ahonnan mire visszakeveredtünk a jó helyre, elment a buszunk, a következőre nem volt hely, az azutánira meg naaagyon sokat kellett várnunk. Szerencsére rögtön a buszok mellett volt egy park, ahol épp ilyen nemzetközi vásárt tartottak, körbemászkáltunk egy kicsit (természetesen minden csomagunkkal felszerelkezve), ettünk nemzetközit, aztán egy árnyékos padon vártunk / olvastunk. 

De aztán eljött az idő, és felszálltunk a buszra, és kigördültünk a szépséges Sevillából... a pusztába. Imádott, gyönyörű, kopár, fakó Spanyolországom. Halványkék ég, sehol egy maszatnyi felhő se, sárga/vörös föld... és ameddig a szem ellát olaj- olaj- olajfák...

És a dombok, és a hegyek... és én szerintem nem olvastam egész úton egy betűt se, mert a nagy kopársággal együtt ez a mozi sokkal izgalmasabb volt. From 2010.10.12-16. - Granada

Sevilla - a Katedrális

Valahol itt hagytuk abba az Andalúzia sztorit legutóbb, és mivel most épp olyan időszak van, amikor vagy nyavalygok, vagy nem írok... akkor inkább mesélek.

Miután kipihentük magunkat az árnyékban, délután felkerekedtünk megint a napsütésbe. Hallottunk már sokat a sevillai katedrálisról, hogy gyönyörű, és kihagyhatatlan... És tényleg, kívülről imádtam. Csupa csipke, csupa kis égbenyúló tornyocska meg díszítés, szépséges, kontrasztos a kék-kék-kék ég előtt. Belülről viszont... eeeh... nekem nem volt akkora szám. Nagy, meg szép... de pl a granadai sokkal jobban tetszett.

Viszont van a katedrálisnak egy harangtornya, a Giralda, amit imádtunk. Nagyon sokat kellett felfelé mennünk, de nagyon megérte.

A harangok, a galambok, a látvány...

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Sevilla - vasárnap

Vasárnap reggel felkeltünk korán az volt a tervünk, hogy elmegyünk a piacra, meg megnézzük a kerámiaműhelyeket, délben sziesztázunk, délután meg Katedrális. A tervünk akkor hiúsult meg, mikor megérkeztünk a piacra, és kiderült, hogy vasárnap zárva van. Meg persze a műhelyek is. Ja igen, ez Spanyolország :)

Sebaj. Helyette nyugis reggeli, bocadillo, tejeskávé, aztán nagyjából sziesztáztunk egész nap. Tetőterasz, könyv, cerveza con piña, árnyék.

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Sevilla - by night

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Sevilla - Alcazares Reales

A kiralyi palota. A sztoribol nem szabad kihagyni, hogy benaztunk egy sort elotte, mert odamentunk szepen, es toprengtunk, hogy Alcazar vagy Katedralis, hatalmas sor volt mindenhol, meg kozben majdnem del lett, tuz a nap, negyven fok. Es tudom, ezert sirtunk egesz nyaron, legyen napsutes, meg meleg, de akkor is... es aztan leultunk arnyekba, kicsit pihegunk, iszunk vizet, meg eldontjuk mi legyen, es meglattam valamit, kattintok, es... megtelt a memoriakartya. Nembaj, csere. Es... nem talaltuk. Uristen, a szobaban hagytuk. Szoval a negyven fokban keresztulcaplattam a fel varoson, vissza a hostelbe - csak, hogy rajojjek, a memoriakartya vegig nalunk volt, csak epp a hatizsak egy olyan zsebeben, amit nem neztunk meg (mert ott biztos nincs). Luzer. De legalabb Z ezalatt elment fodraszhoz, lett neki spanyolos/kisfius nagyon rovid frizuraja.

Tehat. Alcazares, mert tobb palotarol van szo, osszekotve romantikus kis udvarokkal/kertekkel. Eredetileg a morok epitettek, csupa csipke, zold, es viz, de az emeleti reszeket a kiralyi csalad a mai napig hasznalja, ha Sevillaba jonnek. Eleg nagy keveredese kulonbozo stilusoknak, de osszessegeben megis harmonikus valahogy. Es magnolia-, narancs-, es jazminillat mindenhol. Meg menyasszonyok (ugy tunik mindenki ezen a szombaton hazasodott, es persze mind itt akartak fotozkodni). Es kaki-t ettunk az egyik kis szokokutnal.

Sevilla - Plaza de Toros

A Plaza de Toros, azaz 'bikater', maga az arena, ahol a bikaviadalokat rendezik. Tobbnyire kor alaku, a romai amfiteatrumokhoz hasonlo epulet, kozepen homokkal felszorva (az 'arena' szo spanyolul homokot jelent). Persze vannak kivetelek, mint peldaul San Sebastianban a sima, kockakoves, teglalap alaku ter, ahol a kornyezo hazak erkelyeire lehetett jegyeket venni az eloadasra.

A hagyomanyos spanyol bikaviadal a 'corrida de toros' (bikak versenye) - ahol harom matador (olo) kuzd meg ket-ket bikaval. Mindegyik matadornak hat segitoje van: ket picador, akik lohaton ulnek, harom bandillero, akiknek a szines kendoik vannak, es egy kardhordozo. A bandillerokat es a matadorokat hivjak altalaban torreadoroknak, ok 'tancolnak' a bikakkal. Az egesz harc gondosan koreografalt, allando szorakoztatast nyujt, a ruhak, a szinek, a mozdulatok... de akarhogyis, a vegen a bikanak meg kell halnia. Nem fogok itt most belemenni a bikaviadalok etikai oldalanak feszegetesebe, a bikak lassu halalaba, sem a masik oldal, a spanyol kulturalis orokseg vedelmebe... meg tudom erteni, hogy ragaszkodnak hozza, de nyugodt szivvel (es gyomorral) vegigulni nem tudnam.

Viszont az epulet... az epulet, az lenyugozo. Szombaton reggeli utan ezt neztuk meg eloszor. Nagyon szep volt, ahogy a feher/sarga karika ragyogott a kek eg elott, de a szajtatos dobbenet akkor jott, mikor beertunk. Mert hatalmas. Alig fert bele a nagylatoba. Es azt is csak akkor, mikor az idegenvezeto mar elkuldte a csoportot, mi meg visszamosolyogtuk magunkat kettesben fotozni...

Sevilla - meleg, tapas, jázminillat

Kora délután érkeztünk, a repülőből kilépve rögtön forrólevegő-falba ütközve... végre.

Reptérbusz, másikbusz, lepakolunk a hostelben. Nem a központban, de nagyon hangulatos, csupa azulejos (festett kerámia 'csempe', nagyonspanyol) minden. És végrevégre spanyolul is beszélünk megint. Vagy legalábbis próbálkozunk.

Elindulunk csavarogni, de a folyó másik partjára nem jutunk át - Triana nagyon tetszik, nem túristás, hanem nagyon életszerű. Találunk egy hatalmas, vörös templomot, előtte óriási fikuszfa (fogalmam sincs, mi az igazi neve, de ilyen nagy fényes levelei vannak, mint a Ficus Elastica-nak), és annyi madár, és akkora ricsaj, csiripelés, amit én még soha. Viszonylag korán (= nyolc körül) beülünk egy tapasbárba, mert már kopog a szemünk. Kecskesajt, olajbogyó, sonka, padlizsán, és persze bor. Aztán persze muszáj lesétálni, eljutunk a hídig, és még elcsípjük a tűzijáték végét. Csak nekünk, csak most. Az élet szép. Még mindig nagyon meleg van, eszünk fagyit, közben nézzük az embereket. Végig-végig édes jázminillat terjeng mindenhol. Hazasétálunk, és kerül jázmin a hajamba is.

Képek.

Andaluzia - hol volt, hol nem volt

Rengeteget gondolkoztunk, hogy hova is menjünk nyaralni. Nem könnyű, mert a tenger-napsütés-meleg csak nekem igazán vonzerő. És bár rengeteg tengernélküli hely van, amit szeretnék látni, az angol nyár után igazán vágytam egy kis melegre. Viszont Spanyolországot mindketten imádtuk, akármikor szívesen megyünk, hazamegyünk. És igaz, hogy se Sevilla, se Granada nem tengerpart, ez a kompromisszum elég jónak tűnt nekem is. Egy hét, péntektől-péntekig.

Itt fent a jegyzeteim - készüljetek... :)