Showing posts with label konyvmoly. Show all posts
Showing posts with label konyvmoly. Show all posts

Friday, 13 August 2010


"Nagy városokról beszélt a messzi vándor
Ott az emberek nem ismerik egymást
A katonák se hordanak puskát, hanem a nagy tereken muzsikálnak
Sokan gyűlnek oda, a gyerekeket magasra tartják, ugy hallgatják
Meghallgatják, aztán odahaza elmesélik, milyen szép volt és azok is örülnek neki
A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik őket
Fényes nappal is szeretik egymást
Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni és nézni a vizet meg a hajókat
Úszkálnak ide oda, az utasok meg hangosan fölkacagnak
Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint komolyan elmegy a hullámok alatt
Azok meg csillognak, mint a pengék
S olvashatni a gyönyörű könyveket, akkora nagy a világosság
Pedig már egészen beesteledett."

[József Attila]

Thursday, 5 August 2010

"Science is organized knowledge. Wisdom is organized life."
[Immanuel Kant]

Wednesday, 19 May 2010

“If you are going to be an artist — even a photographer — I think you have to major in fantasy.”
[Norman Parkinson]

Friday, 30 April 2010

"Minden virágszál említésre vár
Minden marék por megjegyzésre méltó"
[Weöres Sándor]

Tuesday, 20 April 2010

"Everything you can imagine is real."
[Pablo Picasso]

Wednesday, 7 April 2010

seal jubilee

"And so the ocean lost its depths
And boredom rained as the ocean wept

Birds they raised their young for dead
And ladies used feathery pillows for bed
And black snow came and black snow stayed
And froze the ocean out of love"

Wednesday, 10 March 2010

"With freedom, books, flowers, and the moon, who could not be happy?"
[Oscar Wilde]

Sunday, 21 February 2010

"life is what happens to you while you're busy making other plans"

Friday, 1 January 2010

leltár

Tavaly év elején elkezdtem egy kis listát vezetni, és meg kell mondanom egy kicsit csalódtam magamban most, hogy átnéztem.
Az egy év alatt huszonkilenc könyvet olvastam el (kettő folyamatban van, de az nem számít), ebből tizenhatot angolul, összesen 12508 oldal. Elhúztam az időt a 'Short History of Nearly Everything'-el, amihez majdnem két hónap kellett, hogy átrágódjak. Meg Dickens sem volt könnyű falat, több klasszikust kéne olvasnom. Összességében nem túl sok. Az ér, hogy van, amit többször is? A Twilight-könyveket, szóval gondolom nem. Hm. Szomorú. Na majd talán idén.

Thursday, 19 November 2009

"Szall a puha para,
all a konnyu kod,
hervadoz a napfeny
a mezo folott."
[Weores Sandor]

Thursday, 10 September 2009

"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."

[Carl Jung]

Tuesday, 1 September 2009

the time traveler's wife

Mindig meglepodok, mikor visszalapozok, es kiderul, hogy nem irtam meg korabban szamomra tok meghatarozo dolgokrol. - Mint peldaul ez a konyv.
Meg valamikor nagyon regen olvastam, anyunak vettem eredetileg, foleg azert mert hallottam rola es en is el akartam olvasni, de szerencsere o is szerette. Mult heten megneztuk a belole keszult filmet, es kellemes csalodas, jobb lett, mint amire szamitottam.
A fohos, Henry, egy furcsa genetikai betegsegben szenved, a legvaratlanabb helyzetekben egyszercsak egy masik idosikban talalja magat. Tudatosan nem tudja az 'utazasokat' iranyitani, de tobbnyire sajat eletenek fontos fordulopontjain, vagy egy-egy szamara fontos szemely kozeleben talalja magat - meztelenul, mert termeszetesen targyakat/ruhakat nem vihet magaval. Huszonnyolc eves, mikor talalkozik Claire-rel, aki pedig azt allitja hateves kora ota ismeri... es persze szereti. Hihetetlen szep szerelmi tortenet az ovek, soksok sirassal es fajdalommal az orom es nevetes mellett, de talan pont ettol lesz annyira valosagos, es szeretheto a konyv. Most azt tervezem, elolvasom angolul is.
"we laugh and laugh, and nothing can ever be sad, no one can be lost, or dead, or far away: right now we are here, and nothing can mar our perfection, or steal the joy of this perfect moment"
[Audrey Niffenegger]

zoknis

Mert kozben szeptember lett, es kezdodik az iskola a szerencseseknek, ezt meg beszkenneltem a multkor otthon, es mi mas lenne jobb alkalom kozze tenni fogatlan kicsivikit, milyen boldog volt az uj konyveivel sok sok evvel ezelott :)

Monday, 6 July 2009

három tekercs

A hétvégénk megint nagyon gyorsan eltelt, ez abból is látszik, hogy már majdnem kedd van. Szombaton elintéztem végre néhány régóta halogatott dolgot:
Elvittem a fényképezőgépet szenzortisztításra. a nem fotósoknak - nagyjából ez az, ami a digitális fényképezőgépben a film, és nem akarjuk, hogy akármi pöttyök meg maszatok legyenek rajta. És mivel az enyém a (hú) majdnem két év alatt még egyszer sem lett kipucolva, igazán ideje volt. Elvileg lehet házilag is csinálni, de egyelőre nem éreztem elég bátornak hozzá magam, úgyhogy egy kedves bácsi csinálta meg nekem egy városrésszel arrébb.
A másik két elintéznivalóm két városrésszel arrébb volt, a központban, de én persze bonyolítottam a dolgokat (mint mindig), és tettem egy kis kerülőt (azt hittem, hogy egy utca nem olyan hosszú, amilyen, és gondoltam akkor nem vissza gyalogolok, hanem előre, és ott szállok buszra. sikerült jóóó nagyot sétálnom). Viszont így láttam olyan részeit a városnak, amit máskor nem nagyon, és csomó ihletet kaptam, hogy miket is szeretnék pár szombat múlva csinálni.
Na mindegy, tehát körülményesen ugyan, de beértem a városba, és akkor ott összefutottunk Szabinával, és volt kávé a füvön, meg beiratkoztam a könyvtárba is. És tudom, pont én, a könyvmoly eddig még nem, de az van, hogy én szeretem őket birtokolni is, nem csak elolvasni... Ráadásul amiért akartam a könyvtárba menni, az nem is volt nekik épp bent egy darab se, azért kiolvastunk mindketten két-két magazint (Sz: The Economist meg valami táncos, aminek nem emlékszem a címére, V: The Ecologist, The Digital Photographer). De aztán végül nem mentem könyv nélkül haza, mert egyet vettem a Watershed előtt a kirakodósoktól (használt persze, és nagyon jó illata van), meg egy másikat a Corn Street-en az utazós boltban. Mert úgy néz ki, hogy végre van egy tervünk, még egy hetünk van eldönteni (meg kifizetni, haha), ha meglesz, majd írom.
És ami a lényeg: elvittem végre végre előhívatni a dianás filmeket. És holnap megyek értük. :) Izgulás.

Tuesday, 19 May 2009

.

"The trouble with having an open mind, of course, is that people will insist on coming along and trying to put things in it."

[Terry Pratchett]

Wednesday, 29 April 2009

Coraline

[csak megnyugtataskepp, hogy meg mindig olvasok, ha nem is mindig irok rola]

A Coraline egy nagyon fura konyv. Gyerekkonyv, mese, magaval ragado, hihetetlen elvezetes, alig lehet letenni... megis alaposan meggondolnam, hogy mikor adom eloszor a gyerekem kezebe, hogy olvassa. Mert a Coraline ijeszto is.
Coraline egy hateves kislany, aki a tortenet kezdete elott nem sokkal koltozik szuleivel egy szep nagy hazba. A hazban ket masik lakas van, a tetoterben egy fura oregember lakik, aki allitasa szerint egereket idomit, a foldszinten pedig ket fura venlany a kutyaikkal. Coraline-ek laknak kozepen, es nappalijukban van egy titokzatos ajto, ami nem vezet sehova, csak egy teglafalra nyilik. Coraline szulei mindketten otthon dolgoznak a szamitogepukon, es bar nagyon szeretik kislanyukat, nem nagyon figyelnek ra, nagyon elfoglaltak es szorakozottak.
Tortenetunk a nyari szunetben jatszodik, es mivel szulei nem ernek ra foglalkozni vele, Coraline eleg sokat unatkozik. Sorra latogatja a haz tobbi lakojat, felfedezi a kertet... es ujra es ujra visszater a rejtelyes ajtohoz a nappaliban. Az ajto zarva van, de a kulcs ott log a tobbi kozott es Coraline kivancsisaganak engedve tobbszor is kinyitja az ajtot... mig egyszer az ajto mogott nem a szokasos teglafalat, hanem egy sotet folyosot talal. A folyoso vegen egy, a sajatjukkal teljesen egyezo lakast talal, ahol nagy orommel es szeretettel varja mar a masik apukaja, es meginkabb masik anyukaja. Ugy tunik, a masik oldalon minden sokkal erdekesebb - anyukaja finomat foz neki, a szobajaban csupa nagyon erdekes jatek varja... de van egy kis problema. Masik szulei szeme helyen nagy fekete gombok csillognak, es azt akarjak, hogy Coraline maradjon veluk orokre, o is kapjon gombszemeket es soha ne terjen vissza igazi csaladjahoz. A kislany nem akar gombszemet, elszalad, de a gonosz masik anyuka eltunteti igazi szuleit, igy kenytelen visszaterni a folyoso vegen levo lakasba, hogy megmentse oket. Es innentol jon a hatborzongatas, szellemgyerekekkel, es osszes gyerekkori remalmunkkal, sotetseggel, szornyekkel, es leginkabb, hogy a szuleink gonoszak (ugye nem csak en hittem azt egyedul, hogy anyu titkon boszorkany?), es nem is szeretnek minket. De szerencsere Coraline nem marad teljesen egyedul, a szellemgyerekek segitenek neki, es van egy beszelo macska is, es a vegen minden jora fordul.
Imadtam a konyvet, Coraline nagyon szeretheto karakter (kicsit koraerett, komoly, csendes, okos gyerek), es egy kicsit tartok is tole, hogy milyen lesz a mozi, mert a plakatok alapjan egeszen mas jon le, mint ahogy en kepzeltem... na majd meglatjuk.

Thursday, 22 January 2009

a masik

Ugy emlekeztem, hogy mikor lattuk a filmet, akkor irtam rola, ezert nem is terveztem a konyvrol emlitest tenni, de most nem talaltam meg, szoval ezek szerint kimaradt.
'A masik Boleyn lany' egy tortenelmi regeny, es ugy kerult a kepbe, hogy az Eclipse tul hamar vegetert, amig otthon voltunk, es kellett valami mindenkeppen. Vasarnap reggel vettem anyunak, de o estere mar be is fejezte, nem volt akadalya, hogy elhozzam az utra...
A tortenet a hires/hirhedt VIII. Henrik udvaraba kalauzolja el az olvasokat. A fiatal kiraly erotol, tettvagytol duzzado ferfi, am (elso) asszonya, Aragoniai Katalin nem tud fiunak eletet adni. Henriknek termeszetesen nagyon fontos lenne a fiu orokos, igy figyelme az udvarholgyek fele fordul. Persze az udvarholgyek osszevalogatasa igazi politikai manover, rangot es hirnevet jelent a kiraly agyasanak lenni. A helyzetet kihasznalva a Boleyn csalad mindent elkovet, hogy lanyukat, a mar ferjezett Maryt (aki a tortenet kezdeten meg csak 13 eves!!!) a kiraly agyaba juttassak. Sikerrel. Mary vegulis beleszeret Henrikbe, bar vegig lelkiismeret-furdalasa van, amiert becsapta es megalazta szeretett kiralynojet. Mary eloszor egy lany- majd egy fiugyermekkel ajandekozza meg a kiralyt, aki boldog es megkonnyebbult, hogy megiscsak tud orokost nemzeni. Aztan jonnek a bonyodalmak. A masik Boleyn lany, Anna, hazater a francia udvarbol. Eleinte mindenben segiti testveret, meggyozodesbol, hogy a csaladot elorebb juttassa; kesobb, mikor Mary belefarad a kiralyba, es raebred, hogy anyanak lenni mindennel fontosabb szamara, eljon Anna ideje. Hihetetlen ambicioval es lelkesedessel tor elore, szeme elott nem kisebb cel lebeg, mint hogy kiralyno legyen. Es mint ahogy azt tudjuk, kiralyne is lesz.
Csakhogy milyen aron. Izgalmas, rengeteg feszultseggel es felelemmel teli a tortenet a titkokkal, intrikakkal teli kiralyi udvarban... de ami leginkabb meglepett az a kimeletlen realitas. Ugyan ket vampiros konyv kozott olvastam, de egyertelmuen ez volt a legveresebb.

Monday, 19 January 2009

twilight megint

Bocsanat, tenyleg, hogy megint errol, de az utobbi idoben ebben eltem. Teljesen belemerulve. De most befejeztem, elolvastam mind a negy konyvet. Es jo. Nagyon jo. Imadom.
Es vegre megint olvasok. Persze eddig is mindig volt valami felben, de reg voltam ennyire lelkes, reg eltem ennyire benne a konyvben. Es ez jo. Es megint gyorsan olvasok. Ami nem tudom, mennyire jo, de nagyon elvezem.
Az eddigi merleg (2009): 7 konyv, 3974 oldal.
Amugy orakig tudnek aradozni a konyvekrol, a sztorirol, meg az erzeseimrol - de nem akarom senki oromet elrontani, olvassatok, szeressetek, es szoljatok, ha mar beszelhetunk rola. :)

Thursday, 20 November 2008

csodaorszag

Igen, még mindig szoktam olvasni, és igen, még mindig megbotránkoztatom a kollégáimat. Most is mekkora hülyeséggel álltam elő megint, újabb gyerekkönyv az ebédlőben: Alice Csodaországban.
A történetet mindenki ismeri gondolom, nem is részletezem, de el kell mondjam, mennyire meglepett, hogy mekkora furaság az egész. Nem is vagyok benne biztos, hogy mese. Tele van ugye a furcsa lényekkel, varázsitallal, hallucinogén gombával, és beteg beteg elmebeteg - vagy éppenhogy zseniális hasonlatokkal, gondolatokkal, szójátékokkal, versekkel.
Klasszikus, tudom, inspirációként szolgált sok későbbi műhöz, az eredeti illusztrációk fantasztikusak... de mégsem igazán élveztem. Összességében nagyon zavaros volt, és nem a jó értelemben, mikor a kuszaság egy idő után kitisztul, és ott maradsz a végén a tanulsággal meg új gondolatokkal, hanem egyszerűen csak a köd. Örülök, hogy elolvastam, de talán inkább örülök, hogy túl vagyok rajta.

Wednesday, 17 September 2008

a rossz kislany csinytevesei

Mario Vargas Llosa nevet ismertem mar korabban is persze, de ez volt az elso konyv, amit olvastam tole (raadasul a konyvet Hajni baratnomtol kaptam ajandekba), szoval mindenkepp emlekezetes.
"A rossz kislany csinytevesei egy tobb, mint harminc evig tarto szerelmi tortenet, amely Del-Amerikaban indul, Parizsban, Londonban, Japanban folytatodik, s Europaban er veget. A tortenetet a jo fiu, a szulofoldjerol Europaba koltozo s ott forditoi karriert befuto Ricardo meseli el, aki gyerekkent beleszeret egy kedvesen hazug kislanyba. A lanykanak, kesobb asszonynak azonban keves Ricardo odaado szerelme, o kalandokra, igazi gazdagsagra vagyik. A ferfi a rossz kislany egyetlen szavara rohan, legyen a no akar egy gazdag francia ferfi, angol ur, japan gengszter felesege. A szerelem mindig fellangol, am a no az ujabb kalandert mindig cserbenhagyja Ricardot."
A konyv hangulata talan, ami legjobban megmaradt bennem - a hamisitatlan del-amerikai inditas, a temperamentum... kozben megis olyan lassu ritmusa van: Ricardo egyes szam elso szemelyben elmeselt eletenek azon szakaszai, mikor egyedul van, mindig nagyon esemenydusak, tevekenyek, porgosek. A rossz kislannyal toltott boldogsag-pillanatok pedig mintha csak lassitott felvetelek lennenek, ami alatt jut idod alaposan megszemlelni minden reszletet.
Mint egy tanc. Perui tango.