show me how to live

Ez az a nap, ami úgy kezdődött, hogy összetörtük Z kocsiját, de ez nem hátráltatott minket, csak egy kicsit, mert utána átültünk a másikba, és csakazértis elmentünk szörfözni. A nyár utolsó napján, ragyogó napsütésben.

Widemouth Bay

Szörf megint, ezúttal Cornwall-ban. Kicsit többet kellet érte autózni ugyan, de a táj gyönyörű, és az autópálya után klassz kanyargós, dimbes-dombos utak vannak, igazi élmény vezetni, többször kéne jönnünk. A szörfsulis emberkék hihetetlen kedvesek voltak (azt, hogy jóseggűek, már meg sem említem :)), a tulaj európai bajnok volt valamikor, szóval tényleg, a profiktól tanulunk...

És a tenger pedig... a tenger hozta a formáját, és ismét tökéletesen elvarázsolt. Pedig nagyon-nagyon fáradt voltam, reggel még gondolkoztam azon is, hogy lemondom az egészet, mert én ezt ilyen állapotban nem fogom tudni csinálni. Napok óta nem aludtam eleget, meg pihentetőt, és azért a vízben észnél kell lenni az embernek... Aztán mikor először megláttuk a vizet egy dombról... már csak az izgatottság maradt.

Volt ugyan néhány alkalom, mikor fenn voltam a deszkán, evez-evez, elkap a víz, juhú... de kész, ennyi, én most képtelen vagyok kinyomni magam, és megpróbálni felállni... de szerencsére voltak olyanok is, mikor sikerült, és a két óra pillanatok alatt elrepült.

From 2010.07.31. - Widemouth Bay

sitting, waiting, wishing

Mivel szombaton nagyjából egész nap a vízben voltunk, nem nagyon vannak képek. A tengerparton víz van, meg homok, meg só, meg szél... hatalmas veszélyzóna a fényképezőgépnek.

A vacsorát a parton grilleztük meg a hangulat kedvéért, de addigra már elég fáradtak voltunk, szóval a naplementét nem vártuk meg...

Viszont hihetetlenül élveztük Szabinával mindketten a hatalmas életet a parton. Frizbi, foci, rögbi, krikett, szélsárkányok, eldobós grillek, kajakosok, bodyboardosok... és persze még este is jöttek a szörfösök. 

Mi meg csak ültünk, és moziztunk.

good vibrations

Megjottunk, es imadtam, es mar volt egy kis sikerelmenyem is, de a szorfozes kemeny munka.

Eloszor is bele kell kuzdeni magad a vizesruhaba. Ami nem mindig nehez, de a kolcsonzos ruhaknak nem mindig van idejuk megszaradni, es ha vizes, akkor meg kell szenvedni vele. Raadasul homok van benne, de ez ilyen visszatero motivum. Tehat benne vagy a ruhaban, akkor meg kell fogni a szorfdeszkat, es lejutni vele a partra. A deszka nem kifejezetten nehez, a tanuloknak habszivacsbol keszulteket adnak csak (konnyebben a felszinen marad, konnyebb vele elkapni a hullamot, kevesbe faj, ha magadat vagy mast megutsz vele), viszont hosszu, es szeles. Es amit a filmekben lehet latni, hogy csak ugy a hona ala kapja az ember, es fut vele... na azt mi nem csinaltuk. Mert egyreszt nem nagyon erem at keresztbe, masreszt oriasi felulet, es a szel valahogy ilyenkor mindig oldalrol fuj, gyozze egyenesben tartani az ember, harmadreszt a fene se akar bokaig ero homokban (ugye, mar megint a homok!) egy ekkora cuccal a hona alatt futkoraszni. Lejutsz a partra, kicsit bemelegitesz, gyonyorkodsz a joseggu oktato sracokban, aztan hajra. A vizben az egyik legnagyobb akadalyozo tenyezo a deszka, a masik meg a viz. Mert ugye az elkepzeles az, hogy a deszkaval egyutt el kene jutnod a parttol valameddig, aztan elkapni egy hullamot, es ki a partra. Csakhogy a hullamok nem ugy mukodnek, hogy csak akkor jonnek, amikor mar te is kifele jonnel (ennek a megoldasan kulonben dolgozunk), hanem folyamatosan. Szoval elindulsz befele, cibalod a deszkat magaddal, aztan jon egy hullam, es kb feleutig visszataszit. Ujra es ujra. Es ujra. Es beterit, es sos, es csipi a szemedet es a szadat. De kitarto vagy, eljutsz egy szimpatikus helyre, es ekkor jon a neheze. Fel a deszkara, iranyba fordulsz, evezel, kitolod, felhuzod, felallsz, egyensulyozol... borulsz. Es kezded elorol az egeszet. 

Szazbol kabe ketszer sikerul (egyelore), de mikor igen... az hihetetlen jo.

better together

Jack Johnson @ Cardiff International Arena

"Perhaps, as some have argued, the wave is the fundamental form of the Universe and everything is waves, wave after mighty wave, rising and falling for ever and ever. But, in an other way, the wave is nothing, a ghost, an empty, evanescent architecture."

[Andy Martin]

silent sea

Még mindig nyár van, és imádjuk. Papucs, kisszoknya, kiülős helyek... és vasárnap tengerpart megint. És szörföztem! Mármint próbálkoztam. Először csak óvatosan, bodyboard-dal, de nagyon könnyen rá lehet kapni az ízére. Bent vagy a vízben, és várod a következő hullámot, sikerül jó ritmusban elkapnod, és repít-repít, és hirtelen semmi más nem számít (pl az sem, hogy mekkora a segged, vagy hogy milyen hülyén néz ki rajtad a neoprén ruha). Csak a nap, a só, a víz, az újabb hullám.

Szóval ezen felbuzdulva megpróbáltam a szörföt is - na ez már sokkal kevésbé volt sikerélmény (nemhogy felállni nem sikerült, de fennmaradni a deszkán se sokszor). Viszont nem adom fel, ez olyasvalami, amit nagyon nagyon szeretnék csinálni. Szóval megyünk jövő hétvégén is Szabinával gyakorolni - ezúttal ottalvósra, sátorral. Alig várom.